Az érdekfeszítő történések ez alkalommal nem Ázsiában zajlottak, a tárgyalt időszak legkiválóbb filmjei mind nyugat felől érkeztek. David Cronenberg új erőszakeposza, az Eastern promises ragyogó remekmű; a kanadai mesternek második nekifutásra sikerült maradéktalanul megvalósítani azt a koncepciót, amely az általam kevésbé kultivált Erőszakos múlt keretét és dramaturgiáját is meghatározta.
 |
| Eastern promises: az év filmje |
Irdatlanul jó színészek (Viggo Mortensen, Vincent Cassel, Naomi Watts, Armin Müller-Stahl), természetes folyású történet, kompakt kameramunka, bivalyerős rendezői attitűd, s mindenekelőtt a téma alapos ismeretében gyökeredző valósághűség jellemzi a mozit. Hivatkozási pont, hátborzongató klasszikus született, egyszersmind alighanem Cronenberg legkiválóbb munkájához van szerencsénk. A kanadai zseni filmjével csak a Coen testvérek új alkotása, a Nem vénnek való vidék konkurálhatott érdemben. Brutális erejű, szikár, sallangmentes darab, csodálatosan szimpla forgatókönyvvel (a nyakatekert, megerőszakolt, teljességgel valóságidegen szkriptek korában rendkívüli érdem ez), világbajnok alakításokkal kivitelezve (csupán Javier Bardem alakítása miatt is megérné megnézni, figurájához hasonló immorális söpredéket évtizedenként egyszer, ha láthatunk a moziban).
 |
| Nem vénnek való vidék: az év gonosztevője |
Akadtak egyéb meglepetések is. Minden várakozáson felül sikeredett a Bourne ultimátum; nem csupán bevételek, de minőség dolgában is felülmúlta elődjeit, amely a nagy hollywoodi munkagépen gyártott sikersorozatok korában megbecsülendő érdem (talán mégsem csupa kretének ülnek a nagy stúdióknál?). David Fincher régóta várt, nagy viták közepette bemutatott, kritikai szempontból legalábbis megosztó hatású Zodiákusa csodásan józan nihilista krimi, a lassú becsavarodás mozgóképes naplója. Kétségkívül lehet rá haragudni (hiszen egyéb lehetőség híján lógva hagyja a nézőt), a magam részéről azonban boldogan öleltem keblemre a 20. század legrejtélyesebb sorozatgyilkosáról szóló mozit. Embersport kategóriában nemkülönben szimpatikusnak találtatott Kevin Costner low budget filmje, a Mr. Brooks, bár a folytatásokról szóló híresztelések némiképpen aggasztóak, mert a szerializálást azért mégsem kellene annyira erőltetni. Nem úgy a Dexter esetében, amelynek második évadja messze a legkiválóbb tévésorozat volt idén -- egyszerűen hihetetlen, mily remek írók és színészek alkotják a produkció stábját.
 |
| Golyózápor: az év szórakoztató ostobasága |
Közös szerencsénkre szórakoztató ostobaságokban sem volt hiány. A videóklipekből összetákolt Golyózápor vérlázítóan debilis, a néző legalantasabb vágyainak kiszolgálására született (Monica Bellucci!!!), példátlanul infantilis akciófilm; szemérmetlen, exhibicionista lőfegyverrevü hülyegyerekeknek. Bár sohasem válik az egyetemes filmkánon részévé, sőt, minden valószínűség szerint a gyors felejtés lesz osztályrésze, kifejezetten üdítő volt a 300 című szürrealista képeskönyv nyers agresszivitása és politikai inkorrektsége. Zack Snyder rendező egyrészt megtalálta a tökéletes formát ehhez a rusztikus történethez, másfelől izmos cáfolatot adott a kortárs szandálfilmeket álromantikájára.
Ázsia meglehetősen langyos volt idén, vagy csak én nem tudtam lefölözni a termés legjavát, és balszerencsés módon elsuhantunk egymás mellett. Hongkongból idén is érkezett pár jóravaló gengszterfilm (Protégé, Eye in the Sky, Triangle), de igazán szívburokrepesztő mozira nem leltem. Szimpatikus volt a német-kazah-orosz koprodukcióban készült Mongol, Ang Lee mandarin nyelven leforgatott új produkciója, a Lust, Caution pedig egy kétségkívül osztályon felüli, rutinos és magabiztos rendező munkája, ily minőségében pedig nagyon lehet szeretni. Mindeközben a dél-koreai tömegfilm sikeresen kísérelte meg alulmúlni saját magát a Dragon Wars című, minden koherenciát nélkülöző, csiricsáré förmedvénnyel. Botor fejjel mertem remélni, hogy a tavalyi Hostnál rusnyább film nem válhat a bevételi listák királyává; nyilvánvalóan tévedtem. Kínjaimat a tavalyról áthozott Tazza (High Rollers) enyhítette, amely minden idők talán legvonzóbb femme fatale-ját szerepeltette. Megtekintésre ajánlott, mert egyébiránt is érdemekben gazdag filmről volna szó, Kim Hye-su pedig teljesen hihetetlenül és lehetetlenül csodálatos benne.
 |
| Cypher: az év meglepetése |
Japán animáció kategóriában a Paprika érdemi vetélytárs nélkül maradt; sajnos, az Appleseed második részét (Ex Machina) még nem állt módomban megtekinteni, így ez a következő év biztos kedvencei közé sodródott át (a Production I.G. által készített Blame! mellett, bár a bemutató időpontját még nem tűzték ki).
A legvégén kerüljön említésre az év meglepetésfilmje. Miután teljesen kiábrándultam a tudományos-fantasztikum zsáneréből (amelynek leginkább a Danny Boyle által rendezett, szégyenletesen hülye Napfény volt az oka; apropó, valaki megfejthetné a rejtélyt, miért is titulálják a műfaj elkötelezettjei „filozofikusnak” a se füle, se farka, se alja, se teteje zagyvaságokat), baráti tanácsra megtekintettem egy 2002-es produkciót. Hitemet a szerény költségvetésből forgatott Cypher adta vissza; eltekintve attól a ténytől, hogy a könyvet Brian King írta, ez az alkotás volna az elmúlt húsz év toronymagasan legkiválóbb Philip Kindred Dick adaptációja (angolul jobban hangzik: the best movie PKD never wrote) -- tessenek hát kitüntető figyelmükkel kitüntetni ezt a szerény, ám első osztályú darabot!
