A Titanic első hetében lett két új barátnőm. A harmadikkal már jóban voltam egy ideje, de most elárult egy titkot. Gabrielle, Az osztálytalálkozó, A punk csaj - ezeket a filmeket szerettük a legjobban a fesztiválon. Eddig.
Bár a film nagyon könnyen átcsaphatott volna szájbarágós, kellemetlen tanmesébe, Archambault kellő érzékenységgel, mégsem óvatoskodva nyúlt a témához. Hiába érezhetnénk kínosnak például azt a jelenetet, amikor a gyámok a fiatalok jelenlétében tárgyalnak arról, hogy szeretteik már elég idősek-e a szexhez, vagy gondolhatnánk úgy, hogy semmi közünk ahhoz, Gabrielle mit csinál a fürdőszobában, az egész alkotás könnyed és szívmelengető. Ehhez nagyban hozzájárul a főszerepet alakító Gabrielle Marion-Rivard, aki maga is Williams-szindrómában szenved, és aki első filmszerepéért mindjárt a legjobb színésznőnek járó díjat hozta el a Canadian Screen Awards-ról. Hozzájárulnak a legfontosabb pillanatokban beálló nagy csendek és a zenei betétek, amelyek nem megtörik, hanem még komplexebbé teszik a történetet. (Még az olyan túl explicit utalások sem válnak zavaróvá, mint az Ordinaire (Átlagos) című Charlebois-sláger, amit egy mentális sérültekből álló kórus ad elő.) Valamint Mathieu Laverdiere, aki kézikamerájával épp olyan intim távolságból és lélegzetvisszafojtva figyeli Gabrielle-t, ahogy egy pillangót figyelünk a virágon, ha nem akarjuk, hogy tovább röppenjen. Feelgood film a javából.
Húsz évvel ezelőtt Svédország egyik iskolai osztályának leggyengébb láncszeme a svéd művész, Anna Odell volt. Odell később az Unknown Woman 2009-349701 projekttel lett ismert, melynek célja az volt, hogy felhívja a figyelmet a svéd pszichiátriai ellátás problémáira. Odell egy híd szélén öngyilkosságot színlelt, megtámadta a kiérkező orvoscsapatot, majd leszedálva a pszichiátrián töltötte az éjszakát. Projektje miatt végül a bíróság előtt kötött ki. (Ebben a svéd riportban van néhány kocka a hídon történtekről, hogy mennyi művészi értéke volt a performanszának, arról megoszlanak a vélemények.) Ilyen előélettel talán nem meglepő, hogy első filmje központi eleméül is egy hasonlóan fontos és ellentmondásos témát választott, az iskolai zaklatást. Az iskola mind a kilenc évét rémálomként élte meg, sérelmeit pedig egy levélben írta le az osztálytársainak. Az volt a terve, hogy a levelet a húszéves osztálytalálkozójukon olvassa fel, és a többiek reakciójából dokumentumfilmet forgat. Odell nem kapott meghívást az eseményre, ezért úgy döntött, összemossa a fikció és a doku határait, és színészekkel játszatja el, hogy mi történt volna a monológja után. Az elképzelt osztálytalálkozó minden perce feszült és rettentően nyomasztó, de a film később sem válik könnyen emészthetővé - sőt ha lehet, még jobban odacsap.
Odell felhívta volt osztálytársait, és beszámolt nekik a filmről. A vonal másik végén legtöbbször átlátszó kifogásokkal és nyílt elutasítással találkozott, csak néhányan ültek le, hogy megnézzék a végeredményt. Bár a nagy találkozásokon is színészek helyettesítik a régi társakat, a szorítás nem akar csillapodni a gyomorban. Hála Odell kíméletlen őszinteségének, és a szembesített osztálytársak zavarának, egyszerre éljük meg, hogy mit érezhet húsz év után a megfilmesített zaklató és a sosem felejtő zaklatott. A művész nem társai sajnálkozását akarta hallani, arra volt kíváncsi, hogyan befolyásolta az iskolában meglévő hierarchia az emberek életét. Válaszul majdnem mindenhonnan ugyanaz érkezett, „régen volt, gyerekek voltunk”. A velencei filmfesztiválról a legjobb debütáló filmnek járó FIPRESCI-díjat elhozó alkotás az első pillanatától az utolsóig nagyon kényelmetlen élmény. Ott lenne a helye az összes osztályfőnöki órán.
1990 októberében a Washington állambeli Olympiában Tobi Vail, Kathi Wilcox, Billy Karren és Kathleen Hanna alapítottak egy zenekart, ami a feminizmus harmadik hullámának leghangosabb szócsövévé vált. A Bikini Kill volt az első punkegyüttes, melynek koncertjeit lányok hallgatták az első sorból, a felajzott, agresszív férfitömeg meg sem közelíthette Hanna színpadát. Igéjüket fanzine-okban terjesztették és manifesztójukkal útjára indították a riot grrrl-mozgalmat. A korszak legfontosabb feminista együttesének frontemberét civilben nem épp sztriptíztáncosként, a magánéletben pedig nem épp annak az embernek a feleségeként képzelnének el, aki a színpadon arról szövegelt, hogy a nőknek a konyhában a helyük. Pedig Kathleen Hanna nemcsak feminista misszionáriusként dolgozott az éjszakában, férje pedig még mindig az egykori Beastie Boy, Adam Horowitz. Sini Anderson kamerája előtt az archív felvételekből és visszaemlékezésekből nemcsak Hanna múltja tárul fel, de most először beszél arról is, hogy a kétezres évek közepén miért döntött úgy, hogy kiszáll a pörgésből. Sőt, a kamerát még akkor sem kapcsoltatja ki, amikor a legrosszabbul érzi magát. Joan Jettől Kim Gordonon át Tavi Gevisonig erős nők egész sora vonul fel, de nyilatkozik a Le Tigre-tag JD Samson és Hanna férje is.
Ha eddig azt gondoltad, hogy minden feministának a férfiak kiirtása az életcélja, akkor azért; ha nincs szükséged férfiakra, akik lecukiznak, megvédenek, vagy azt mondják, hogy minden rendben, akkor azért; ha pedig csak unod a béna filmzenéket, akkor azért.
Még több magazin
magazin
Transzgenerációs minták megtöréséről, az apaság átalakuló szerepéről és a bennünk feszülő destruktív ösztönökről mesél a Universal…
továbbmagazin
Lilja Ingolfsdottir első egész estés filmje a Karlovy Vary Filmfesztiválon vett repülőrajtot, majd több nemzetközi elismerés mellett a miskolci…
továbbMegérkezett magyar mozikba a Lakos Nóra Véletlenül írtam egy könyvet című rendezése, ami a gyerekek és a családok életéről és problémáiról szól játékos, elemelt hangvételben.
Újjászületett a magyar ifjúsági film, és ebben nincs semmi véletlen
Ahol a Bauhaus és a tinilányos hangulat találkozik
Együtt mozizhatnak kicsik és nagyok – 7 magyar családi filmet ajánlunk
a teljes dossziéA Filmhu és az NFI közreműködésében készültő Filmgyár podcast adásaiban a hazai mozgóképipar, a filmfinanszírozás és a filmgyártás szakterületeiről beszélgetünk filmesekkel és a Filmintézet szakembereivel.
Filmgyár podcast #23: Stratégia a magyar animáció fejlesztésére
Filmgyár podcast #19: Reformkori város díszlet épült Fóton
Filmgyár podcast #21: Filmklub hálozat
a teljes dossziéRendezőnők a magyar filmtörténetben
Nők, akik áttörték az üvegplafont, és rendezőkké tudtak válni a sokáig férfiak uralta magyar filmszakmában. Honnan jöttek ezek az úttörő nők? Hogyan jutottak el az első filmjükig? És hogyan folytatódott a pályájuk? Szederkényi Olga exkluzív portrésorozata a kezdetektől a rendszerváltásig új megvilágításba helyezve vizsgálja a magyar filmtörténetet.
Dr. Balázs Mária, aki öt percig gondolkodhatott, hogy lesz-e ő az első magyar filmrendezőnő
Filmhu podcast #88: Szederkényi Olga és a magyar filmrendezőnők
Riedl Klára, a filmrendezőnő, aki “magyar népi filmmel” futott be 1939-ben
a teljes dosszié