Az amerikai színész az elmúlt 10-20 évben őrültebbnél őrültebb figurákat keltett életre, majd megérkezett a 2021-es Disznó (Pig), melyben visszafogott és érzékeny alakítást nyújtott. A film és annak sikere elindított egyfajta ‘Értékeljük Nicolas Cage-t!’ mozgalmat, melyet legújabb filmje, A gigantikus tehetség elviselhetetlen súlya című akció-vígjáték tovább erősít. Ebben a darabban az 58 éves Cage saját maga paródiájaként eleveníti fel ikonikus szerepeit, amiből — valljuk meg — jó néhány akad.

Nicolas Cage-nek a pályafutása elején viszonylag könnyű dolga volt, hiszen nagybátyja nem más, mint Francis Ford Coppola. A fiatal színész azonban a névvel járó protekcióról lemondva művésznevet váltott, és így próbált szerencsét Hollywoodban; mindössze első két filmjében szerepelt a stáblistán mint Nicolas Coppola (ebből az egyik a kultikus Változó világ). A család támogatásától nem zárkózott el teljesen, hiszen a 80-as években Coppola nagybácsi három filmbe is beválogatta színészi ambíciókra törő unokaöccsét. Ezek voltak a Rablóhal, a Gengszterek klubja és az Előre a múltba.

Cher és Nicolas Cage

Az 1983-as Lány a völgyből című tinifilmben játszott először főszerepet, és ekkor indult el a vagány, de legbelül érző szívet rejtő férfitípus útján, amelyet filmről filmre tökéletesített, újabb színezetet és mélységet adva a karakternek. A Lány a völgyből forgatása alatt a színész mindössze 19 éves volt, ám külső adottságainak köszönhetően a koránál érettebb karaktert jelenített meg. Nicolas Cage debütálása olyannyira jól sikerült, hogy többek közt Quentin Tarantino és Kevin Smith is kedvenc filmjei közt tartja számon Martha Coolidge rendezését.

A 20-as éveiben járó Cage nem számított klasszikus hollywoodi szépfiúnak, mégis szenvedélyes, olykor temperamentumos természete, szikár kiállása, sötét haja és igéző tekintete révén elérte, hogy izzon a levegő közte és éppen aktuális filmbéli partnere között. A Coen testvérek Arizonai ördögfióka (1987) című filmjében a kócos hajú, bajszos, hawaii-inget viselő H.I. McDunnough is már a romantikus macsó Cage interpretációjaként értelmezhető.

A színész repertoárjának kiemelkedő darabja az 1987-es Holdkórosok (Moonstruck) című romantikus vígjáték, amelyben a törött szívű és lobbanékony pékfiú szerepében, Ronny Cammareri-ként tűnik fel a nála 17 évvel idősebb Cher oldalán. Kettejük párosa a sokszor látott ‘ellenségekből szerelmesek’ narratívát követi, bár az ellenszenv nem tart sokáig, heves vitát követően Loretta hamar Ronny ágyában köt ki.

Loretta azzal a céllal keresi fel a fiatal fiút, hogy kibékítse őt és a testvérét, és egyúttal meghívja az esküvőjükre. A nő nem szerelmes Ronny bátyjába, Johnny-ba, és csupán azért mond igent a lánykérésre, mert nem akar vénlány maradni. A konszolidált és besavanyodott Loretta nem áhítozik a nagy szerelem után, egyetlen kívánsága egy tisztességes házasság egy tisztességes férfi oldalán — ahogy azt a szüleinél látta. Éppen ezért éri őt villámcsapásként Ronny tüzes jelleme és elfojtott érzelmeinek hirtelen kitörése, legyen az düh vagy szexuális vágy. A Holdkórosok rendezője, Norman Jewison felismerte a Nicolas Cage-ben rejlő energiákat és szabad teret hagyott neki abban, hogy saját képére formálja Johnny-t.

A számtalan humoros pillanatot kínáló, érzelmes és reményteli Holdkórosok forgatása nem volt zökkenőmentes, Cher és Nicolas Cage egyaránt nehéz esetnek bizonyultak, nem mindig jöttek ki egymással. A végeredmény így is a romantikus filmek kánonjának állandó darabjának számít, melyet a Filmakadémia 3 Oscar-díjjal jutalmazott meg: Cher (az ikonikus Bob Mackie áttetsző ruhában) és Olympia Dukakis a legjobb színésznő kategóriákban lettek a legjobbak, valamint John Patrick Shanley a legjobb eredeti forgatókönyvnek járó arany szobornak örülhetett. A filmet jelölték a legjobb film és a legjobb rendezés kategóriában is. 1988-ban a Holdkórosok igazi kasszasiker volt, költségvetésének többszörösét hozta vissza és olyan filmeket előzött meg, mint a Halálos fegyver vagy az Aki legyőzte Al Caponét.

A rendező Norman Jewison (A Thomas Crown-ügy, Jézus Krisztus szupersztár) remekül idézi meg a New York-i olasz-amerikai közösséget és a tradíciókat. A hideg éjszakában szól Puccini, a Metropolitan Operaház a Bohémélet bemutatójára készül. Az olasz étteremben a pincér régről ismeri a családot és csakis a legfinomabb fogásokkal és borokkal várja őket. A Holdkórosok nem mézes-mázos romantikus film vagy a végletekkel játszó melodráma, a történetben ugyanúgy jelen van a mindent elsöprő szerelem, mint a haláltól való félelem, a folyton változó Hold, a hiedelmek és átkok. Amikor nem Loretta és Johnny románcát követjük nyomon, akkor a nő szüleinek házasságába nyerünk betekintést, amiről kiderül, hogy korántsem tökéletes.

A színész első jelenetében, a pékség alagsorában Johnny fehér atlétatrikóban és izzadtan néz farkasszemet a lángoló kemencével. Ekkor érkezik Loretta, akinek felbukkanása miatt a fiú mérgesen sorolni kezdi, hogy bátyja miként tette tönkre az életét. Nicolas Cage játéka teátrális és dramatikus (“Elvesztettem a kezem, elvesztettem a menyasszonyom”), de sosem túlzó vagy ripacs. Később a férfi lakásán már higgadtan beszélgetnek: a nő próbálja megérteni Johnny-t, azonban Johnny képtelen megérteni azt, hogy Loretta miért akar feleségül menni a testvéréhez, és miért megy bele a szerelem nélküli házasságba. A menyasszony fej nélkül, farkas láb nélkül sorok után Johnny mérgében felborítja az asztalt, beletúr a hajába, és magához ragadja Lorettát. Az asszony először ellenáll a csábításnak, de végül beadja a derekát.

Nicolas Cage Johnny-ja az érzelmek széles spektrumán mozog. Ilyen például, amikor fivére iránt érzett haragját és csalódottságát a kenyérsütésről tartott monológjában vezeti le. „Azt mondják, a kenyér az élet. És én meg csak sütöm, sütöm, izzadok…és még boldognak is kéne lennem.” Ez a látványos szenvedés empátiát kelt iránta, ugyan megmosolyogtató a pék világfájdalma, de sosem lesz hamis. Egy percre sem vesszük le a tekintetünket róla, ahogy Loretta is issza minden egyes szavát.

Johnny eleinte vad és zabolázatlan, igazi ösztönember, majd kiderül, hogy az opera rajongója és olykor költői magasságokban képes megfogalmazni gondolatait és kifejezni szerelmét Loretta felé: a csillagok tökéletesek, mi nem. Modern kori Byron-alak, ahogy a való életben Nicolas Cage. Aki a német expresszionizmus nagyjait (pl. Fritz Lang) tanulmányozza, aki jól ismeri a filmtörténeti korszakokat, aki a method acting szellemében képes két fogát kihúzatni (Madárka), aki egzotikus állatokat vásárol, és aki a legkülönfélébb karaktereket is hitelesen formálja meg.

Johnny szerepére részben azért mondott igent, hogy utána elkészíthesse A vámpír csókját, amely kedvelt mémforrás lett. A hirtelen jött szakmai elismerést követően Nicolas Cage a legkülönfélébb műfajú filmekben tűnt fel és Hollywood legtöbbet foglalkoztatott színészeként válogathatott a szerepajánlatok között, legyen az romantikus vígjáték, szerzői film, vagy akciófilm. Közel 40 éves karrierje alatt hektikus és minőségében egyenetlen repertoárt tudhat magáénak, amely tartalmaz olyan remekműveket, mint a Holdkórosok, a Veszett világ, az Adaptáció és a Las Vegas, végállomás. Önazonosság és a filmek iránti odaadása jellemzi, nem számít, hogy a direktori székben David Lynch, Spike Jonze vagy valamelyik B-kategóriásként elkönyvelt film rendezője ül, a színész mindig a maximumot tűzi ki célul.

A Holdkórosok ennek a színészi alázatnak és sokszínűségnek a tanúsítványa, egyszerre van jelen a maszkulin külső, a heves gesztikuláció és intenzív arcjáték (‘Cage-rage’), valamint az autentikus és őszinte alakítás. És még csak 23 éves volt.