Fülöp Péter: Nem vagyok egy kifejezett geek, mindig a forradalmárok mögött kullogok, ami a különböző kütyüket illeti. Persze van laptopom, meg okostelefonom, mert azt gondolom, ezek nélkül ma már nem lehet naprakészen filmet gyártani. Figyelek az újdonságokra, nagyjából tudom, mi történik a világban ilyen téren, de nem vagyok szakértő. Én is olyan típus vagyok, aki azzal igyekszik dolgozni, ami van és amit ismer. Amikor Gáborral elkezdtünk egy közös filmterven dolgozni, ő volt az, aki a különböző ötleteket, képeket, referenciákat egy online rendszerben szerette volna látni, amit mindketten látunk, és dinamikusan tudjuk változtatni és követni ezeket a változásokat. Gábor a szoftverfejlesztő múltja miatt tudja, hogy a most létező számtech dolgoknál van jobb, ha pedig nincs, akkor lehet kreálni. A mi problémánk visszaköszönt egy ezzel teljesen egybevágó felkérésben, ami Gáborhoz érkezett, ekkor ő úgy döntött, hogy egy időre félreteszi az aktív filmes életét, és megcsinálja ezt a szoftvert.
Tutorial - Casting With PMP from Production Minds on Vimeo.
filmhu: Amikor felkértek arra, hogy filmes szakértőként vegyél részt a fejlesztésben, rögtön tudtad, hogy miről fog szólni a feladat? Mennyire volt nehéz számodra a filmes problémákat lefordítani az informatika nyelvére? Neked ez mennyire ment könnyen vagy nehezen - és egyébként is, az az analítikus gondolkodás mennyire jellemző a filmesekre?
Fülöp Péter: Az elejétől kezdve benne vagyok, csak akkor még nem hívtuk ennyire formálisan filmes szakértőnek, hanem csak együtt gondolkodtunk a problémákon, és kerestük rájuk a megoldást. Nagyon sok időt töltöttünk azzal, hogy az alkalmazás alapjait felvázoltuk. Ezt végig Gábor irányította, az ő kérdéseire kerestük a válaszokat. Ilyen értelemben egyáltalán nem kell érteni a programozáshoz, hogy segíteni tudjunk. De Gábor mellett egyre többet beszélgettem abszolút nem-filmes programozókkal, és kezdtem minimálisan megérteni a gondolkodásukat. Lényegében egyébként az csinálják, amit szerintem jó esetben mi is: van egy adott feladat, el kell érni egy adott eredményt. Ahhoz, hogy valami megtörténjen, erre és erre van szükség. Egy filmhez kell forgatókönyv, rendező, stáb - ezt lehet részletezni a helyszínt biztosító rendőröktől a catering buszt vízzel ellátó teherautóig. Ezek állandó kérdések, amiket egy adott jelenet igényei szerint állandóan meg kell kérdeznünk magunktól. Ők is valami hasonló módon építik a programot. Ha jó a kód, működik a szoftver, ha jó a "kód", működik a film is.
A Production Mind szolgáltatásai
filmhu: Említetted az előbb is, hogy több filmben dolgoztál már a PMP megszületése előtt is, akkor hogyan folyt a filmelőkészítés folyamata?
Fülöp Péter: Kézi irányítással. Csak az a kérdés, hogy hány kéz irányít egy adott folyamatot. Ahány film, annyi munkamódszer, ami a gyártási részt illeti. Vannak produkciók, ahol megkövetelik a rendet, hogy belelássanak mindenbe, hogy ellenőrizni tudjanak, hogy előre tudjanak tervezni; és van olyan is, ahol nincs erre igény. Egy kisfilmben gyakorlatilag mindent egy-két ember szervez, egy igazán nagy filmben több a könyvelő, mint a világosító. Egy filmet el lehet számolni egy excel fájlban, vagy egy A4es papíron is. De a kommunikáció gyors áramlására, a változások állandó követésére, az erről való értesítésre mindenkinek van igénye. Ha minden egy kézben fut össze (tehát kicsi a produkció) ezt egy ügyes ember tudja kezelni, de ha már több részleg munkáját kell összehangolni, akkor könnyen eltűnnek fontos információk az éterben. Amikor például el kellett kezdenem előkészíteni egy új helyszínt a Die Hardban, és tárgyalnom kellett a tulajdonossal, akkor ki kellett derítenem, melyik jelenetet forgatjuk ott, abban mi történik, mit hogyan dolgozik majd az sfx, milyen átépítést tervez az art department, mennyi statiszta lesz, őket hol helyezzük el stb. Ezeket különböző részlegektől kell kideríteni, és az információkat mindenki a saját rendszerében őrzi, sokszor azt sem lehet tudni, pontosan ki a felelős bizonyos dolgokért. Nagyon ritka, hogy ők jelentkeznek, hogy készülj fel erre és erre. Általában nem gondol rá az ember, hogy a másik részlegnek milyen igényei lesznek az övével párhuzamosan. Mi vagyunk azok, akiknek ezeket koordinálni kell. Persze az igazán komoly akciók széles körben át vannak beszélve, de mindenkinek más az "érzékenysége". Az az ember, aki egyik nap felrobbant három BMW-t, az nem biztos, hogy gondol rá, hogy egy egyszerű géppuska lövés milyen gondot okozhat a belvárosban, pláne este 10 után.
Fülöp Péter (fotó: Valuska Gábor)
filmhu: Szerinted hogyan tudja a PMP ezt a problémát feloldani?
Fülöp Péter: A nagy filmek komoly erőkkel védik a forgatókönyvüket, a látványterveiket, magát a forgatást. Minél szűkebb körű az információáramlás, annál könnyebb. Viszont ez a zártság az előbb elmondottak alapján veszélyeket is rejt magában. Szerintem ebben jelenthet újdonságot a PMP: hogy rendszerezetten, különböző elérési szinteken tárol és tesz elérhetővé információkat, amik folyamatosan frissülnek, könnyebbé és átláthatóbbá téve a gyártási folyamatot. Egyfajta koordinációt biztosít a munkához. Nem teszi személytelenné, ettől még kell beszélni a részlegeknek egymással, de megteremti ennek az alapját.
filmhu: A PMP az ingyenes tesztverzión túl fizetős szoftver: mennyire gyakori a magyar filmesek között, hogy fizetnek a Final Draftért, a Premierért vagy bármilyen programért?
Fülöp Péter: Erre te is tudod a választ. De azt kell belátnia mindenkinek, hogy ez egy értékes munkaeszköz, amivel időt és energiát, tehát pénzt spórolunk a produkciónak. Igen, ha többen használjuk fizetni kell érte, de nem sokat. Ez olyan kérdés, hogy akarunk-e spórolni a focus pulleren, vagy hívjunk-e kezdőt a tapasztalt helyett. Az a nap biztos olcsóbb lesz, de egy életlen kép miatt újraforgatni valamit, vagy ügyetlenkedés miatt túlórázni lehet, hogy drágább. A jó dolgoknak ára van.
Tutorial - Creative Collaboration With PMP from Production Minds on Vimeo.
filmhu: Szerinted mekkora méretű produkciókra van optimalizálva a PMP rendszere?
Fülöp Péter: Semmiképpen sem kötném mérethez. Mindenkinek használnia kellene, aki hosszú távon tervez filmekkel foglalkozni, mert minél többet használod, annál több adatot gyűjtesz magadnak. Megmarad az összes infód a stábodról, a szereplőidről, a helyszíneidről. Öt évvel ezelőtt forgattam egy kisfilmmel egy helyszínen, ahova most visszavittük a Mancsot. Napokig kellett keresnem azt a kontaktot, aki egyszer már megvolt, csak nem volt rendesen learchíválva a produkció. A PMP-vel ez nem fordulhat elő. Egy kis produkció egyetlen információja is fontos lehet később egy nagyobb filmben.
filmhu: Te milyen visszajelzéseket adtál a fejlesztőknek?
Fülöp Péter: A saját fejlesztésű filmjeimhez minden anyagot a PMP-be gyűjtök, de a Mancsnál illetve egy másik előkészületben lévő - ráadásul nemzetközi - játékfilmnél is használtuk. Ebben a filmben elég hosszú és elég szerteágazó volt a casting. Nagyon sok gyerekszereplőre volt szükség, akiket nagyon hosszan kerestünk és válogattunk. Ehhez nagyon jól jött egy olyan rendszer, ahova folyamatosan feltölthettünk adatokat, új képeket, méreteket, jellemzőket, jegyzeteket. Csoportokba szerveztük őket, próbákra és meghallgatásokra hívtuk őket. Egyszerre többen csináltuk ezt, menetközben új stábtagok szálltak be, de nagyon gyorsan és nagyon egyszerűen tudtak bekapcsolódni a munkába a PMP segítségével. A használat során persze csomó új ötletünk lett, voltak dolgok, amiket máshogy szerettünk volna. Ezek között volt olyan, amit egy-két óra alatt leprogramoztak a srácok, de volt olyan kérés is, ami még mindig várat magára.
Storyboard készítés a Production Mind-dal
filmhu: A PMP jelenleg az előkészítés szakaszát fedi le, te milyen szoftvernek örülnél még, ha milyen filmgyártási feladatokat lehetne még gépiesíteni?
Fülöp Péter: Egyrészt én még tudok egy sor olyan alkalmazást, amit ki szeretnék fejlesztetni velük, másrészt amit az előkészítés során a PMP-ben megcsinálunk, azt a forgatás alatt szüreteljük le. Ennyi benne a gépiesítés: az emberi funkciót nem lehet és nem is kell kivonni a filmkészítésből. De amennyire lehet, a fölösleges munkát ki kell írtani, hogy mindenki a konkrét feladatra koncentrálhasson. Ez lehet, hogy viccesnek tűnik, de szerintem a gyártás ugyanannyira kreatív műfaj, mint bármelyik alkotói tevékenység. Jobban tudunk teljesíteni, ha kevesebb energiát kell a kötelező rendszerezésekbe és számolgatásokba fektetnünk. Nagyon örülnék például egy gyártási tervvel és költségvetéssel összefüggésben álló cashflow-generáló alkalmazással, ami bizonyos részeket automatizálna ebben az egyébként sokszor változó, hosszadalmas folyamatban. Nekem ez évekkel toldaná meg az életem.
