Mint már az elmúlt években megszokhattuk idén is baráti, közvetlen hangulat jellemezte a MAFSZ legfontosabb éves rendezvényét. Szinte minden korosztály képviseltette magát Nyíregyháza-Sóstón a négy nap alatt, a középiskolásoktól kezdve a nyugdíjasokig. Többségük persze alkotó, és versenyfilmjét kísérte el, de azért szép számmal akadtak civil érdeklődők is.
Ünnep ez a független filmnek, ünnep az alkotóknak. Erre rímelt két kisjátékfilm is, mindkettő a karácsonyi időszakra koncentrált, más-más megközelítésből. Míg Juhász Jozefa Christmas Conceit-jében az özvegy nagypapa a rég megszokott, de már unalmassá vált díszek helyett néhai felesége fehérneműjével öltözteti fel a fenyőfát, addig Az Ünnep című filmben (rendezte: Lőrincz Zsuzsa) az anyagiak hiánya miatt veszekedő szülők helyett a gyermekek teremtik meg pénz nélkül, némi leleménnyel az ünnepi feltételeket, békét hozva ezzel a családba.
 |
| A fődíjas Molytej |
A nagyjátékfilmeket egyetlen mű képviselte, Korcsmáros András Irdatlan irodá-ja. A fiatal alkotó sok hibája, és a témához képest kicsit hosszú játékideje ellenére élvezetes filmet hozott össze, nulla forintból, rengeteg idő- és energiaráfordítással. A multik uralta gazdasági szcéna fiatal irodistáinak intrikákkal, hatalmi harcokkal teli életébe vezet be bennünket. Teszi ezt sok humorral, helyenként burleszkbe hajló megoldásokkal, könnyeden, viccesen, nagyon jól megírt dialógokkal.
A többségében jól megcsinált dokumentumfilmek mezőnyéből kiemelkedett Káldy Lászó Santo és a többiek című munkája. Laci bácsi vicces-ironikus alkotásaival ellentétben most egy szép-szomorú mozgóképpel találkozhattunk. Santo, a film főhőse mindössze 15 éves, de olyan megdöbbentő érettséggel beszél a világról, a nagybetűs életről, a szabadságról, a barátságról és még rengeteg fontos dologról, hogy az hihetetlen. Óriási tapasztalatát életkörülményeinek köszönheti, ugyanis egy ekhós szekeres családi vándorcirkuszba született. Szavai szöges ellentétben állnak a kívülről a régi idők romantikáját idéző mutatványos karaván látványával.
 |
| A legjobb etűd: 3 emlék |
Kotnyek Istvánt és stílusát nem kell bemutatni azoknak, akik rendszeresen megfordulnak a filmes underground világában, hiszen hosszú évtizedek óta megkerülhetetlen alakja ennek a közegnek. Filmjei messziről felismerhetőek, atmoszférateremtő ereje szinte egyedülálló. Az ezüstkor vége többértelmű címével, elégetett aktfotóival, több évtizede rögzített filmnyersanyagával egyszerre mesél egy korosodó művész életéről és a fiatalok által ma már szinte ismeretlen analóg fotózási eljárásról.
Több filmben mindenki számára ismert történetek újragondolásával találkozhatunk. Míg Papp Barnabás a kisgömböc sztoriját ülteti ügyesen groteszk horrorfilmbe (A hízó), Kőszegi Tamás Káin és Ábel tragédiáját dolgozza fel mai környezetbe helyezve (Irigység), addig Monhalt Ákos három történetet tesz egymás mellé a Rácegresi mesék-ben. A Békakirály, az Orfeusz és Euridiké ill. a Titanic sztoriját egy tanyán, minimalista eszközökkel, amatőr szereplőkkel játszatja el. A vetítőben vastaps volt a jutalma a zsűri által is méltatott vígjátéknak.
 |
| A legjobb animáció: Jack Warman |
Csuja László szintén három történetet elevenít fel a kollektív gyermekkorból a 3 emlék című etűdjében. Ha sokunk életében nem is történt kilinccsel-damillal végrehajtott foghúzás, akinek van testvére, bizonyára hajókázott a kádban és a sütiről is mindig az idősebb ette le csokoládémázas részt, a maradékot pedig a kisebbnek adta. E három emlék jelenik meg az alkotó super 8-as nyersanyagra forgatott rövidfilmjében.
A fesztiválfilmek változatosságát jól jellemzi, hogy néhány film super 8-ra készült, bár természetesen a többség digitális videóra forgat. Az idén mégis az animációs filmek előretörését figyelhettük meg, mind számszerűségében, mind minőségben. Jól megfért egymás mellett a gyurmafilm, a tárgyanimáció, a kivágásos technika és a kizárólag számítógépen készült alkotások.
Arató Péter filmje, a Jack Warman is az utóbbi kategóriába tartozik. A háborús veterán bérgyilkos története, narrációja, és némileg a képi világa is a Sin City-re emlékeztet, de szó sincs koppintásról. Nevezett film ugyanis sokkal humorosabb és (ön)ironikusabb.
 |
| A díjazottak együtt |
Új filmmel jelentkeztek a Buharov testvérek is Molytej címmel. A kisjátékfilm története, dramaturgiája minden eddiginél letisztultabb, közérthetőbb, de közben mégis sikerült megőrizni a rájuk jellemző groteszk (hangulat)világot. A cselekmény egy háromfős család kirándulását meséli el a kamaszkorú gyerek szemszögéből.
A filmvetítéseken kívül nagy vonzerő a zsűrivel való konzultáció, ami idén is nagyon izgalmasra sikerült, és közben még az is kiderült, hogy a zsűritagok sem feltétlenül értenek egyet egymással. Az estéket a zenés programok után hosszú, hajnalba nyúló beszélgetések zárták, új ismeretségek születtek, majd a vasárnapi díjkiosztó után mindenki fáradtan, de az új élményektől zsongó fejjel búcsúzott egymástól.
A zsűri a következő díjakat adta ki:
Fődíj (megosztva):
Igor és Ivan Buharov – Molytej
Káldy László – Santo és a többiek
Legjobb animáció: Arató Péter – Jack Warman
Legjobb kisjátékfilm: Rév Marcell, Lőrincz Zsuzsa – Az ünnep
Legjobb vígjáték: Monhalt Ákos – Rácegresi mesék
Legjobb etűd: Csuja László – 3 emlék
Legjobb lírai etűd: Kotnyek István – Az ezüstkor vége, Három bagatell
Különdíjak:
Honti Gergely – Vendég
Antal Attila – Ó mily igaz, ó mily mulandó
Majoros Zsolt – Hajtogatós játék
Korcsmáros András – Irdatlan iroda
Dicsérő oklevelek:
Farkas Szilárd – La Solitude
Kőszegi Tamás – Irigység; Béla bá
Zsupkó László – Várakozás
Mészáros Attila – Csendes ház
