Filmhu: Volt valaha kutyád?

Mundruczó Kornél: Nem.

Filmhu: Akkor miért akartad mégis kutyákkal elmesélni ezt a történetet?

M.K.: Coetzee Szégyenére készültünk a színházban, és ezzel kapcsolatban elmentünk több kutyatelepre, először csak Monori Lilivel meg Zsótérral, hogy lássák, miről is van szó, mit kell eljátszani. Később a többi színész is kiment, hogy ott gyűjtsünk mintát. Amikor ott álltam először egy ilyen kutyatelepen, nagyon tisztán és világosan emlékszem, hogy az jutott eszembe: kész, nekem ezzel foglalkozni kell. Tulajdonképpen a Szégyennek köszönhetően nőtt ki ez a film – abból kiindulva, amit ott, azokon az arcokon láttam.

Filmhu: A kutyametafora elég könnyen dekódolható, de szerinted befogadható ez a film nem társadalomkritikaként?

M.K.: Én azt gondolom, hogy nem. Mert ez egy társadalomkritika. De véleményem szerint az, hogy nem ezt a réteget, hanem egy mesét hord kívül, csak jót tesz neki. Remélem, hogy a filmnek van egy olyan rétege, amely egyszerűen csak keresztülgázol rajtad, és izgulsz, várod a következő lépését. És nem közben használod a fejedet, hanem csak utána. Azt remélem, hogy van egy ilyen szívdobogtatós része. De kiindulását tekintve teljesen egyetértek: ez társadalomkritikai film, persze, hogy az.

kornel2 600

Fotó: Valuska Gábor

Filmhu: Mit gondolsz, ez a film idegen közegben, más országokban mennyire állja meg a helyét? Ugyanazt mondja nekik ez a film, mint nekünk?

M.K.: Hatalmas a szakadék Magyarország és külföld között, ami a film kritikai megítélését illeti. Ez ugyan nem szokatlan számomra, de expandáló jellege feltétlenül utal egy mélyebb morális válságra. Azt látom, hogy az átlagemberre hat a film. Hogy ugyanazt jelenti-e, azt nem tudom. Például a francia nézők ezt európai, és nem csak magyar problémának kódolták, de ehhez elég csak visszaemlékezni, hogy a párizsi külvárosokban néhány éve lázadások voltak. Európa félelme tulajdonképpen ez a film. De abban biztos vagyok, hogy Magyarország ma nem Európa része. Különben nem lehetne ilyen nemtelenül támadni társadalmi csoportokat, és azokról szóló alkotásokat.

Filmhu: A thrillertől kezdve a drámán és ifjúsági filmen keresztül a coming-of-age sztorin sok műfaji elemet kever a film, de kíváncsi lennék, hogy neked melyik szál a legerősebb?

M.K.: Nincs ilyen, nekem ez inkább egy „műegész”, ami azért jött létre, hogy a szíved dobogjon és az agyadat utána használjad. Nem tudom megállapítani, melyik a legerősebb, mint ahogy nem is szálazom szét mondjuk a Szorokin irodalmát, hanem azt mondom, hogy az a Szorokin irodalma, amiben van Gorkij-realizmus, hardcore horror, melodráma. Ő ezzel a stiláris keverccsel tudja leírni azt, amit maga körül lát. Én egy kicsit ugyanezt érzem. Tehát, a magam részéről nem tudtam a korábban használt formai elemekkel leírni azt, amit átélek. Sokat inspirálódtam az elmúlt öt évben a kortárs színházi közegben, amiben elvárás, hogy te hogy nyúlsz hozzá egy történethez, mi a te formád ebben.