23:05-től a tv2 Moziban

A Kiskakas Animációs Filmnapok nyitónapját kezdetben pangás, estére teltház jellemezte. Hiányoztak a tolmácsgépek, s talán a bejutás is bonyolultabb a kelleténél, de a program mindenért kárpótol. A világ legjobb animációs iskolái, akik közül a kedd esti megnyitón az angolok, az izraeliek, a kanadaiak, az indiaiak és a hollandok személyesen is képviseltették magukat, egyedülálló válogatással igyekeznek képbe hozni a magyar nézőket.

Baden –Württemberg animátorai igazi német precizitással kezelik a zajokat. Mindez olyan mesterire sikeredik, hogy a néző kilépve a vetítőből, önkéntelenül is figyelni kezdi az őt körülvevő világ hangjait: ajtócsapódás, papírzörgés, csosszantások. A válogatás, így egyben a fesztivál nyitófilmje Anna Kubik Sally Burton-je 3D-ben. A hatalmas animált szemekben a magány vetületei, az alagsori lakás kilátása csak lábakra nyílik, a reménytelenség útja pedig a temetőkertbe vezet, ahol az éjszaka leple alatt valóra válhat a furcsa víziók közt didergő lány álma: fává lényegülhet. Szintén mese, szintén nyomasztó és szintén 3D a falevelekig természetességre törekvő Insight (Mathias Shreck). Benne egy Gollam-szerű véglény fluoreszkáló gombáinak „világából” fényre téved, kicsit belehal, aztán a totális fotoncsapást követően megadja magát, és áttér a virágokra. Baden-reál: a Vadnyugaton. Johannes Weiland a Hessi James-szel megtöri a kollekció többi darabjára jellemző csendet. A bogár-western kitinpáncélos Dávidja Geszti Pétert meghazudtoló szövegáradattal semlegesíti Góliátot. Angela Jedek viszont egy egészen új Volt egyszer egy Vadnyugat –változatot tálal a Where is Frank?-ban. A klasszikus nagymozi jócskán megvariált, a légy szemszögét is figyelembe vevő nyitójelenete arról szól, mi lett volna, ha Harmonika már nem talál senkit az állomáson.

A Californiai Művészetek Intézete inkább kísérleti területekre tévedt filmjeivel. A jobbára frappáns, humoros és rövid képkoktélok nem ódzkodnak a morbidtól, és előszeretettel használnak valós celluloidkockákat. Susana Acosta-Mondragon az Oops!-ban gyerekszobai közelképet mutat apró Csáth Géza-i rémtörténetekkel. Mindez „felnőttben”: a Velvet Tigress Jen Sachs rendezésében. Darabológyilkosnő a harmincas évekből a korabeli újságok stílusában a szenzáció múlandóságának példázataként. A gyilkos képsorok után igazi felüdülés a "WHERE, THERE, HERE..." problémaköre mentén ritmusosra koreografált homokanimáció afrikai maszkokból So-Yeon Kim olvasatában. A kevesebb néha több nyomvonalát követi Karolina Sobecka képeslapokból összeállított világpanorámás egypercese, a The Sign is.

A várva várt britek első karikája, a National Film and Television School termése nem okoz csalódást. Filmjeikben tobzódnak az eredeti megoldások, a meglepetések, és a változatosság. Mark Baker a 35 mm-re forgatott The hill farm-ban például apró kis fricskákat helyez el vadászoknak és turistáknak egyaránt. Iróniája öniróniába torkollva jut el a végkonklúzióig, nevezetesen, hogy azért a víz az úr. Meg a szél, meg a nap… Matthew Hood filmje, az élet örök körforgását homokóraként megjelenítő művészien animált Hourglass pedig egyszerűséggel és szépséggel sokkol. A homokemberek léte szemenként pereg alá. Nincs visszaút. A könnyedebb darabok egyike a Safety Catch Karen Ullmann-tól. A tárgyak világának újszerű megközelítése Bodó Viktor Citromfejét idézi: A Kis Pisztoly beleszeret a Konzervnyitóba, majd miután “rosszul sül el” a teniszparty, még egy féltékeny Betonkeverővel is meg kell küzdenie.

A Volda College Norvégiából ötletbörzével érkezik. Mindjárt a sor elején egy My way-klip ((Hege Ellingsrud) punkosítva. Az árnyékszékből kiabáló fej még Peter Gabrielnek is becsületére válna. Kis(s) magyar vonatkozás: a Volda hazai tanonca, Kiss Andrea tárgyanimációja, a Csap-dal a tárgyak rejtett életét „vette filmre”. Nem kispálya Ine Akselberg Noah-ja sem. Fény derül a titokra, hogy miért maradt le Noé bárkájáról az egyszarvú, a sárkány, meg a mamut. Hogy miként került angyalka a karácsonyfa tetejére, az pedig a Hege Wik - Morten Bergheim - Aleksander Berg trió bábfilmjéből, a The forgotten Christmas Carol-ből tudható meg. És ha már karácsony, dukál egy Krisztus is. Robin Jensen Mulloy-i képsorai a He came from outer space-ben mellbevágó látomásban foglalják össze a Messiás következő látogatását: Krisztus csészealjon száll alá, és egy robogó fekete autóból érkező fejlövés vet véget emberi létének.

A hollandok (Utrecht School of Art) bemutatkozása, bár teltház előtt zajlik, nem sikerül teljesre. A filmek nagy része ugyanis eredeti nyelven pereg. Az azonban biztosan kiderül, hogy kedvelik a gusztustalan részleteket. Van itt féregtripp (Michiel Krop: Tales from the Bar), egyházi főméltóságokkal tűzdelt „ereszd el a hajam” (De ne a kapaszkodót!) szellemvasút (Jan Woudenberg: Fright Ride), de akad szuicid légy is (The fly Eulalie). A válogatás egyik legviccesebb darabja a kétbalkezes bűvész és a szerelmes cilindernyúl esete (Jasper Polanc:: The Amazing Alfonzo Magic Show). A mágikus párharc eredménye: a nő egyszer, a nő kétszer, háromszor, négyszer… Szóval a klónok támadása.