Mert amellett, hogy parabolikus formába csomagolva tálalja Lars Von Trier saját igazságát egy országról, ez az igazság nem csak onnan nézve működik, ahol ő áll. Emellett mintha folyamatos kísérletet tenne arra, hogy hozzátegyen valamit a nőről, a jóságról, a mártíromságról alkotott képéhez. Ezt az egy képet festi, befejezni ki tudja, mikor fogja. Most éppen ódivatú tradíciókhoz nyúlt vissza – „csak” a házfalakat hagyta ki a Dogville-ből. Egy gyönyörű részletére biztosan sokáig emlékezni fogunk: a teherautó hátsójában a koszos üvegen áttűnő képre: a hősnő megannyi alma közé zárva összekucorodva fekszik.