Filmhu: A Viktoria a kommunista Bulgáriában játszódik, és az események a kommunizmus összeomlásával vesznek új fordulatot. Milyen személyes emlékeket őriz a kommunizmusból, illetve a rendszer bedőléséből?

Maya Vitkova: Most 35 éves vagyok, tehát világosan emlékszem az utolsó kommunista évekre. Van egy nagyon élénk emlékem arról a napról, amikor összeomlott a kommunizmus. A híradóban bemondták, hogy a bolgár kommunisták vezetője, Todor Zsivkov váratlanul benyújtotta lemondását. Ez 1989. november 10-én volt, egy nappal a berlini fal leomlása után. Ez a bejelentés óriási hatással volt rám… Alig akartam elhinni. Addig ugyanis az osztálytársaimat azzal szívattam, hogy Todor Zsivkov a rokonom. Mindig, amikor egy tanár olyan feladatot adott, amit én nem akartam megcsinálni, akkor azzal jöttem: „Tudod mit? Zsivkov a nagymamám unokatestvére!” És elhitték, nem értem, hogy! Nevetséges volt. Aztán amikor hallottam a híreket, nem akartam elhinni. Odamentem a telefonhoz, hogy felhívjam a nagymamámat, és azt mondtam: „Tudod, mi történt? Todor Zsivkov lemondott!” És akkor az apám odalépett hozzám, és letette a telefont. Kérdeztem akkor, hogy miért tette, de csak később jöttem rá, hogy félt a lehallgatástól.

maya1 600

„Mert nekem ez nem hobbim, és másnak sem az a hobbija, hogy filmet készítsen. Ez egy szakma”

(fotó: Valuska Gábor)

Filmhu: A Viktoria cselekménye igaz történeten alapul – kinek a történetét filmesítette meg?

M. V.: A sajátomat! (Nevet) A sajátomat, és a bolgárokét természetesen. A személyes történetnek ugyanis Bulgária történelmének legnagyobb szabású politikai és társadalmi változása ad keretet. A történet 1979 és 1994 között játszódik, ez volt a bulgáriai kommunizmus utolsó évtizede, és a bolgár demokratikus átalakulás első évtizede. Ami egyébként a mai napig nem ment végbe, holott eltelt huszonöt év, de még mindig nem értünk a végére. A személyes történet középpontjában az anya és a lánya kapcsolata áll, ami megfelel az én kapcsolatomnak az anyámmal, valamint az anyám kapcsolatának a saját anyjával. Tehát nagyon sok személyes szál van benne, de persze fiktív pillanatok, részek is, amelyek mind a sztori gördülékenységét szolgálták.

Filmhu: A filmben a legmeglepőbb, hogy mennyire nincs kommunikáció az anya és a lánya között, az anya és a nagymama között, aminek a legfőbb szimbóluma talán a köldök hiánya…

M. V.: Teljes mértékben, ez ennek a metaforája. Ez Viktoria traumájának is a metaforája, nevezetesen, hogy nincs része szeretetben. A kommunikáció hiánya jelenti a legnagyobb problémát a történetben, egészen pontosan azt, hogy nem tudnak szóba elegyedni egymással. Nem azért nem beszélgetnek, mert a nagymama néma, és nem tud beszélni, hanem mert nem értik meg egymást. De ami még fontosabb, hogy nem akarják megérteni egymást. Ez vezet aztán ahhoz, hogy akkor érzi magát az anya a legközelebb a saját anyjához, amikor az meghal. Ez nagyon szomorú.