Gondoltam, ez emlékezetes interjú lesz.
Sem Mark, sem Michael nem jött el, viszont elküldték magukkal hűséges producerüket, Paul Torokot, magyar származású alkotótársukat, aki véletlenül mellettem ült a sajtóvetítésen. Reméltem, emlékszik rá, hogy mennyit röhögtem. Emlékszik.
Amikor előző éjjel megpróbáltam utánanézni, hogy kivel fogok másnap beszélgetni az ikrek helyett, a Nemzetközi Mozi Adatbázis a srácok minden filmjére vagy 15 producert dobott ki, erre vesztemre azonnal rá is kérdeztem.
Paul a csapat elkötelezett magjához tartozik, de a crediteket ki kellett osztogatni pénzért, ezt tisztázzuk is, érzékeny pont. Látszik, hogy nagyon hisz a fiúkban. Elmondja, hogy ingatlanfelújításból él, ezeket a filmeket szerelemből csinálja, és hosszútávú befektetésnek.
A Northfork olyan mint egy Joseph Cornell-doboz. Cornell amerikai szürreális, mondjuk Dalí szex nélkül. Mi marad? Lengyel szürrealizmus: a halál.
A Northfork olyan mint egy Joseph Cornell-doboz |
A film egy haldokló árva kisfiú, és az őt ápoló pap (Nick Nolte) duettjére épül. A kisfiú megelevenedett álmai párszor úgy megtekerik a cselekményt, hogy beleszédültem. A szárnyas fejvadászból elszabadult angyal (Daryl Hannah) és az elkárhozott FBI ügynök is (Kyle MacLachlan) feni a fogát a gyerekre, végül azonban mégis a halál ragadja el.
A film masszív díszletei a tibeti buddhistás filmek képeslap-stílusára emlékeztetnek, ez a film elején konkrét: a pap mögött lukas a templom: legjobb díszlet a valóság.
Szimpatikus alkotógárda, rendhagyó cselekményszövés, élő legendák, és Paul csak mesél és mesél. A diktafon rögzít minden szót, az emlékezet kiesik.
Legközelebb másnap reggel, ruhában térek magamhoz, az arcomon matrica „RUGGED” felirattal, ki vagyok fosztva. Diktafon sehol. Később kiderült, hogy mindez melyik kocsmában történt, de oda a kütyü is meg az interjú is. Pénz, telefon, személyi igazolvány is.
A következő filmjük egy I.D. című cyberfilm, melynek témája az identitásbűnözés, de erről még folynak a tárgyalások.