Borsos Miklós: A forgatás szerencsésen lezajlott decemberben, és azóta már sokszor befejezhettük volna, de mivel teljesen önköltséges volt a forgatás, én is időről időre elmerülök más munkáimban, ahogyan az olcsón vagy ingyen dolgozó kollégáim is. Eddig vágtunk, most úgy néz ki, 40 perces lesz a végeredmény, úgyhogy kicsit aggódom a fesztiváloztatása miatt. De a java még hátravan, mert nagy hangsúlyt szeretnék fektetni a sound designra, ami Magyarországon nagyon mostohán kezelt műfaj. Remélem októberben már készen lesz, és be tudjuk mutatni - míg a korábbi filmem, a Vége minden értelemben látványfilm volt, ímost a Sújtólégben inkább a szereplőkre, a történet hangulatára, a félelemkeltésre koncentráltam. Közben pedig folyamatosan keresek egy olyan nekem való forgatókönyvet, amivel talán már a nagyjátékfilmezéssel is megpróbálkozhatok.
Borsos Miklós Vége című filmje
filmhu: Mennyiben segítette a munkátokat a Production Minds szoftver?
Borsos Miklós: A Sújtólég munkálatainak kezdetekor, 2012 telén már bétatesztelhető állapotban volt a program, úgyhogy adódott, hogy ezzel a kisfilmmel próbáljuk ki az alkalmazást. Mint rendező és producer elsősorban én használtam, és bár még nem volt teljesen kész minden funkció, de már akkor látszott, hogy baromi jó ötlet, mert aki gyártott már valaha filmet, az tudja, hogy egy ilyen szoftver kincset ér. Később egy belső kommunikációs, céges videót is készítettünk elő benne, és egy reklámhoz is használtuk.
filmhu: Miért kerül pénzbe az előkészítés?
Borsos Miklós: Mert bekapcsolódnak emberek, szolgálatatások, alvállalkozók, akik innentől kezdve pénzbe kerülnek, és minél rövidebb idő alatt találunk megoldásokat, annál gazdaságosabb a produkció. Ennek a középpontja a kommunikáció, hány nap alatt jutunk a végére a dolgoknak.
filmhu: Szerinted mitől ennyire kaotikus az előkészítés folyamata?
Borsos Miklós: Részt vettem egy csomó reklám- és kisfilm előkészítésében, úgyhogy tudom miről beszélek, amikor azt mondom, hogy ott kezdődik az egész, hogy Macintosh és PC, és akkor kezdve a fájlformátumok, karakterkódolások, régi Office, új OpenOffice eltérésein túl a hozzáférés is végtelen mennyiségű hibalehetőséget rejt magában. A PMP jó ötlet, és szerencsére folyamatosan fejlődik is a felhasználói visszajelzések hatására, de az mindenképpen hasznos, hogy egy közös platformon folyik a munka. Így minden egy helyen van, és lehet szelektálni, hogy kihez mi tartozik, kinek mit kell látnia. A reklámfilmek esetében talán meg is nyugtatja az ügyfelet, hogy nem egy elbénázott word dokumentumban kapja meg a szereplők leírását, és a moodboardokat, hanem van egy összefogott rendszer, amiben biztonsággal készül a produkció, és látszik, hogy profi szinten, és folyamatosan nyomon tudja követni, mi hol tart éppen.
Borsos Miklós, filmrendező
filmhu: A ti munkafolyamatotokba hogyan vezetted be, mennyire ment könnyen át a stábtagokon, ügyfeleken?
Borsos Miklós: Mindenképpen akadály volt, hogy ez egy új rendszer, és nem hasonlít semmilyen más korábbi programra, így rá kellett szánni energiát az elsajátítására ugyanúgy, mint bármilyen más szisztéma esetében. Ez nem volt zökkenőmentes, úgyhogy volt, amit meg kellett csinálni duplán, egyszer a PMP rendszerében, egyszer pedig a hagyományos formában, mert nincs még meg benne mindenre a megoldás. De nagyon fontos bázisa volt már a kezdetektől foga az ötletelésnek, dobálgattunk fényképeket egymásnak egy-egy ötlethez, valamint nekem és az első asszisztensnek könnyebb volt lebontani a forgatókönyvet, mert a Breakdown a PMP nagyon jól végiggondolt és jól működő része, az biztos.
filmhu: A PMP előtt hogyan dolgoztatok?
Borsos Miklós: Sok-sok excel és word dokumentumot használtunk, és néhány moodboard pdf-et. Dropboxban tároltuk a dokumentumokat, ide-oda wetransferezgettük a nagyobb fájlokat. A helyszíneket illetően rengeteg fotót tároltunk valakinek a gépén, a hozzá tartozó txt-ben voltak a leírások, kontaktok. A PMP komoly előnye és jövője lehet az a helyszínadatbázis, vagy archívum, amit fel lehet építeni a segítségével: egyszer ugyan fel kell tölteni, rá kell szánni az időt és végigmenni rajta, de ez a jövőben egy olyan értékké válik, ami minden gyártásnál aranyat ér majd. A helyszínkeresés ugyanis még ma is nagyon nyögvenyelősen, múlt századi módszerekkel történik.
filmhu: Okozott számotokra gondot, hogy angol nyelvű a szoftver?
Borsos Miklós: Ez a szintű szakmai nyelv szerintem nem okoz gondot ma már senkinek, hiszen egy vágószoftvert, az Officet, vagy magát a Windowst is a legtöbb ember angolul használja, és megszokta. De nem feltétlenül baj az sem, ha a szakmában végre mindenki megtanulja az angol kifejezéseket is.
Borsos a Sújtólég forgatásán
filmhu: És az, hogy pénzbe került?
Borsos Miklós: A tesztverziót még ingyen használhattuk, de amikor véglegesítették a szoftvert, rögtön előfizettünk a 3000 forintos csomagra. Egyrészt baromira megérte egy ilyen közös platformot bérelni, másrészt ez olyan elenyésző összeg, hogy ennél még egy ultra low-budget film esetében is minden drágább. A nagyobb tételek, mint pl. egy vágószoftver esetében valóban a feketemegoldások terjednek, de ugyanakkor egy Vimeo pro regisztráció valószínűleg minden filmes számára alapvető.
Ezzel párhuzamosan a cégünk éppen függetleníti magát az irodától, alkalmazotti gárdától, felszereléstől, és mindent projekt alapra helyeztünk. A világ is erre halad, a központ legyen kicsi, rugalmas, ne fogyasszon sokat használaton kívül, de amikor jön a munka, akkor egy mindent lefedő gyártási bázissal kell rendelkezni, bérelt eszközökkel, technikával, stábtagokkal - és ilyenkor nagyon hasznos egy ilyen közös rendszer és archívum, mert minden korábban használt adat archiválódik, és nem kell érte fizetni, ha nem használod. Márpedig a filmesek számára is az információ a legnagyobb érték, ami a PMP rendszerében biztonságban van.
