Naplófilm és Forró ősz a hidegháborúban

Gyerekszemmel a forradalom

„1956. október 23-án két kiskamasz, Csics Gyula és Kovács János a Rökk Szilárd utca 10-ből naplóírásba fog – olvasható az ismertetőben. Talán nem kezdtek volna bele, hanem az események középpontjában laknak, egy háznyira a Szabad Nép székházától, egy utcányira a Rádiótól, két megállónyira a Corvin-köztől és a Kilián-laktanyától. (…)”

A forradalom egy kiskamasz naplójában

A Naplófilm - 12 voltam '56-ban nem egyszerűen dokumentumfilm. Olyan kísérleti alkotásról van szó, amely eredeti képsorok mellett tartalmaz rekonstruált archív felvételeket, amelyek közül néhány Super 8-assal készült, és amitől a témában a legegyedibb, kísérleti-animációs elemeket. Ezeken a képeken a gyermeki képzelet átértelmezi a korabeli valóság egy részét. A filmben látható, összesen tízpercnyi animáció az Iparművészetin nemrég végzett Edvy Boglárka diplomaunkája. Az animációnak köszönhetően játékosság is jelen van a munkába, anélkül, hogy ’56 súlytalanná vagy nevetségessé válna, pusztán azért, mert egy 12 éves kiskamasz szemén keresztül látjuk a történteket, aki hol érti, hol nem, hogy miért is izgulnak körülötte a felnőttek.

Az 1956-ban éppen 12 éves Csics Gyula első próbálkozásai a naplóírással, arról tanúskodnak, hogy igyekszik rálátni saját magára és környezetére. Szemtanú, aki annak ellenére, hogy bizonyos értelemben távol marad az eseményektől naplóját, barátjával együtt, történelmi alapossággal írja, rajzolja. Ő ketten gyűjtötték az újságokat, röpiratokat, falakra írt jelszavakat, rádióbeszédeket, felnőttek kommentárjait és Kádár-vicceket. A jól ismert tények így kapnak más megvilágítást, amelyek mellett egyenlő súllyal szerepelnek olyan visszatérő elemek, mint a hegedűóra, vagy a „most éppen naplót írok”-aktus.

A másik napló útja: a szemétből az Ecserin át a kiadóhoz

Átszínezett valóság Részlet a Naplófilmből

A film alkotói, Silló Sándor és Edvy Boglárka, a bemutató után elmondták, hogy a Naplófilm sajátos megközelítésével alkalmas arra, hogy a kissé szárazabb Forró ősz a hidegháborúban mellett egy sokkal személyesebb történettel szólítsa meg a fiatal generáció tagjait. A film országos moziforgalmazásba nem kerül, egyelőre az Uránia Nemzeti Filmszínházban október 21-én esedékes bemutató után csak Győrben lesz majd látható, de a Naplófilm és Forró ősz... DVD-n elérhető az Intézetben és a könyvesboltokban.

A forradalom után Csics Gyula sokáig rejtegette írását, míg végül maga ajánlotta fel az Intézetnek, ezzel szemben Kovács János naplója, amely eredetileg szintén szerepelt volna a filmben, a forgatás megkezdésekor nem volt fellelhető. Pontosabban a munkálatok végefelé kiderült, hogy mégis megvan, a szemétből halászta ki valaki, majd az Ecseri piacra került, onnan Kieselbach Tamáshoz, aki kiadta azt. Így a másik napló már nem került  bele az Intézet felkérésére készült filmbe.

Forró ősz …: nemcsak oktatáshoz

A Naplófilmmel szemben a Forró ősz a hidegháborúban „áttekinti a második világháború utáni status quo kialakulását - olvasható a sajtóanyagban -, a hidegháború sajátosságait, a magyar forradalom kelet-közép-európai és hazai előzményeit. Bemutatja a forradalom eseményeinek és bukásának egykorú külföldi visszhangját, nagyhatalmi politika megfontolásait és annak a következményeit. Számba veszi a forradalmat követő elvándorlást és a megtorlás áldozatait.”

Világtörténelembe ágyazottan...

Kóthy Judit, a film társrendezője - Topits Judit mellett - elmondta, hogy az alkotás 20 millió forintból készül, ami dokumentumfilm esetében komoly összeg. A forradalomról már látott hazai képek mellett többnyire ismeretlen felvételeket látni(!), továbbá amerikai, francia, német, angol és orosz archívumok anyagai kerültek a filmbe. A Forró ősz … hagyományosabb ismeretterjesztő darab, itt már nincs lehetőség arra, mint a Naplófilm esetében, hogy az események apró, személyes részletei is képre kerüljenek. A Forró ősz … dinamikus, pergő, sokszor párhuzamos képsorokkal igyekszik szólni a mai vizuális környezethez szokott fiatalokhoz. Ugyanakkor az alkotók célja, hogy a pedagógusok számára is segédanyagként legyen használható az iskolai oktatásra való felkészülésben, és oktatásban. Ezt technikailag megnehezíti a több, mint 50 perces hossz, viszont ennél rövidebben nagyon nehéz szólni a témáról a maga teljeségében. Ugyanakkor külföldi magyar kulturális intézetek is érdeklődtek a film után, hogy annak segítségével - és a hét különböző nyelven elkészült feliratokkal - szóljanak a forradalomról a külföldiekhez.

Alapvetően a két alkotás eltérő megközelítésének köszönhetően jól kiegészíti egymást, nemcsak az iskolai oktatásban, hanem az eseményeket megismerni kívánó átlagos érdeklődő tájékozódása során is.