Kire hallgat zenei ügyekben? - saját benső hallásán s vágyott eszményein túl, leginkább japán feleségére, ki hegedűszólista karrierjét áldozta be a nagyobb ügy kedvéért. Harmonikusan élnek, leszámítva a nehéz perceket, amikor a szelíd férjből is fel-feltör a furiózó. Házimuzsikálnak otthonuk egyik tágas termében: a pianista, a japán asszony és Perényi Miklós gordonkán (mintha Mozarttól vették volna örökül e tiszta órákat). Kemény próbák szünetében bermudát öltve fociznak /elég groteszk látvány/ s kisfiúkként örülnek a góloknak, gólpasszoknak (Mozart még lovagolt).

Hogyan memorizál, hogyan tanul egy abszolút zenei hallású zongorista? Kottából, a klaviatúrán és fejben. Bármikor, séta közben, üldögélve, csöndes magányban. Tehát, "nem gyakorol", folyamatosan megéli a játszandó zenét. A repertoárt, amelynek terjedelme számunkra beláthatatlan, benső összefüggés-rendje tabu. Viszont a hangversenyeken követhető, mérhető. Schiff Andrást sok muzsikus barátja követi magabízón, ha történetesen, megálmodik, azután meg is szervez Svájcban egy kamara-koncert sorozatot, irodalommal, Kertész Imrével dúsítva, akkor az térben-időben "létre is jön". Mint sokszereplős performance, szinte függetlenül az "üzletág" kívánalmaitól. Tisztán. Kölcsön kapott katedrálisban nagyzenekarral, kórussal, zongora mellől vezényelve - áhítatos happeningként megszólaltatva az örömzenét. Mondjuk krédónak? - tevőlegesen, tartalmakkal telíteni szabadságunkat?

"Tudom, hogy kis pont vagyok a világban, de ha valami társadalmi, emberi dologban méltánytalanságot tapasztalok, szóvá teszem, nem törődve a következményekkel!" - mintha Bartókot visszhangozná, kiről sokfélét zsolozsmáznak, de, hogy kőkeményen ellenállt Horthyéknak, a langyos népszövetségnek, a terjedő nácizmusnak, arról szinte semmit. Schiff András is européerként magyar. Szülőföldje, a hagyomány eredetforrása: Budapest. A Zeneakadémia. Kadosa tanár úr. A tanítványcsapat. Lábdobogás a karzaton nagy koncertekkor. A zene-adta szabadság élmény a végtelennek tűnő Kádár-érában is. Otthonosság Schiff anyuka kertes házában, ahonnét a csodagyerek kinőtt, fogalma se lévén róla, milyen bonyolult, idegtépő munka vár majd rá, hogy koraérett tehetsége ne roppanjon meg. Pozitív vetületben: hogy a játszandó zene megmaradhasson játéknak, végeérhetetlen feladványnak. Közhely, de igaz: szavakba nem foglalható eszmék forrásának.