Egy beszélgetés mely a cigányság és a cigány kultúra magyar filmekben történő megjelenéséről szól, Turcsányi szerint jó eséllyel fulladhat liberális rizsázásba. Nem ez történt: őszinte, kemény néhol már-már provokatív hozzászólásokat hallhattak a jelenlévők.

Turcsányi a roma filmrendezőket és operatőröket hiányolta a magyar filmben, ám sajnos a felvetésre nem reagált senki sem érdemben, pedig talán ezen az úton juthatott volna el a vita az alapproblémához: mennyire segít a cigányság helyzetén, ha sok film készül a témában? Ezt az utat azonban a három alkotó nem kívánta végigjárni.

Másfelé terelődött a beszélgetés, szóba került többek között a politikai korrektség kérdése is melyet Szederkényi Júlia nem tudott a cigányfilmek kapcsán érdemben értelmezni. Kamondi Zoltán kijelentette, hogy utálja ezt a kifejezést.

A beszélgető felek több alkalommal is megpróbálták aktivizálni a közönség tagjait, egy alkalommal ez sikerült is. A hozzászóló nem kevesebbet állított, minthogy a nyugatiasodott Európába tartó magyar társadalom kell hogy keressen magának egy keleties kultúrát, amelyhez képest nyugatinak definiálhatja saját magát. Mindezt a Kísértések című Kamondi filmmel kapcsolatban mondta, meg azt is, hogy néhány perc után hányingere támadt a filmtől és ezzel minden barátja így volt. Arról sajnos nem szól a fáma, hogy mennyi alkohol fogyott el mielőtt beültek a filmre, egyébként sem illik a Sziget ötödik napján ilyesmit kérdezni.

Úgy tűnik Kamondi is érezte ezt, és az igen kemény kritikára meglepően barátságosan és nyugodtan reagált. Elmondta, hogy szerinte a vázolt értelmezés nincs benne a filmben és hogy nem tud róla, hogy a sokfelé megnyitható történet ilyen irányú gondolatokat ébresztett volna valakiben. A szándék semmiképpen nem ez volt, de örülne ha részletesebben kifejtve is hallhatná az "előszoba-komplexus lefelé projektálásának" elméletét filmjével kapcsolatban.

Turcsányi felvetése, miszerint sok a magyar cigányfilm és hogy a főcím után ujabban már folyton azt várja, hogy mikor jelenik meg a cigány igen heves ellenvetéseket váltott ki a három alkotóból. Szabó Ildikó közölte, hogy szerinte nagyon is kevés a cigány témájú film, ő speciel az amerikai rágógumi-szemetet sokallja amit a televíziók hánynak az ember képébe, miközben a politikusok magyarkodnak és nemzetet védenek.

Bár Turcsányi egyértelműen a játékfilmek cigányközpontúságára utalt, a válaszok inkább tv műsorokkal kapcsolatban érkeztek. Szederkényi például rámutatott, hogy ha a magyarországi cigányság százalékos arányát vesszük alapul, akkor a tv műsorok 10%-ának a cigánysággal kellene foglakoznia. Kamondi tette fel az i-re a pontot megjegyzésével, hogy szerinte nem a cigány hanem a magyar a sok a filmekben, kezdve mindjárt a címével ami szinte mindig magyarul van.

fotó: Gőzsy Kati