Politzer gránátjai New Yorkban robbantak

filmhu:Milyen volt New York? Mik a tapasztalataid a mezőnyről?

Politzer Péter: New York azért volt érdekes, mert a világ minden tájáról több, mint száz film szerepelt a programban, és mindegyik főiskolás volt. Mondanom sem kell, lehetetlen volt három-négy nap alatt az összeset megnézni. Általában húsz-harminc kisfilmnél soha sincs több egy fesztiválon, szóval ez  kifejezetten arról szólt, hogy összehozzák a főiskolásokat. Eléggé vegyes volt a mezőny, akadtak furcsán beválogatott filmek is. A távol-keleti régió például feltünően sovány volt, legalábbis annak tükrében, hogy többnyire minőségi játékfilmek jutnak el hozzánk azokból az országokból. Viszont voltak nagyszerű filmek, és emiatt a mezőny sokkal erősebb volt, mint bármelyik fesztiválon, ahol mostanában jártam.

filmhu: Akár Cannes-t is ide vehetjük?

Politzer: Cannes-t is, Szarajevót is. Mondjuk az furcsa volt, hogy a zsűri azokból a tanárokból állt, akik a filmekkel érkeztek, ugyanis a rendezők mellett meg volt még hívva egy-egy képviselője a főiskoláknak. Így tehát nemzetközi zsűri jött össze, ami a díjakon is érződött, mivel az úgymond “zsűrizős” országok sokkal több elismerést kaptak. De hát, ezek a dolgok így működnek, ezt meg kell szokni.

filmhu: Hogyan fogadták a filmet?

Politzer: Minden irányból pozitívan. Szerintem az itteni volt az egyik legjobb vetítése a Gránátoknak. A közönség nagyon figyelt, és igen érzékenyen reagált.

filmhu: Milyen körülmények között vetítették?

Politzer: A nagyteremben adták le, lehettek úgy ötvenen-hatvanan. Azért ne felejtsük el, hogy főiskolás fesztiválról van szó! A New York University vetítőtermeiben mentek a filmek, tulajdonképpen úgy, mintha a főiskolán tartanák a vetítéseket. Persze, ez voltaképpen egy mozi, három teremmel. Mondjuk nem multiplex méretű, inkább egy normál művészmozi paramétereit kell elképzelni.

filmhu: Létezik Amerikában kisjátékfilm, vagy csak főiskolás szinten?

Politzer: Igazság szerint ebbe nem láttam bele, de főiskolás szinten nagyon is. Az amerikai főiskolások elképesztően jól tudnak filmet csinálni. Hihetetlen, mennyire érzik a technikát, a nyelvet. Tisztára olyan, mintha rendes filmet néznél a moziban, eszedbe nem jutna, hogy ennek bármi köze van a főiskolához. Viszont az is igaz, hogy a történeteik eléggé közhelyesek. 

filmhu: És mire készülnek a filmjeik? Gondolom minden celluloidra.

Politzer: Á, nem! Ott is van video, 35, super16. Valójában az amerikai egyetemek rengeteg pénzbe kerülnek. Például az NYU-n, amely a fesztivált szervezte 36.000 dollár egy szemeszter, ráadásul nem adnak pénzt, hogy filmet csinálj, hanem mindent te finanszírozol. Tulajdonképpen az, hogy milyen filmet tudsz készíteni, s hogy milyen formátumban tudsz dolgozni annak függvénye, hogy mennyi pénzt szedsz össze a szüleidtől, a hitelkártyáidból vagy akárhonnan.

filmhu: A Gránátok hogyan jutott ki?

Politzer: Úgy, hogy én idén végzek vágószakon, és Xantus János, illetve az egyetem benevezte a filmet. Ez azért is érdekes, mert kétévente rendezik meg a fesztivált, ezelőtt pedig pont a Zárás volt versenyben, ami felerészt szintén Inforg-film, és Szaladják István - aki a Gránátokat is fényképezte - operatőri díjat kapott érte. Egyébként tartottam előadást is az egyik osztálynak az NYU-n. Levetítették nekik a Gránátokat, utána meg lehetett kérdezni, beszélgetni. Elsősorban a lassítás, és különböző technikai fogások érdekelték őket. Jó volt figyelni az amerikai srácokat, ahogy szétvetett lábakkal ülnek a teremben, miközben szemmel láthatóan hat rájuk a film. Csodálkoztak, vajon hogyan lehet ilyet csinálni három nap alatt.

filmhu:Rendezői ambiciókkal hogyhogy vágószakra jelentkeztél...?

Politzer: ...Mert elsősorban vágó ambicióim vannak. Közben persze születnek ötleteim, amiket szeretnék megcsinálni, de alapvetően a vágás érdekel.

filmhu:Mi lesz a film további sorsa? Ha jól tudom, épp most nyert Milánóban.

Politzer: Igen, a következő hetekben pedig versenyben lesz Calcuttában, Írországban, tehát állandóan úton van.

filmhu:Mindezt egy szem kópiával?

Politzer: Nem, most már három kópia van, mert nem lehetett bírni. New York előtt Teheránban, Brüsszelben és Brazíliában volt vásznon a film. Ez olyan dús program, hogy a kópiák nem érnek át egyik fesztiválról a másikra, így a főiskola beszállt egy kópia gyártásába.

filmhu: Hogyan tovább? Mik a távlati terveid?

Politzer: Oláh Lehellel vágjuk az Einstandot meg a Guberát. Mispál Attila elkezdte nagyjátékfilmjét, a Fény ösvényeit, és mialatt forgatnak, én vágom össze a stúdióban, úgyhogy most két hónapig ezen dolgozom. Utána pedig kezdem előkésziteni új kisfilmemet, a War Next Door-t.

filmhu:És arról mit lehet tudni?

Politzer: Most még semmit sem árulhatok el. Az biztos, hogy Szaladják Pistivel fogjuk csinálni, télen, egy erdőben. Két szereplő lesz összvissz, műfaját tekintve pedig háborús burleszkfilm...

filmhu:Közben én hallottam valami Rejtős ügyet is...

Politzer: Igen, közben csináljuk a Rejtő-portréfilmet, amire ugyan nem kaptunk semmi pénzt, de mindenkinek szivügye. Próbáljuk feltérképezni Rejtő világát, kapcsolatait, korát, egyelőre zsebből, DV-re, super8-ra, meg amire lehet. Találtunk néhány idős embert akik ismerték, velük fogunk forgatni most. A többit majd később, annak reményében, hogy tudunk még pénzt szerezni valahonnan...