Hazafelé a buszon mellém ül egy boglyafejű középkorú nő, akinek az arca háromnegyedét bíborvörös anyajegy borítja. A legkisebb zavartatás nélkül ismerkedik a sörösüveggel (bár már középiskolába is együtt járhattak), miközben határozott időközönként enyhe rángás fut végig a testén. Mindez engem az élet kegyetlenségébe vetett megnyugtató hittel tölt el: legyen bár akármilyen szar napod, mindig van, akinek rosszabb. Tiszta szerencse, hogy spirituális mankóként ott volt nekem Ice Cube, aki az mp3-lejátszómon keresztül adott tanácsokat: „If yo fucked up, put yo cups up!” Damn right.
A Buharovék filmjének utolsó öt percére esek be, bár miután megpillantom a hómező közepén mindenféle különösebb ok nélkül ipari szirénát tekerő indivídumot, emiatt nem keseredem el. A közönség a vetítést követő, egymás közt elejtett megjegyzései meglehetős értetlenségről tesznek tanúbizonyságot. Gyanítom: még a tekerős csávó volt a legközérthetőbb az egészben.
|
| Lassú tükrök, gyors telefonok |
Az előző két nap MC-jétől Kárpáti Gyuri veszi át a ceremóniamester szerepét. Megtörténik a kellő színvonal-emelkedés, a kérdéseknek most már van értelme.
Mészáros Péter Kythera című új filmje kegyetlen, lehangoló és fájdalmasan vicces. Egy csapda-szerelemről szól, egy középkorú pár viszonyáról, amelyben a nő valóban szerelmes (vagy csak az egyedülléttől való rettegés miatt beszéli be magának?), a férfi pedig akkora bunkó, hogy sem mi, sem ő nem lehetünk biztosak benne. A legkisebb szentimentalizmus nélkül vizsgálja Mészáros az egymástól való függést, ugyanakkor valamelyest lefelé is beszél, amely nem feltétlenül jelenti azt, hogy amit tárgyal, ne lenne igaz: a konzum-anti-kultúrán szocializálódó (bár a figurák korát tekintve inkább re-szocializálódó) réteg egy mini-tragédiáját, amelynek pusztító lényegét csak a nő érzi át, és ő is csak a legvégén. Az alakítások némelyik rezzenését cseppet egyengetni kellett volna, de egyébként nincs vele baj, a Kythera jó.
Nem vagyok egészen biztos abban, hogy ez egy „női film” lenne, ahogy a vetítést követő beszélgetésben elhangzott. Férfi és asszony hülyesége egyenlő súllyal kerül terítékre, sőt, előbbié a maga harsányságában még talán plasztikusabban is.
Maár Gyula Töredék-e a rendező elmondása szerint csak Tarr Béla közbenjárásának köszönhetően készülhetett el, ugyanis egyetlen producer sem vállalta. Nem csodálom. A Simone Weil idézeteket sajátjaként előszavaló szerzetesremete és rendtársai történetét végigülni a csigalassúságú „tempó” és a lózungok közhelyszerű, túlbonyolított természete miatt kínszenvedés. Ne legyen félreértés: az ilyesmi nem transzcendentális. Csak unalmas.
A nap mondása a vetítés utáni, a döbbenet és zavar síri csendjéből előbotorkáló beszélgetésen hangzott el: „Miért az a zárókép, hogy elmegy a Törőcsik Mari?”
A Szemlén általam látott legrosszabb filmet a legjobb követte, a péntek lezárásaként, egyben az életkedvemet is visszaszolgáltatva! A címe Iszka utazása, rendezője Bollók Csaba.
A címszereplő kárpátaljai kislány a legnagyobb anyagi és érzelmi nyomorból menekül. Az intézeti élet relatív boldogságából mégis visszamegy az anyjához, mikor az érte jön, vissza a kegyetlenségbe, kilátástalanságba és mocsokba. A vér kötelez. Kis szerelme felkeresi, úgyhogy mégsem vész el minden, csakhogy az élet kiszámíthatatlansága végtelen…
|
| Iszka-stáb a premier után |
Valami mágikus realizmus lebeg végig ezen a filmen, anélkül, hogy akár csak egy pillanatra is csöpögőssé válna. Azokat a jeleneteket, amelyek egy-két hollywoodi klisé film szövetébe való besunnyogására utalnának (a fiú és a lány egy utcai gitáros zenéjére táncol önfeledtem, majd mindketten együtt szöknének a tengerhez), a rendező jó érzékkel kigáncsolja.
Az alakítások egytől egyig első osztályúak, a főszereplő kislány rendkívül hiteles, valószínűleg mivel szinte saját magát adja. Csere Ági az intézetis doktornő szerepében visszafogott és törékeny, a tornatanárt alakító színész pedig leginkább a Highlander Kurganjára emlékeztet. Iszka és testvérkéjének búcsúja totálisan összetörte még az én ólommal bélelt szívemet is. Díjat!
Búcsúzásként íme még egy rap-tanács: „Never question the size of Ice Cube’s balls!” Ámen.
