Badits elképesztően eszelős, egyedi humorához tökéletesen passzol az Űrpiknik alapszituációja: van egy konok fiatal lány, Panna (Walters Lili), akit űrfanatikus apja emléke szoktatott rá az űrtudományokra. Rajongásig szeretett apja küldetését folytatva a férfi rádiójával jeleket (Zalatnay Sarolta számokat) küld az űrbe földönkívüliek után kutatva, közben pedig épp az űrszemét elméletből diplomázik, aminek témáját tanárai kétkedéssel fogadják. Az elmélet szerint ugyanis a földönkívüliek galaktikus túráik során mindenhol otthagyták a szemetüket, a rajta maradt DNS-ükből pedig kifejlődtek az emberek, legalábbis a Földön, a DNS-rokonság miatt pedig elvileg kommunikálni tudnak egymással.
Panna jeleit befogja egy fura, pufók űrlény (Takács Zalán), aki semmiben sem különbözik az emberektől, csak talán naivabb és nyitottabb hozzájuk képest. A fiú Zalatnay Saroltáért jött, hogy elvigye a bolygójára, amiben a lány örömmel segít neki, hogy ő is elhúzhasson a Földről. Egy estét felölelő kalandjaik során ambiciózus sofőrjük is akad (Lengyel Benjamin), különös és kihívást jelentő helyzetekben találják magukat, miközben mindketten hatással lesznek egymás életére és látásmódjára. Az emberiséget fenyegető veszélyről és egy földönkívüli gyilkológépről (Árpa Attila) nem is beszélve.
Amikor először olvastam a filmről, azt hittem Walters Lili lesz az űrlény. Izgalmasan fura, földöntúli, vékony, nyúlánk szerzet, szóval az ember alapból is földönkívülinek nézheti. Aztán az írók, Benedek Ágota és a rendező a legjobb magyar sorozat, az Egynyári kaland Walters Lili által megformált Luca-karakterét vitték tovább az Űrpiknikben, csak kicsit több keserűséggel és emberutálattal. A szuicid hajlamú, étkezési zavarokkal küzdő, dacos, magányos és mocskos szájú lány vergődik a meg nem értettségben, különösen az anyjával való rideg kapcsolatában. A naiv és mindenre nyitott űrlény egyetlen éjszaka alatt jó hatással lesz rá.
Az űrlényt játszó Takács Zalán visszafogott játéka Panna ellentéte. A hitét vesztett lányban és a reményteli fiúban egyetlen közös jellemző van: a kívülállóság, duójuk pont ezért lesz olyan dinamikus. A hófehér hajú, kék szemű Árpa Attila lelketlen gyilkológépe egyszerre félelmetes és forrása megannyi vizuális humornak, Rainer-Micsinyei Nóra bárhol megjelenik, ott mosolygunk, Lengyel Benjámin kitartó optimizmusától egyszerűen jobb kedvünk lesz, Varga Veronika pedig eszünkbe juttatja azokat az anyákat, akik minden bukás után tovább küzdenek lányuk szeretetéért.
A filmben már a vágy tárgya is szokatlan: Zalatnay Sarolta kinek jutott eszébe bármikor az elmúlt 20 évben? Az alkotók pont egy olyan sztárt kerestek a 70-es évekből, akinek nem ironikusan hallgatjuk a zenéit házibulikon, hanem komolyan lehet venni 50 évvel később is a munkásságát. Tényleg egészen meglepő, de a David Bowie-féle kék zakóba bújt űrlény és a drag királynők olyan tiszteletteljes rajongással tekintenek Cinire, és a film is olyan dögösen használja a Fekete árnyékot, hogy utána mi is beraktuk Spotify-on a Best of Zalatnay-t a moziból hazafele.
A szinopszis és a két író filmes és irodalmi előélete sokkal őrültebb filmre készített fel minket, az Űrpiknik viszont pont a forgatókönyvön csúszik el és hagy az emberben hiányérzetet. Benedek és Badits forgatókönyvéből igazából egyetlen éjszaka játszódó budapesti road movie lett, amiben a két főhős megy, beszélget, vitatkozik, megtámadják őket, legyűrik az ellenséget és továbbmennek. Annyira nem őrültek a helyzetek, mint ahogy egy ennyire valószerűtlen filmben elvárnánk, mert ha már őrület, ha már fekete komédia, ha már kelet-európai sci-fi, akkor inkább tolják túl, fokozzák a végtelenségig.
A 90 millió forintos költségvetés persze szűkíti a kereteket, így egy igazi low budget elsőfilm lett az Űrpiknik, amiről az 50-es évek B-kategóriás sci-fijei is eszünkbe juthatnak. Látszanak ugyan a kompromisszumok, de egy kelet-európai sci-fihez nem is tudnánk mást elképzelni, mint a szocializmust idéző közeget (Tasnádi Zsófi látványtervező munkáját), Budapest felismerhetetlenné változtatott városrészeit és a groteszk helyzeteket. Egy Badits-film nem is létezhet speciális effektek nélkül, itt pedig hihetetlenül jól néz ki a CGI, ami most nem csak az autodidakta rendező érdeme.
Az utóbbi években láttunk már hasonló fekete komédiákat, legutóbb pont a Walters Lili főszereplésével készült Drakulics elvtársat, melyben a szocializmust itatják át vámpírvérrel az alkotók. Vagy Lengyel Balázs Lajkó – Cigány az űrben című filmjét, melyben keveredik az alternatív történelem, az abszurd humor és a sci-fi, címszerepben Keresztes Tamással aki az első ember lehet az űrben az 50-es években. Vagy akár Ujj Mészáros Károly Liza, a rókatündér című romantikus vígjátékát egy balszerencsés főszereplővel, mely amennyire szokatlan volt a magyar romkomokhoz képest, annyira nagy sikert aratott a közönség és a kritikusok körében.
Az Űrpiknik ezekhez a nagyjátékfilmekhez abban kapcsolódik, hogy szintén nem a szokások rabja, és ez sem fog feltétlenül mindenkinek bejönni, viszont ha megtalálja a közönségét, még kultfilm is lehet belőle, vagy elindíthat egy olyan hullámot, ami bátrabb mainstream alkotásokra fogja sarkallni a fiatal filmeseket.
