Filmhu: Diplomafilmetek diák kategóriában Gold World Medal elismerést nyert a New York Festivals Television & Film Awards versenyén – mit szóltatok, amikor kiderült, hogy megnyertétek a díjat?
Ruska László: Természetesen nagyon örültünk. Először én értesültem a hírről, amikor is egyik hétköznap reggel megnyitottam a diplomafilmünk számára létrehozott közös mailfiókot. Emlékszem, először szkeptikus voltam, és többször is elolvastam az értesítőlevelet. Azt hittem, hogy én értettem félre valamit. Azután persze alig vártam, hogy közölhessem a családdal és a barátokkal is az örömhírt.
Ringeisen Dávid: Az animago Awards legjobb vizualizáció kategóriájában szerzett jelölésünk után én már nem igazán vártam nagyobb elismerésre. Azért esett mégis különösen jól a győzelem, mert ez az első kimondottan reklámfilmes fesztivál, ahova beneveztünk, tulajdonképp csak kíváncsiságból.
Filmhu: A Papírvilág a WWF imázsfilmjének készült – miről szól pontosan, illetve a koncepció kidolgozásakor milyen szempontokat kellett szem előtt tartanotok?
R.L. – R.D.: A Papírvilág központi motívuma az élővilág és az emberi környezet találkozása. Ezt szerettük volna kicsit újszerűbben megközelíteni, illetve felhívni a figyelmet az ökoszisztémában károsodásokat okozó emberi behatásokra. A film lényegében ennek a problémának a kibontása vizuális metaforákban. Ezeknek adnak dramaturgiai teret az íróasztal és az ahhoz tartozó tárgyak. A koncepció kidolgozásakor számunkra az egyik legnagyobb kihívás az volt, hogy egyszerre kellett egy klasszikus egyetemi diplomaprojekt kritériumainak, és „reklámfilmes” igényeknek megfelelni. Igaz, a speciális körülmények miatt – lévén mi kerestük fel a szervezetet –, szerencsére nem szorítottak minket szűk keretek közé.
Filmhu: Az irodátokról készült fotókon több papírállat is feltűnik – hogyan jött az origami az életetekbe, a papírtechnikák közül miért pont ezt választottátok?
R.L. – R.D.: Be kell vallanunk, hogy mindketten a projekt kapcsán hajtogattunk papírdarut életünkben először. A filmünkben szereplő állatok és növények nem is igazán felelnek meg a klasszikus origami hajtogatás alapszabályainak. A látvány több olyan elemet is tartalmaz, amelyek semmiképp sem hajtogathatók. Maga az origami mint technika sokkal inkább csak kiindulópont volt számunka a karakter- és látványtervezés fázisában. Többek közt az origami hajtogatás jellemző felületi tulajdonságait és formavilágát szem előtt tartva olyan karaktereket terveztünk, amelyek felépítése lehetővé teszi azok kvázi-realisztikus mozgatását.
Paperworld - teaser from Paper World on Vimeo.
Filmhu: Meséljetek egy kicsit magáról a munkáról, a megvalósításról – mit élveztetek a legjobban, és mi volt az, ami a legtöbb fejtörést okozta?
R.L.: A két és fél perces film teljes egészében számítógépes 3D animációs technikával készült. A gyártás kezdeti fázisában felmerült live-action, stop-motion, illetve a digitális technika ötvözésének az ötlete is, de különböző technikai okok miatt végül elvetettük.
Én személy szerint a kezdeti tervezési fázist élveztem a legjobban, amikor is a virtuális térben már a gyártás elején megterveztük a különböző plánokat, kameramozgásokat, illetve a fontosabb dramaturgiai pontok is a helyükre kerültek. De legalább ugyanennyire szerettem dolgozni az utómunka fázisában is, amikor is a lelki szemeim előtt állt össze a kész film. A legtöbb fejtörést, úgy gondolom, magának a képszekvenciáknak belátható időn belüli renderelése, illetve olyan egyedi technikai kihívások okozták, amelyek miatt néhány esetben sajnos kénytelenek voltunk kompromisszumokat kötni. Ugyanakkor a gyártás szakaszában szerencsére voltak néhányan, akik segítségükkel, szakértelmükkel és tapasztalatukkal hozzájárultak a film elkészüléséhez.
R.D.: Utólag már mindent sokkal jobban élvezek, mint amikor csináltuk. Eredetileg úgy kalkuláltunk, hogy az állatok modellezéséhez kapunk majd segítséget, de végül úgy alakult, hogy nagyrészt nekem kellett elkészítenem őket. Akkor ez az ütemezést eléggé felborította, de visszagondolva izgalmas kihívás volt a tervezésük, gyártásuk. Most, hogy egy meglehetősen nagy cégnél dolgozom, specializáltabb területen, valamelyes nosztalgiával tekintek vissza a diplomázásra, mikor mindent és mindenkit nekünk kellett menedzselni.
A legnagyobb kihívás a projektben valószínűleg a technikai kivitelezés volt. Egyrészt ilyen mélységben a projekt során merültünk el mi is először a 3D-ben, másrészt – ha jól tudom – az egyetemen is ez volt az első ilyen jellegű diplomaprojekt, így a számítási kapacitás állandó fejtörést okozott a gyártás során. Szerencsére ebben aztán akadt segítségünk, és minden összeállt végül.
Filmhu: A Papírvilágból van kedvenc figurátok?
R.L.: Tudom, elfogultság, de nekem nincs ilyen, az összes figura a kedvencem. Mindegyik egy külön történet.
R.D.: Nekem talán a csér/fecske formájú kismadár. Az egyik legjobb kihívás volt mozgathatóra megtervezni, és megmodellezni.
Filmhu: Várhatóan melyik fesztiválokon szerepel majd a Papírvilág, illetve a magyar nézők mikor láthatják legközelebb?
R.L.: Legközelebb a 2014-es zágrábi Animafest versenyprogramjában fog szerepelni június 3-8-a között. Valamint beválogatták a NAFF (Neum Animated Film Festival) versenyprogramjába is. Remélhetőleg a magyar nézők már a hivatalos megjelenésekor láthatják a kész filmet, melynek pontos időpontja, illetve konkrét médiuma a WWF-től függ.
R. D.: Azért én még remélem, hogy bejut egy-két fesztiválra, már csak a részvétel miatt is.
Filmhu: Milyen projekten dolgoztok jelenleg?
R.L.: Jelenleg mindketten egyazon budapesti székhelyű animációs stúdiónál dolgozunk. Sajnos a projektről nem árulhatunk el részleteket, de elég annyi, hogy mindkettőnk számára maximális elfoglaltságot jelent. Persze ettől még, ami engem illet, igyekszem saját egyedi projektek fejlesztésére és tervezésére is energiát fordítani, de hogy azok közül melyik, mikor fog megvalósulni, az már a jövő zenéje.
R.D.: Általában több projekten is dolgozunk párhuzamosan, úgyhogy remélem hamarosan látható lesz valamelyik a közönség számára is. Tervem nekem is ezerféle van, időm már jóval kevesebb. Viszont cserébe rengeteg tapasztalatot tudok gyűjteni a szakmámban, és szeretem, amit csinálok. Jelenleg ez a legfontosabb.
