2005. 01. 17. Béres Dániel
Nuri Bilge Ceylan Messze (Uzak) című filmjével a zsűri nagydíját nyerte el tavaly Cannes-ban. Filmje azóta, ahogy az ilyenkor lenni szokott, bejárta a világ nagy filmfesztiváljait. Amellett, hogy a legutóbbi Titanic Fesztivál egyik sikerfilmje volt, Londonba is meghívást kapott. A filmjét elkísérő rendezőhöz ugyan sorban álltak a neves sajtóorgánumok képviselői, a szervezőknek valahogy mégis sikerült megszervezniük, hogy néhány percig az én kérdéseimre válaszoljon.
Ceylan a Cannes-i FilmfesztiválonN.B.C.: A két főszereplő az első két filmemben is szerepelt. Eredetileg más színészeket akartam, nagyon sokat kipróbáltam. Muzaffer Özdemir, akit a fotós szerepére kiválasztottam a legrosszabb volt mind közül. Így aztán őt választottam. Ők ketten nagyon jól ismerték egymást Emin Toprakkal
(ő azóta autóbaleset áldozata lett – a szerk.). Az utolsó pillanatban választottam őket. A casting jelenet egy dialógus volt. De a filmben alig vannak dialógusok, ezért a legrosszabbat választottam.
filmhu: A két főszereplő közül melyiket szereti jobban?
N.B.C.: Háát..., az egyikükkel valóban elégedettebb vagyok, de ha lehet inkább nem mondanám el, hogy melyikkel. Vagy a szerepekre érti és nem a színészekre? Akkor nincs különbség. Nincs olyan, hogy jó ember és rossz ember. Helyzetek vannak és lelkiállapotok.
filmhu: Sokan a török Tarkovszkijként emlegetik. Mit szól ehhez?
N.B.C.: Nagyon szeretem Tarkovszkij filmjeit. Ebben a filmben kapóra jött, mert ő is ideál a fotós számára. Meg amikor azt a nagyon hosszú unalmas jelenetet nézi a Sztalkerből, azt csak azért csinálja, hogy a fiatal srác elmenjen végre a szobájába. Szóval felhasználtam több módon is a filmjeit. De nem hiszem, hogy túl sok hasonlóság lenne köztünk. Nála folyton mozog a kamera. Az egyetlen hasonlóság talán az, hogy én is kedvelem a hosszú beállításokat. De ettől még egészen más a stílusom.