A Magyar Rádió egyik használaton kívüli épületébe érkezünk, faborítású falak között, a kihalt, labirintusszerű folyosókon többször is eltévedünk mire elénk tárul a Lepattanó című “romantikus sport vígjáték” modern irodát megjelenítő díszlete. Éppen a következő jelenetet világítja be a kamera csapat, így nyugodtan beszélgethetünk a főszereplőkkel, a rendezővel és a producerrel is.
A Szia, Életem! rendezőjének legújabb filmje a gombfoci, hivatalos nevén a szektorlabda körül forog. Egy megszállott, maroknyi emberből álló csapat készül épp az Európa-bajnokságra, ahova komoly esélyük lenne kijutni, ám a selejtező hajrájában pénzügyi okokból kizárják őket. Ekkor egy külföldi milliárdos tévedéséből 100 millió forint landol a számlájukon és bár tudják, hogy a pénz nem őket illeti, ennek a felhasználása az egyetlen esélyük arra, hogy kijussanak az EB-re – hacsak addig le nem buknak.
1962-től valóban rendeznek gombfoci bajnokságokat, ekkor azonban még csak itthon szállhattak ringbe a csapatok az első Asztali-Labdarúgó Magyar Bajnokságon. Az első nemzetközi versenyre 1994-ig kellett várni, az Európa-bajnokságot – magyar sport lévén – nagy fölénnyel nyerte meg a magyar válogatott, ahogy két évvel később a világbajnokságot is. A kétezres évek elején az angol nyelvből fakadó félreértések miatt (a 'table football'-t a világ nagy részén a csocsóval azonosítják), a sportágra leginkább jellemző elem, a szektorszabály alapján megváltoztatták a nevét, onnantól kezdve hivatalosan szektorlabdának nevezik.
Fotó: Gordon Eszter
„Onnan ered a név, hogy szektormérőkkel figyelik, hogy passzolásnál a játékoshoz képest hova kerül a labda. Azért is profi a játék, mert már különböző méretű nyomópálcát használnak a játékosok, amikkel sokkal nagyobbakat lehet rúgni, mintha klasszikus módon ujjal pöccintenék őket” – meséli lelkesen az egyik főszereplő, Scherer Péter. A filmbeli csapat, amelynek tagjait Schereren túl Derzsi Dezső, Waskovics Andrea, Katona László és Fekete Zsolt alakítják, valóban megtanulta a gombfoci alapjait, öt napig tanította őket Horváth Imre hétszeres világbajnok, a szektorlabda szövetség elnöke. “Kétszer is elmentünk meccsre, sőt az egyiken, Maroslellén részt is vettünk. Ezután benevezett minket egy rendes országos versenyre, ahol egyébként tök jó eredményeket értünk el – hogy csak azért, mert nem akartak nagyon elpáholni minket, vagy tényleg felszívtuk magunkat az öt nap alatt, azt nem tudom.”
A történet már évekkel ezelőtt kipattant Gönye László forgatókönyvíró fejéből, ám akkor nem lett belőle film. Amikor befejezték a Szia, Életem! munkálatait, felmerült a kérdés, hogy milyen filmbe vágjon bele az alkotócsapat, és ekkor jutott eszükbe ez a régóta megvalósításra váró szinopszis. „A kezdetek kezdetén az volt a tervünk, hogy ez egy nagyon macsó, tesztoszteron film lesz, csinálunk egy A jó, a rossz és a csúfot a gombfoci világában. A fejlesztés során került bele a romantikus szál a történetbe, de fontos volt számunkra, hogy ne legyen sablonos. Végül ez a szerelmi háromszög lett a kedvenc részem, ami apa-fia és egy lány között alakul ki” – beszélt a kezdetekről Vékes Csaba, a film rendező-forgatókönyvírója.
Az alkotók egy emberi történetet szeretnének elmesélni néhány kisemberről, akik egy vidéki kisvárosban a hobbijukból élnek, de rossz anyagi helyzetük ellenére mégis ezzel foglalkoznak. Mindegyikünk mélyről érkezik és terápiás okból kezdte el a “gombozást”, ami aztán az életükké és a szenvedélyükké vált.
.jpg)
Fotó: Gordon Eszter
„Ez az ember a szenvedélyéért mindent feláldoz: felesége már rég nincs, barátnője sem, csak valamilyen szeretőféleség, akit viszont titkolni kell. Teljes csőd a magánélete. Minden este mirelitpizzát eszik, mert azt ki tudja fizetni, el tudja készíteni, és meleg étel. A fiával, akit Derzsi Dezső játszik, tűrhetetlen a viszonya, kinézet és tehetség szempontjából is semmibe veszi, nem bízik és nem hisz benne. Aztán egyszer csak bejön a mecénástól ez az utalás, ami megváltoztatja az életüket, és ez a felfordulás alakítja át a viszonyukat" – tudunk meg többet Kálmán karakteréről az őt alakító Scherer Pétertől.
„Oszkár érdekes viszonyban van az apjával” – veszi át a szót a fiút alakító Derzsi Dezső. „Rengeteg élethelyzet köti őket össze, de ő szabadulni szeretne. A korábbi traumák, a szülök válása, az apja fanatizmusa a szektorlabda iránt és az ezzel való folyamatos küzdelem, belső konfliktus jellemzi ezt a karaktert. Egy adott ponton a filmben megtörténik egy olyan váltás, amikor megpróbál kitörni és a saját életét élni. Gyakorlatilag egyfajta felnőtté válás útját járja be Oszkár ebben a filmben.”
A Kálmán fiát alakító Derzsi Dezső még nem ismerős a magyar mozinézőknek. A sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színházban játszó fiatal színész egy évvel ezelőtt szintén Vékes Csabával forgatta le az Ó.N.E. című kisfilmet, de részt vett erdélyi workshopokon is, ahol olyan alkotóktól tanulhatott heteken keresztül, mint Pálfi György vagy Enyedi Ildikó. „Az ember próbál belekapaszkodni minden lehetőségbe, amit talál, így például a Filmtett táborban újra találkozhattam Pálfi Györggyel, dolgozhattam Hajdu Szabolccsal, Vácz Péterrel a Párnaarcot készítettük együtt. Talán az volt az első munka, ami betekintést jelentett a filmes világba.”
Az apját alakító Scherer Péter szerint azonban egészen apró technikai dolgokon túl nem igazán kellett segítenie kollégájának: „Ő olyan finoman dolgozik, ha ránézel már alkatilag is látszik, hogy milyen introvertált srác, pont az ellentétem. Ilyen szempontból is csodálatos a szereposztás. A csíkos meg a kockás bogár, egy alomból jöttünk, de az egyik csíkos lett, a másik pedig kockás."
Fotó: Gordon Eszter
Valószínűleg a legtöbbet a bátor színészválasztás miatt hallhattunk eddig a készülő filmről, hiszen a gazdag mecénást, akinek véletlenül rossz számlán landol a pénze, a Dallas jófiúját, Bobby Ewingot is megformáló amerikai színész, Patrick Duffy alakítja. Vékes Csaba arról is mesélt nekünk, hogy miért döntött az amerikai színész mellett: „A történet magyar kisvárosi közegben játszódik, és itt kell megjelennie egy brazil milliárdosnak. Számomra nagyon fontos volt, hogy amikor megérkezik ez az ember, ő ne eljátssza azt, hogy nagyon más, ne csak beöltöztessük az egyik kitűnő magyar színészünket, hanem tapintható legyen, hogy ő nem ebből a közegből jön. Elkezdtem gondolkodni azon, hogy ki él a magyar fejekben úgy, mint a nagyon gazdag jófiú, aki mindig segít, ha baj van, akkor azt gondoltam, hogy ez nem lehet más, mint a Bobby Ewing. Amikor megemlítettem Roskó Péter producernek, hogy szeretném ha a mecénásnak elhívnák Patrick Duffyt, nyilvánvalóan elkezdett nevetni, mert biztos volt benne, hogy viccelek.”
Ennek ellenére kifejezetten gördülékenyen ment a felkérés. Roskó “főállásban” egy filmjogokkal foglalkozó holland cégnél dolgozik, így hamar meg tudta szerezni Duffy ügynökének elérhetőségét. „Mivel én abba a generációba tartozom, aki ismeri a Dallast, teljesen őszinte levelet tudtam írni neki arról, hogy nekünk mennyit jelentett annak idején és szerencsére ez beakadt nála.”
Átküldték neki a lefordított forgatókönyvet, amire azonnal igent mondott, ekkor már csak időpontot kellett egyeztetni, és sikerült belepréselni a film költségvetésébe is. Ennek ellenére Vékessel együtt csak akkor merték elhinni, hogy valóra vált a tervük, amikor az amerikai színész gépe Budapesten landolt. Természetesen a happy end előtt akadt egy kis bonyodalom, hiszen késett Duffy gépe, ami miatt nem érte el a csatlakozást, és csak egy fél nappal később érkezett meg Magyarországra. „Hatalmas várakozás előzte meg az érkezését, előtte két napig már csak a Dallas zenéje szólt a szünetekben” – tette hozzá a rendező. Duffy beváltotta a hozzá fűzött reményeket, annyira más volt a kisugárzása, mint bárkinek, akit ismernek, hogy remekül működött a jelenetekben.
Fotó: Gordon Eszter
Vékesnek határozott elképzelése volt a szereposztásról, ezért szinte nem is castingolt. Fontosnak tartotta, hogy a nagyobb húzónevek mellett ismeretlen tehetséges színészekre is szerepet osszon. Az első biztos pont Scherer Péter volt, aki kreatív producerként már a forgatókönyvírás szakaszában beszállt a munkálatokba. “Ezentúl volt egy kívánságlistám, hogy melyik szerepre kit szeretnék, így a legtöbb esetben az irányította a szereposztást, hogy a vágyott színész ráért-e. Akiket nagy szerepekre szerettünk volna, azokat egyeztettük, a kisebb szerepek esetében pedig a nagyobbakhoz alkalmazkodtunk.” Egyedül a női főszereplő, Erika szerepére tartottak nagyobb castingot, akit végül Waskovics Andrea alakít, mert a rendező azt érezte, hogy nem ismeri eléggé behatóan az ilyen korú színésznőket. “Egy éve forgattam az Ó.N.E. című kisfilmet, amiben játszik a mostani színészgárdából Rába Roland, Derzsi Dezső, és Scherer Pepe is, sőt kettejüknek van egy közös jelenete, ahol tudtam őket nézegetni, így a Dezsőnek végülis az a kisfilm volt a castingja.”
A képi világ szempontjából az egyik legnagyobb kihívást azt jelentette, hogy a gombfoci nagyon rosszul fényképezhető. “Egyáltalán nem hálás feladat szektorlabda meccset mutatni filmen, mert az ember, aki játssza, teljesen statikus, a figurák nagyon picik, viszont ha történik valami, azt nem látod. Arról nem is beszélve, hogy mivel lent játszódik az asztalon, soha nincs meg egy képen az ember, aki lő és az, amit csinál. Ebből a kiindulópontból kellett nekünk valami olyat kitalálni, hogy ez vizuálisan izgalmas legyen” – osztotta meg a rendező. Végül Dévényi Zoltán operatőrrel és Takács Eszter látványtervezővel a végső, mindent eldöntő meccsre egy tükörasztalt álmodtak meg, amelyben mindig látszik annak a játékosnak az arca, aki éppen lő.
.jpg)
Fotó: Gordon Eszter
Szoros kötelék alakult ki a csapatban annak köszönhetően, hogy a forgatást megelőzően egy hétig próbáltak. “Azt kell mondanom, hogy Csaba részéről marha jó ötlet volt, hogy mi, a Remeteházi Szektorlabda Klub tagjait alakító színészek előre lepróbáltuk a nehezebb jeleneteket. Szövegben, szituációban, és hogy ki mit képvisel ebben. Mi öten a film előtt már sok időt eltöltöttünk hülyéskedéssel, beszélgetéssel, próbákkal, ruhapróbákkal és szektorlabda-edzésekkel. Tulajdonképpen, amire ez a forgatás elkezdődött, mi igazából is egy csapat lettünk. Van egy közös RSZK Messenger chatünk, ahova mindenki beleírja, éppen mi van vele” – Scherer Péter mutatja is a telefonján, hogy éppen Waskovics Andreának drukkolnak, akinek most volt színházi bemutatója.
Roskó Péter producer reményei szerint széles közönséget fog megszólítani a film, de úgy gondolja, hogy a 40 év feletti korosztály fog leginkább érdeklődni a Lepattanó iránt. „Van egy jól látható idősebb korosztály, akik járnak moziba Magyarországon és én bennünk bízom, mert nekik Bobby és a gombfoci is jelent valamit.”
„Ebben az egész történetben van egy láthatatlan analógia: ahogy a Remeteszőlősi Szektorlabda Klub próbálja a fejét a víz felett tartani, pont olyan, ahogyan ez a film létrejött. Ezért csodálatos. Csoda, hogy mi ezt a pénzt megkaptuk, nem sokat, de mégis csak meg tudjuk csinálni a filmet. Miközben mi is azt érezzük: biztos, hogy ezt nem rossz helyre küldték? Az egész stáb kicsit olyan, mint az RSZK, nagyon akarnak valamit, de ebben a nagy zajban senki sem hallja” – summáz Scherer Péter.
A romantikus sportvígjáték rendezője és forgatókönyvírója Vékes Csaba, forgatókönyvírója Gönye László, operatőre Dévényi Zoltán, producere Roskó Péter és Scherer Péter, vágója Gotthárdi Balázs, látványtervezője Takács Eszter, zeneszerzője pedig Kovács Márton. A főbb szerepekben Scherer Péter, Derzsi Dezső, Waskovics Andrea, Katona László, Fekete Zsolt, Rába Roland, Gyuricza István, Elek Ferenc, Mucsi Zoltán, Petrik Andrea, Gáspár Sándor és Patrick Duffy lesznek láthatóak.
A Három Homár Kft és a Blue Duck Arts gyártásában készülő Lepattanó az NFI 322,4 millió forintos támogatásával készül, és előreláthatólag 2024 augusztusában nézhetjük meg.
A filmmel kapcsolatos további információk a Lepattanó Facebook oldalán is megtalálhatók.
