Kapcsolódó anyagok
filmhu:Hol tart most az egyeztetés a kormányzat és a filmszakma között?
Miskolczi Péter: A Filmszakmai Kerekasztal február elején kapta kézhez az NKÖM és szakértők által összeállított koncepciót, amely korábbi anyagok alapján készült, s azok közül sok minden jól fel is ismerhető benne. Részletesen, pontról pontra megvitattuk. Mivel a Kerekasztalban most már 15-18 szakmai szervezet képviselteti magát, ebből a szempontból sem lehetett olyan terület, amely kívül esett volna a társaság figyelmén. Mindig volt garancia, hogy a megfelelő részekhez szakmai hozzászólást kapjunk. Kb. három héttel ezelőtt visszaküldtük a minisztériumnak az anyagot, azután volt egy találkozó az NKÖM-ben, majd a Pénzügyminisztériumban.
filmhu: Milyen messze van a minisztérium által küldött anyag egy tényleges filmtörvény szövegétől?
M. P. : Az anyaggal kapcsolatban fontos elmondani, hogy egy koncepcióról van szó. Nem törvényszövegről, törvényvázlatról, vagy törvényjavaslatról. Ez megegyezik a Kerekasztal azon álláspontjával, amely még tavaly augusztusban született meg: először a koncepcióról egyeztessen a szakma és a kormányzat. Levontuk a tanulságokat: készült eddig 3-4 törvényszöveg, amelyek különböző okok miatt mind elvéreztek. Első lépésben tehát nagy vonalakban legyen egyetértés, majd ezekre alapozva a részleteket már könnyebb kidolgozni. Ami most a koncepcióban megfogalmazódik, vissza fog tükröződni a törvényszövegben.
filmhu:A koncepció alapján mi lesz a fő célja a törvénynek?
M. P. : Olyan sok probléma halmozódott fel az elmúlt 10 év során, hogy ezeket nem lehet egy csapásra megoldani. A filmtörvény életbe lépése nem jelenti azt, hogy a filmszakma összes gondja azonnal megoldódik. A fő cél az, hogy kikerüljünk abból a helyzetből, hogy csak egyik évről a másikra tudunk élni, tervezni végképp nem lehet, döntéstől döntésig lehet gondolkodni, és ha a döntés kedvezőtlen, akkor tragédia van. Erre a területre is el kell jutnia a gazdasági tervezhetőség egy szintjének. Ugyanakkor figyelembe kell venni a filmszakma azon sajátosságát, hogy minden egyes produktum egy új darab, bizonyos értelemben se előzménye, se következménye nincsen, mindig a nulláról kell indulni.
filmhu:Hogyan fogadta a Filmszakmai Kerekasztal a minisztérium koncepcióját?
M. P.: Változtatási javaslatokat tettünk a minisztérium felé. Sok esetben csak bizonyos részek vannak átemelve egyik helyről a másikra, ki vannak húzva, vagy úgy gondoltuk, hogy nem itt kell szabályozni őket, hanem majd az MMK működési és támogatási szabályzatában. A koncepció vázához a Kerekasztal nem nyúlt hozzá, megmaradt ugyanaz a felépítés. Egyetértettünk a törvény szükségességével, céljával, a törvényi garanciákkal, a törvény hatályával.
A Magyar Mozgókép Közalapítványról szóló rész kapcsán a szakma elképzelése szerint az önkormányzatiság olyan foka valósuljon meg, hogy a döntések minél inkább szakmaközeliek legyenek. A Minisztérium ezzel szemben bizonyos hatósági jogköröket szeretne elválasztani, amivel alapvetően mi is egyetértünk, mégis olyan szervezeti formát kellene találni, ami biztosítja a szakmaközeliséget. Például megfogalmazza a törvény, hogy a filmszakmai szervezeteket, produkciós cégeket regisztrálni kell. Ennek kapcsán fontos dolgok dőlhetnek el, hiszen akit nem regisztráltak, nem folyamodhat támogatásért. Ez egy államigazgatási eljárás, tehát ebből a szempontból a minisztérium közelében van a helye. Ugyanakkor a szakma véleménye szerint a támogatásokat kezelő MMK jobban rálát egy cégre, habár jogilag sem férhet össze, hogy aki a támogatásokat adja, az regisztrálja a támogatásra jelentkezőket. Ennek a technikája még kidolgozásra vár. A nemzetközi kapcsolatok területe pedig – gondolok itt fesztiválokra, filmdiplomáciára – szintén szerencsésebb, ha a szakma közelében marad, mintha hivatali légkörben intéződik.
A Mozgókép Koordinációs Tanács kérdésében egyetértés született. A szakma régi óhaja, hogy a különböző támogatási rendszereket össze kellene hangolni. Fontos, hogy a 3-4 éves pénzgyűjtögetés helyett egy éven belül össze lehessen szedni a pénzt, s akkor a filmek átfutási ideje nagyjából 2 év lehet.
A koncepció további részét a Pénzügyminisztériumban beszéltük meg. A minisztérium érvei nagyon szakszerűek. A támogatásokat be kell illeszteni az egész államháztartási rendszerbe, minden törvényhez, előíráshoz igazodni kell. Másrészt az európai támogatási elvekkel is összhangba kell kerülni. Ha a 2004. májusi csatlakozásig a filmszakma rendelkezik egy hatályos törvénnyel, támogatási szabályzattal, akkor több évvel előre tervezhetővé válik a hazai támogatások folyósítása, harmonizáltan az európai uniós ajánlásokkal.
Szó esett a különböző befektetési- és adókedvezményekről. Európán belül országonként más-más módon közelítik meg a saját nemzeti filmtámogatást. Van, ahol egyértelműen költségvetési támogatással biztosítják, a többi résszel nem igazán foglalkoznak. Máshol adókedvezményekkel, befektetés-ösztönző csomaggal egészítik ki a költségvetési támogatást. Nálunk ezek a módszerek nem másolhatók automatikusan. Az ország és a szakma érdekeit figyelembe véve kell kialakítani a támogatás rendszerét. A piac nagysága például kizárja azt a lehetőséget, hogy kizárólagosan piaci alapú gyártási és forgalmazási rendszer működhessen a magyar filmek esetében. A hangsúly azon van, hogy a filmszakmának belátható fejlődési útvonala legyen, s a törvény ennek kereteit biztosítsa.
filmhu:Várhatóan mikorra lép életbe a filmtörvény?
M. P. : Az a célunk, hogy 2004. január 1-jén a törvény hatályba lépjen. Ha májusban az érintett felek által már megvitatott koncepciót a kormány elfogadja, akkor megindulhat a törvényalkotási munka, s ősszel a parlament elé kerülhet a törvényszöveg.
filmhu: A jelenlegi helyzet ismeretében, illetve a kialakuló koncepció szerint mit jelent majd producernek lenni Magyarországon?
M. P. : Talán Magyarországon is eljutunk odáig, hogy a producer valóban producer lehet. 40 évig állami filmgyártás volt, ehhez képest a következő 10 év nevezhető átmenetnek a szakmában. Az utóbbi 1-2 évben kezdenek kirajzolódni olyan újfajta tendenciák, amelyek arra mutatnak, hogy a produceri filmgyártást kell preferálni. Ez is magyar sajátosságokkal értelmezendő: a kizárólagosan piaci produceri rendszert nem tudjuk átvenni. Közelebb vagyunk egy európai produceri modellhez, amelybe mindig is beletartozott az, hogy a film, mint alkotás a rendezőhöz köthető. Ezzel nekem nincs is semmi problémám, inkább arra szeretnék garanciákat kapni, hogy mint producer tudjak 1-2-3 évvel előre tervezni.
Az Eurofilm Stúdió korábbi filmjeinek nagyobb része koprodukció volt. Az új terveink is majdnem mind azok. Nem tudom elképzelni azt, hogy kizárólag magyar pénzforrásokból dolgozzunk az elkövetkezendő években. Nem működőképes az a rendszer, amely januárban kiír egy pályázatot, mert addig nem lehet tudni, hogy mennyi pénz van az adott évre. Az idei példa szerint május közepén lesz a pályázatnak eredménye, ami azt jelenti, hogy két olyan Eurimages pályázati fordulóról marad le az ember, ahol sokkal jobbak az esélyei, mint a későbbieken, mert a nyári pályázatokra sokkal több terv érkezik. Másrészt év közepén elkezdeni az az évi tervekkel foglalkozni szinte reménytelen. Jobb helyeken mindig egy évvel előre el vannak osztva a pénzek. A külföldi pénzosztó helyek pedig azért tudnak egy évvel előre ígéreteket tenni, mert stabil a gazdálkodásuk és ismerik a forrásaikat. Nálunk is el kell érni ezt a kiszámíthatóságot.
Emellett egy producer nem saját magának csinálja a filmeket. Nem feltétlenül akarja rajtahagyni produceri kézjegyét a filmen. Fontos, hogy jó szeme legyen ahhoz, hogy jó témát és jó rendezőt válasszon ki. Talán hamarosan nálunk is kialakul majd az a kétféle út, ahogyan a filmtervek megvalósulhatnak. Az egyik esetben a rendező keresi meg a producert egy adott témával vagy forgatókönyvvel, amelyet esetleg ő maga is írt, s felajánlja neki, hogy dolgozzanak együtt. A másik út, amikor a producer választ ki egy ötletet, novellát vagy regényt, majd megíratja a forgatókönyvet, pályázik vele, és amikor már szinte minden együtt van, akkor a mű érdekeinek megfelelő módon keres hozzá rendezőt.
filmhu:Pár hónappal ezelőtt a Független Magyar Producerek Szövetsége bővíteni kívánta tagjainak számát. Ezzel szemben megalakult a Magyar Producerek Szövetsége. Milyen a viszony a két szervezet között?
M. P. : Nincs konfliktus a két szövetség között. Mindkét szövetség képviselői ott ülnek például a Kerekasztalban is. Úgy látom, a producerek céljai azonosak, attól függetlenül, hogy ki melyik szövetségnek a tagja. Lehet, hogy vannak hangsúlyeltolódások, de ennek látványos jeleit nem lehet észlelni. (Egyébként a függetlenek tagsága is bővült.)
filmhu:Az MMK idén 4,2 milliárd forintot kapott a magyar filmek támogatására. Lehet-e tudni, hogy a koprodukciós filmekre ebből mekkora összeget fognak szétosztani?
M. P. : A Filmszakmai Kerekasztalnak volt egy ajánlása, hogy milyen felosztást tartana kívánatosnak, de ebben a kérdésben az alapítvány kuratóriuma dönt. Úgy tudom, a döntésüket meghozták, de ezt a döntést még nem ismerem. A saját ajánlásunkban a játékfilmekre 1,3 milliárd forint szerepel, ettől különválasztva pedig a 200 millió forintos elsőfilmes keret. 400 milliót javasoltunk koprodukciókra, és 400 milliót televíziós filmekre.
A koprodukciós keret kapcsán tettünk egy külön javaslatot, miszerint a 2003-as átmeneti évben csak magyar többségű filmterveket támogassanak. Emellett nagyon fontosnak tartjuk a kisebbségi koprodukciók támogatását is, de a jelenlegi feszült helyzetben mégis úgy gondoltuk, hogy jobb a magyar többségi tervek létrejöttét segíteni.
filmhu:Ez az összeg hány koprodukciós filmre lesz elegendő?
M. P. : Ez attól függ persze, hogy az MMK hogyan osztja fel. Jelenleg abból indulhatunk ki, hogy a magyar átlagfilmet legalább 200-250 milliós költségvetésűnek gondoljuk. Egy európai piacra kilépni szándékozó film ennek legalább a kétszeresébe kerül. Ha mint magyar film megkapja az MMK maximális – ebben az évben 100 millió forintos – támogatását, és ha a koprodukciós alapból kap még szintén maximálisan 100 milliót, akkor egyrészt a keret 4 koprodukciós filmtervre elegendő, aminél valószínűleg többen lépnek majd fel támogatási igénnyel. Másrészt a 200 milliós indulóösszeg éppen csak megüti azt a szintet, hogy hasonló nagyságú külföldi pénzzel és az Eurimages támogatásával létrejöhet a kb. 500 milliós költségvetés. Ez pedig nagyjából 2 millió eurót jelent, ami az Eurimages filmeknél is az átlag alatti kategóriába fog tartozni. Magyar szempontból ugyanakkor több ilyen film elkészítése látványos ugrást jelenthet. Ez produceri szempontból is belátható perspektívát nyújtana. Fontos, hogy ezeket a filmeket kezelni kell, producerre van szükségük. Ilyen fokú pénzügyi műveletnek kell, hogy legyen egy felelőse, aki a rábízott pénzzel a legjobban tud gazdálkodni. Ez nem csak számviteli műveleteket jelent, hanem azt is, hogy például a 2600 rendezői igényből melyik legyen az a 2000, amit kielégít a producer, s melyik legyen az a 600, amit nem. Legyen érzéke a producernek ahhoz, hogy jól döntsön, ne azt az elemet emelje ki, amelyik hiányában a film összedől, hanem azokat a sallangokat távolítsa el, amelyeket a vágószobában az első dolog lesz majd a szemétkosárba dobni. Ezt persze nem lehet sem a főiskolán, sem máshol megtanulni, csak a filmezés során.
Miskolczi Péter: A Filmszakmai Kerekasztal február elején kapta kézhez az NKÖM és szakértők által összeállított koncepciót, amely korábbi anyagok alapján készült, s azok közül sok minden jól fel is ismerhető benne. Részletesen, pontról pontra megvitattuk. Mivel a Kerekasztalban most már 15-18 szakmai szervezet képviselteti magát, ebből a szempontból sem lehetett olyan terület, amely kívül esett volna a társaság figyelmén. Mindig volt garancia, hogy a megfelelő részekhez szakmai hozzászólást kapjunk. Kb. három héttel ezelőtt visszaküldtük a minisztériumnak az anyagot, azután volt egy találkozó az NKÖM-ben, majd a Pénzügyminisztériumban.
filmhu: Milyen messze van a minisztérium által küldött anyag egy tényleges filmtörvény szövegétől?
M. P. : Az anyaggal kapcsolatban fontos elmondani, hogy egy koncepcióról van szó. Nem törvényszövegről, törvényvázlatról, vagy törvényjavaslatról. Ez megegyezik a Kerekasztal azon álláspontjával, amely még tavaly augusztusban született meg: először a koncepcióról egyeztessen a szakma és a kormányzat. Levontuk a tanulságokat: készült eddig 3-4 törvényszöveg, amelyek különböző okok miatt mind elvéreztek. Első lépésben tehát nagy vonalakban legyen egyetértés, majd ezekre alapozva a részleteket már könnyebb kidolgozni. Ami most a koncepcióban megfogalmazódik, vissza fog tükröződni a törvényszövegben.
filmhu:A koncepció alapján mi lesz a fő célja a törvénynek?
M. P. : Olyan sok probléma halmozódott fel az elmúlt 10 év során, hogy ezeket nem lehet egy csapásra megoldani. A filmtörvény életbe lépése nem jelenti azt, hogy a filmszakma összes gondja azonnal megoldódik. A fő cél az, hogy kikerüljünk abból a helyzetből, hogy csak egyik évről a másikra tudunk élni, tervezni végképp nem lehet, döntéstől döntésig lehet gondolkodni, és ha a döntés kedvezőtlen, akkor tragédia van. Erre a területre is el kell jutnia a gazdasági tervezhetőség egy szintjének. Ugyanakkor figyelembe kell venni a filmszakma azon sajátosságát, hogy minden egyes produktum egy új darab, bizonyos értelemben se előzménye, se következménye nincsen, mindig a nulláról kell indulni.
filmhu:Hogyan fogadta a Filmszakmai Kerekasztal a minisztérium koncepcióját?
M. P.: Változtatási javaslatokat tettünk a minisztérium felé. Sok esetben csak bizonyos részek vannak átemelve egyik helyről a másikra, ki vannak húzva, vagy úgy gondoltuk, hogy nem itt kell szabályozni őket, hanem majd az MMK működési és támogatási szabályzatában. A koncepció vázához a Kerekasztal nem nyúlt hozzá, megmaradt ugyanaz a felépítés. Egyetértettünk a törvény szükségességével, céljával, a törvényi garanciákkal, a törvény hatályával.
A Magyar Mozgókép Közalapítványról szóló rész kapcsán a szakma elképzelése szerint az önkormányzatiság olyan foka valósuljon meg, hogy a döntések minél inkább szakmaközeliek legyenek. A Minisztérium ezzel szemben bizonyos hatósági jogköröket szeretne elválasztani, amivel alapvetően mi is egyetértünk, mégis olyan szervezeti formát kellene találni, ami biztosítja a szakmaközeliséget. Például megfogalmazza a törvény, hogy a filmszakmai szervezeteket, produkciós cégeket regisztrálni kell. Ennek kapcsán fontos dolgok dőlhetnek el, hiszen akit nem regisztráltak, nem folyamodhat támogatásért. Ez egy államigazgatási eljárás, tehát ebből a szempontból a minisztérium közelében van a helye. Ugyanakkor a szakma véleménye szerint a támogatásokat kezelő MMK jobban rálát egy cégre, habár jogilag sem férhet össze, hogy aki a támogatásokat adja, az regisztrálja a támogatásra jelentkezőket. Ennek a technikája még kidolgozásra vár. A nemzetközi kapcsolatok területe pedig – gondolok itt fesztiválokra, filmdiplomáciára – szintén szerencsésebb, ha a szakma közelében marad, mintha hivatali légkörben intéződik.
A Mozgókép Koordinációs Tanács kérdésében egyetértés született. A szakma régi óhaja, hogy a különböző támogatási rendszereket össze kellene hangolni. Fontos, hogy a 3-4 éves pénzgyűjtögetés helyett egy éven belül össze lehessen szedni a pénzt, s akkor a filmek átfutási ideje nagyjából 2 év lehet.
A koncepció további részét a Pénzügyminisztériumban beszéltük meg. A minisztérium érvei nagyon szakszerűek. A támogatásokat be kell illeszteni az egész államháztartási rendszerbe, minden törvényhez, előíráshoz igazodni kell. Másrészt az európai támogatási elvekkel is összhangba kell kerülni. Ha a 2004. májusi csatlakozásig a filmszakma rendelkezik egy hatályos törvénnyel, támogatási szabályzattal, akkor több évvel előre tervezhetővé válik a hazai támogatások folyósítása, harmonizáltan az európai uniós ajánlásokkal.
Szó esett a különböző befektetési- és adókedvezményekről. Európán belül országonként más-más módon közelítik meg a saját nemzeti filmtámogatást. Van, ahol egyértelműen költségvetési támogatással biztosítják, a többi résszel nem igazán foglalkoznak. Máshol adókedvezményekkel, befektetés-ösztönző csomaggal egészítik ki a költségvetési támogatást. Nálunk ezek a módszerek nem másolhatók automatikusan. Az ország és a szakma érdekeit figyelembe véve kell kialakítani a támogatás rendszerét. A piac nagysága például kizárja azt a lehetőséget, hogy kizárólagosan piaci alapú gyártási és forgalmazási rendszer működhessen a magyar filmek esetében. A hangsúly azon van, hogy a filmszakmának belátható fejlődési útvonala legyen, s a törvény ennek kereteit biztosítsa.
filmhu:Várhatóan mikorra lép életbe a filmtörvény?
M. P. : Az a célunk, hogy 2004. január 1-jén a törvény hatályba lépjen. Ha májusban az érintett felek által már megvitatott koncepciót a kormány elfogadja, akkor megindulhat a törvényalkotási munka, s ősszel a parlament elé kerülhet a törvényszöveg.
filmhu: A jelenlegi helyzet ismeretében, illetve a kialakuló koncepció szerint mit jelent majd producernek lenni Magyarországon?
M. P. : Talán Magyarországon is eljutunk odáig, hogy a producer valóban producer lehet. 40 évig állami filmgyártás volt, ehhez képest a következő 10 év nevezhető átmenetnek a szakmában. Az utóbbi 1-2 évben kezdenek kirajzolódni olyan újfajta tendenciák, amelyek arra mutatnak, hogy a produceri filmgyártást kell preferálni. Ez is magyar sajátosságokkal értelmezendő: a kizárólagosan piaci produceri rendszert nem tudjuk átvenni. Közelebb vagyunk egy európai produceri modellhez, amelybe mindig is beletartozott az, hogy a film, mint alkotás a rendezőhöz köthető. Ezzel nekem nincs is semmi problémám, inkább arra szeretnék garanciákat kapni, hogy mint producer tudjak 1-2-3 évvel előre tervezni.
Az Eurofilm Stúdió korábbi filmjeinek nagyobb része koprodukció volt. Az új terveink is majdnem mind azok. Nem tudom elképzelni azt, hogy kizárólag magyar pénzforrásokból dolgozzunk az elkövetkezendő években. Nem működőképes az a rendszer, amely januárban kiír egy pályázatot, mert addig nem lehet tudni, hogy mennyi pénz van az adott évre. Az idei példa szerint május közepén lesz a pályázatnak eredménye, ami azt jelenti, hogy két olyan Eurimages pályázati fordulóról marad le az ember, ahol sokkal jobbak az esélyei, mint a későbbieken, mert a nyári pályázatokra sokkal több terv érkezik. Másrészt év közepén elkezdeni az az évi tervekkel foglalkozni szinte reménytelen. Jobb helyeken mindig egy évvel előre el vannak osztva a pénzek. A külföldi pénzosztó helyek pedig azért tudnak egy évvel előre ígéreteket tenni, mert stabil a gazdálkodásuk és ismerik a forrásaikat. Nálunk is el kell érni ezt a kiszámíthatóságot.
Emellett egy producer nem saját magának csinálja a filmeket. Nem feltétlenül akarja rajtahagyni produceri kézjegyét a filmen. Fontos, hogy jó szeme legyen ahhoz, hogy jó témát és jó rendezőt válasszon ki. Talán hamarosan nálunk is kialakul majd az a kétféle út, ahogyan a filmtervek megvalósulhatnak. Az egyik esetben a rendező keresi meg a producert egy adott témával vagy forgatókönyvvel, amelyet esetleg ő maga is írt, s felajánlja neki, hogy dolgozzanak együtt. A másik út, amikor a producer választ ki egy ötletet, novellát vagy regényt, majd megíratja a forgatókönyvet, pályázik vele, és amikor már szinte minden együtt van, akkor a mű érdekeinek megfelelő módon keres hozzá rendezőt.
filmhu:Pár hónappal ezelőtt a Független Magyar Producerek Szövetsége bővíteni kívánta tagjainak számát. Ezzel szemben megalakult a Magyar Producerek Szövetsége. Milyen a viszony a két szervezet között?
M. P. : Nincs konfliktus a két szövetség között. Mindkét szövetség képviselői ott ülnek például a Kerekasztalban is. Úgy látom, a producerek céljai azonosak, attól függetlenül, hogy ki melyik szövetségnek a tagja. Lehet, hogy vannak hangsúlyeltolódások, de ennek látványos jeleit nem lehet észlelni. (Egyébként a függetlenek tagsága is bővült.)
filmhu:Az MMK idén 4,2 milliárd forintot kapott a magyar filmek támogatására. Lehet-e tudni, hogy a koprodukciós filmekre ebből mekkora összeget fognak szétosztani?
M. P. : A Filmszakmai Kerekasztalnak volt egy ajánlása, hogy milyen felosztást tartana kívánatosnak, de ebben a kérdésben az alapítvány kuratóriuma dönt. Úgy tudom, a döntésüket meghozták, de ezt a döntést még nem ismerem. A saját ajánlásunkban a játékfilmekre 1,3 milliárd forint szerepel, ettől különválasztva pedig a 200 millió forintos elsőfilmes keret. 400 milliót javasoltunk koprodukciókra, és 400 milliót televíziós filmekre.
A koprodukciós keret kapcsán tettünk egy külön javaslatot, miszerint a 2003-as átmeneti évben csak magyar többségű filmterveket támogassanak. Emellett nagyon fontosnak tartjuk a kisebbségi koprodukciók támogatását is, de a jelenlegi feszült helyzetben mégis úgy gondoltuk, hogy jobb a magyar többségi tervek létrejöttét segíteni.
filmhu:Ez az összeg hány koprodukciós filmre lesz elegendő?
M. P. : Ez attól függ persze, hogy az MMK hogyan osztja fel. Jelenleg abból indulhatunk ki, hogy a magyar átlagfilmet legalább 200-250 milliós költségvetésűnek gondoljuk. Egy európai piacra kilépni szándékozó film ennek legalább a kétszeresébe kerül. Ha mint magyar film megkapja az MMK maximális – ebben az évben 100 millió forintos – támogatását, és ha a koprodukciós alapból kap még szintén maximálisan 100 milliót, akkor egyrészt a keret 4 koprodukciós filmtervre elegendő, aminél valószínűleg többen lépnek majd fel támogatási igénnyel. Másrészt a 200 milliós indulóösszeg éppen csak megüti azt a szintet, hogy hasonló nagyságú külföldi pénzzel és az Eurimages támogatásával létrejöhet a kb. 500 milliós költségvetés. Ez pedig nagyjából 2 millió eurót jelent, ami az Eurimages filmeknél is az átlag alatti kategóriába fog tartozni. Magyar szempontból ugyanakkor több ilyen film elkészítése látványos ugrást jelenthet. Ez produceri szempontból is belátható perspektívát nyújtana. Fontos, hogy ezeket a filmeket kezelni kell, producerre van szükségük. Ilyen fokú pénzügyi műveletnek kell, hogy legyen egy felelőse, aki a rábízott pénzzel a legjobban tud gazdálkodni. Ez nem csak számviteli műveleteket jelent, hanem azt is, hogy például a 2600 rendezői igényből melyik legyen az a 2000, amit kielégít a producer, s melyik legyen az a 600, amit nem. Legyen érzéke a producernek ahhoz, hogy jól döntsön, ne azt az elemet emelje ki, amelyik hiányában a film összedől, hanem azokat a sallangokat távolítsa el, amelyeket a vágószobában az első dolog lesz majd a szemétkosárba dobni. Ezt persze nem lehet sem a főiskolán, sem máshol megtanulni, csak a filmezés során.
