A nagy utazás
Érdekes módon egy tévéfilm is részét képezte a filmnapok válogatásának. A Mária utolsó utazása nem próbál meg újítani, a jól bevált hatásmechanizmusokból építkezik, viszont teszi ezt meglepő biztonsággal. A film elsőszámú motorja a két főszereplőnő, Monika Bleibtreu és Nina Kunzendorf alakítása, a kettejük közt feszülő, lassan változó viszony.
A rákos beteg Mariának elege lesz a kórházból, no meg a kemoterápiából, és úgy dönt, hogy otthon, a Chimsee-nél tölti utolsó napjait. Az otthoni ápoláshoz viszont nővér kell, így a kórházból vele tart a fiatal Andrea. A haldokló asszony egy új világra nyitja rá a lány szemét, míg az fokozatosan megbékélteti a keserű asszonyt a környezetével, és családjának egyes tagjaival. Sosem látott unoka, tékozló fiú, magába forduló, mackós, ám aranyszívű elsőszülött vonul el a szemünk előtt. A film kitekint a természetgyógyászat és a hospice otthonok felé is, szerethető módon próbálva meg beszélni a halálhoz, és az élethez való viszonyunkról.
Természetes, hogy a karakterek viszonylag sablonosak, és a dramaturgiai elemeket is láttuk már. Azonban ez a végkifejlet ismeretében korántsem meglepő. Ha a haldoklás, és az emberhez méltó elmúlás kérdéskörét vizsgáljuk, egyértelmű, hogy egy távozni készülő ember körül a személyes ellentétek önkéntelenül másodlagossá válnak.
 |
| A leginkább szegény Rumcájszra emlékeztető Hotzenplotz, a rabló kalandjai határozottan csak a legkisebbeknek ajánlottak |
Kávé és krumpli
A leginkább szegény Rumcájszra emlékeztető Hotzenplotz, a rabló kalandjai határozottan csak a legkisebbeknek ajánlottak. Lényegében még a családi film is erős kifejezés, mivel felnőtt fejjel elég nehezen elviselhető a színvonal. Ez az alkotás inkább tévében működik jól, mert elé lehet rakni a kölköt, aki elkuncog magában, míg a szülő mentesül az agysejteket pusztító, politikailag korrekt agyalágyult cselekménytől. Érezhetően a német „népiesch” hagyományban gyökeredző figurák népesítik be a mesét. Mivel a figurák, a közeg és a hangvétel teljesen ismeretlen nálunk, nehéz azonosulni, ám az érezhető, hogy még egy mesefilmbe is milyen nagy mértékű technikai és szakmai tudást fektettek.
A dekadencia diszkrét bája
A Vörös Kakadu Drezdában, pár hónappal a Berlini fal megépítése előtt induló cselekménye erőteljesen emlékeztet és utal Bob Fosse Kabaré című alapművére. A ’nagyváros’ igencsak liberális - és dekadensnek titulált - ifjúsági közegébe érkező Siggi (a Napolából ismert Max Riemelt) alámerülése, furcsa, szerelmi háromszögbe forduló barátsága Luise-zal a költőnővel és férjével, az impulzív Wolléval szinte másolja az ifjú Michael York utazását.
A szereplők lényegében megfeleltethetők Fosse karaktereivel, sőt még a motivációs sémák is jól átemelhetők. Ami újdonság, az a német közelmúlttal való szembenézés, mely egyszerre vizsgálja a nagy egészt, és a mögötte meghúzódó egyéni döntéseket, személyes tragédiákat. Beavatás-történet, mely szorosan összefonódik a férfivá érés meséjével és a történelmi háttér komor színeivel. Berlin, és egyben Németország kettészakításával, és a paranoid államgépezet átmentésével, mely lényegében az 1933-as náci hatalomátvétel vihar előtti csendjének parafrázisa.
 |
| A Vörös Kakadu erőteljesen emlékeztet és utal Bob Fosse Kabaré című alapművére |
New Kid on the Block
A 16 éves Michael Polischka, és 30 év körüli, futó kapcsolatokban vergődő anyja egy színesbőrűek tarkította, zűrös környékre költözik. Az etnikai csoportokból verbuválódott bandák még az iskolákban is terrorizálják a diákokat. Michael egyre erősebben sodródik a sorozatos bántalmazások folyományaként a kényszerű, ám könnyű pénzszerzésbe, míg végül a maffia, közelebbről egy Hamal nevű sötét figura drogfutáraként megjárja az abszolút mélységet, ahonnan nincs visszaút. A hátborzongató az egészben az, hogy a törékeny fiú az élet jó néhány embertelen próbáját kénytelen kiállni, és keményebb, mint sok meglett férfi.
A Kőkemény igencsak erőteljes alkotás, mely egyszerre ad képet a jelen etnikailag is sokszínű német hétköznapjairól, és vizsgál olyan kérdéseket, mint a gyerekbandák, a drog, vagy épp az atomjaira hulló családszerkezet.
Az idei Német Filmnapok gyorsan elszálltak. Ám a megannyi felvonultatott alkotás érdekes szórásban megint röpke lehetőséget adott, hogy egy kicsit összébb záruljon az a szakadék, mely a magyar nézőket elválasztja a kortárs német filmtől.
