Filmhu: Miért pont ezt a filmtervedet forgattad le?
Péterffy András: Ezt a témát már 25 évvel ezelőtt megtaláltuk, Szederkényi Miklóssal (akkor felvétel- ma gyártásvezető) egy Csepel ipartörténeti filmet előkészítve látogattuk meg a Korbuly családot. Kérésünkre készültek el akkor azok a hangfelvételek, amelyek a mai film egyik fontos szálát jelentik. Sok minden miatt nem folytattuk akkor a kutatást, az előkészítést, de mindig motoszkált bennünk a történet. Most egy archiválás során bújt elő és boldogan fogtunk neki újra. Jó, hogy mostanáig vártunk, ez a film így most átfogja szinte a teljes huszadik századot.
Filmhu: Hogyan választottad ki a stábodat?
P.A.: Kurucz Sándorral már a 25 évvel ezelőtti változatot is együtt terveztük, a vágóval, Ákos Péterrel az utóbbi években több filmet készítettünk és a zeneszerző Pleszkán Frigyes, akit a legkitűnőbb jazz-zongoristának tartok, egy filmet is forgatok róla/vele így természetesen került be a csapatba.
Filmhu: Hogyan állt össze a költségvetés?
P.A.: Az archiválás, a filmek átírása, megmentése volt az első, amire a Dunatáj pályázott sikeresen, aztán a gyártásra is az MTFA-nál.
Filmhu: Mi volt a legjobb élményed a forgatás alatt?
P.A.: Az archív anyagok vágása-szerkesztése és a Korbuly család szívélyes együttműködése.
Filmhu: Mi volt a legrosszabb élményed a forgatás alatt?
P.A.: Sok számomra kedves jelenet maradt ki a végső verzióból.( Hogy kárpótoljam magunkat elkészítettem egy kétszer 52 perces családi változatot is.)
Filmhu: Mit vársz az idei szemlétől, mi érdekel a mezőnyből?
P.A.: Jó filmeket, érdekes találkozásokat remélek
Filmhu: Milyen díjra érzed esélyesnek a filmedet?
P.A.: Álszerénykedni nincs okom sem kedvem. Dönteni a zsűri fog.
Filmhu: Legjobb bonmot a filmedben?
P.A.: Korbuly Judit meséli: ”Elmondtuk a kis esti imádságunkat: Én Istenem, Jóistenem, lecsukódik már a szemem, de a Tied nyitva…. És kérek Tőled egy Commodore számítógépet!”
Filmhu: Legtöbbször felvett jelenet?
P.A.: Tekintve, hogy ez egy dokumentumfilm, nem vettünk fel semmit sem kétszer.
Filmhu: Melyik A kategóriás fesztiválon látnád a legszívesebben versenyben a filmed?
P.A.: Krakkoban. Tamperében.
Filmhu: Hány néző tenne téged boldoggá?
P.A.: Moziban kétezer, televízióban és DVD-n akár százezer.
Filmhu: Mi a legmeghatározóbb élményed a magyar filmszemlével kapcsolatban?
P.A.: Sok jó hangulatú vita volt régen, a pécsi időszakban. Sajnos az utóbbi időben a negatív élmények szaporodtak: gyenge színvonalú, személyeskedő viták, alpári hangú, stílustalan, félrészegen előadott nyitó-záró események, nyegle-öntelt nyilatkozatok, unott nézők, széttördelt szakma…Szóval ezek miatt tavaly már nem vettem részt semmiben. Talán az idén érdemes lesz?
