A berni követ és a Félvilág sikersztorija után ismét együtt dolgozó alkotópáros megmaradt a bevált receptnél: legújabb filmjük, az Örök tél is történelmi alapokra épül, ugyanakkor az ’58-ban, Svájcban túszul ejtett magyar nagykövet, majd a 20. század első évtizedeiben hírhedtté vált kurtizán, Mágnás Elza utolsó napjait lefestő, feszültséggel teli kamaradrámák után az 1900-as évek egy kevésbé szenzációs, viszont annál fájdalmasabb szeletét vették górcső alá.

Az Örök tél hasonlóképp hiánypótló alkotás, mint Török Ferenc tavaly készült mozija, az 1945. Míg utóbbi a második világháborút közvetlenül követő időszak eseményeit vizsgálta a múlt század magyar történelmének egy korábban feldolgozatlan periódusára fókuszálva, addig Szász, Köbli és alkotótársaik egy jóval tovább tartó korszak eddig szintén sötétben tartott szégyenfoltját, a Gulág-Guvpi táborokba hurcolt magyarok jó esetben „csak” sokéves fogsággal, rossz esetben halállal végződő történetét helyezték reflektorfénybe.

Nem árt tisztázni: Gulágoknak azokat a táborokat nevezték, ahova a szovjetek az általuk háborús bűnösnek, illetve a kommunista rendszer ellenségeinek ítélteket deportálták, ezzel szemben a Gupvik azok a lágerek voltak, ahova minden magyarázat nélkül, a sztálini diktatúra szimpla bosszúvágyából adódóan kerültek a véletlenszerűen kiválasztott áldozatok. A moszkvai rezsim egyfelől rajtuk keresztül akart példát statuálni, másrészt a fogvatartottakra kiszabott málenkij robot révén munkaerőhöz jutott.

A film főhőse, Irén (Gera Marina) is ennek kapcsán kerül fel egy nőket szállító vagonra, majd onnan a Donyec-medence egy Gupvi-táborába. A végtelen kiszolgáltatottság mellett szembesülnie kell a talán még nehezebben kezelhető bizonytalansággal: senki sem tudja, vajon életfogytig tartó kényszermunkáról van szó, hazatérhet-e még, ahogy azt sem, hogy a borzasztó körülmények között megéli-e a holnapot. Irén kezdeti elesettségét egyrészt a sziklakemény akaratereje, másrészt egy sokat látott és tapasztalt férfifegyenc, a régebb óta ott raboskodó Rajmund (Csányi Sándor) segít feloldani, aki a túlélés egyetlen lehetséges módszereként megpróbálja elfogadtatni Irénnel az elfogadhatatlant: ne gondoljon a múltra, ne gondoljon a jövőre, csak élje túl a jelent.

A főszereplők közül Rajmund karaktere kidolgozatlanabb, az ismeretlen nő felé táplált érzései kialakulását fel lehetett volna építeni, de a kapcsolat alakulásának epizódjaiban, illetve a lágerélet hétköznapjainak bemutatásakor Csányi mindig új színt ad a karakterrajzhoz. Irénről tudjuk, hogy ki az, aki miatt mindenképp haza kell jutnia, azon az áron is, hogy Rajmund tanácsát elfogadva a lehető legmélyebbre rejti magában az ehhez fűződő reményeket.

Érdekes az az érzelmi kettősség, amit Irén és Rajmund egyaránt megél. Egyrészt ott van bennük az imént említett, nem csak a táborban történt borzalmakkal, hanem saját jövőjük alakulásával szemben is tanúsított, végtelen közöny, melyet muszáj magukra erőltetniük a túlélés érdekében. Másrészt, még ha sikerül is elérniük ezt az állapotot, a teljes lelki kiüresedésnek az egymás iránti érzéseik szabnak határt. Ami ezekből az érzésekből összeáll, az - Rajmund vallomása ellenére - nem feltétlenül szerelem, inkább a társra találás és a másikhoz való tartozás élményének, és az ehhez kapcsolódó egymásrautaltság érzésének szálaiból fonódó kötelék. A férfi tehát azzal, hogy szárnyai alá veszi Irént, épp az ellenkezőjét váltja ki eredeti elképzelésének, mégis a köztük kialakult kapcsolat lesz az, ami túlélhetővé teszi a lágerben eltöltött éveiket.

Ha már a szereplőknél tartunk: a hazai közönség számára valószínűleg teljesen új arcot jelentő, elsősorban színházi színészként ismert Gera Marina játéka az Örök tél egyik legnagyobb erőssége. A kezdeti harciasság és az ezzel párhuzamosan megjelenő remény Gera alakításának köszönhetően hitelesen változik át beletörődésbe, elfogadásba, amit ugyan feloldanak az utolsó, bő negyed óra eseményei, Irén tekintetéből azonban eltűnik minden csillogás, a helyére pedig az átélt szörnyűségekből fakadó megtörtség árnya költözik.

Hasonlóan fontos, és az eddigi Szász-Köbli együttműködésektől jócskán eltér a film képi világa. Fentebb már szóba került A berni követ és a Félvilág kamarajellege, ami a belső helyszínek dominanciájával járt, itt viszont a szintén állandó csapattag, Nagy András operatőr megmutathatta, mit tud kihozni a téli tájból. A női barakkban vagy a bányában készült belsők is fontosak, de a nagytotálban felvett, grandiózus tájképek láttán érezhetjük át igazán azt a kilátástalanságot, amit a semmi közepén felhúzott tábor foglyai, a második világháború áldozatai, magyarok százezrei megszenvedhettek.

A filmet február 25-én, vasárnap, 21 órától vetíti a Duna Televízió.

ÖRÖK TÉL. Rendezte: Szász Attila. Havasi János könyvéből írta: Köbli Norbert, Szász Attila. Kép: Nagy András. Zene: Parádi Gergely. Szereplők: Gera Marina, Csányi Sándor, Döbrösi Laura, Kiss Diána Magdolna, Farkas Franciska, Kurta Niké, Orosz Ákos, Für Anikó, Gáspár Tibor. 110 perc, 2018.