Kétnapos worshopot rendezett a Film New Europe, a közép- és kelet-európai térség filmiparának híreiről napi szinten tudósító angol nyelvű oldal, abból az apropóból, hogy lassan elkészül a lap visegrádi országokról éves helyzetjelentést adó szekciója. Ennek keretében a tudósítók összefoglalták az adott országok (Csehország, Szlovákia, Lengyelország, Magyarország) 2009-ben megfigyelhető filmipari trendjeit, eseményeit, a koprodukciók helyzetét, a jogi környezet esetleges változásait, a box office trendjeit, a gyártásban megfigyelhető változásokat, illetve minden ország kapcsán olvasható egy-egy interjú a nemzeti filmszakmai szervezetek képviselőivel. Ezek az angol nyelvű anyagok aztán a különböző nemzeti nyelveken is olvashatóak, avagy olvashatóak lesznek hamarosan.
A Varsóban megrendezésre kerülő workshop amellett, hogy szakmai konzultációra is kiválóan alkalmas volt, lehetőséget adott arra, hogy különböző meghívott vendégek által elmélyülhessenek a résztvevők egy-egy témában - a szűkebb körű beszélgetésekhez csatlakozhattak diákok is. Az első beszélgetés a magyar és szlovák koprodukciós helyzetet vetette össze - ez adta magát két teljesen különböző helyzetű ország esetében, hisz a szlovákoknál csak idén alakult meg (és jövőre kezdi meg tevékenységét) az MMKA-hoz hasonló jogosultságokkal és elképzelésekkel rendelkező Audiovizuális Alap, amelynek vezetősége tisztában van a feladatokkal.
Szlovákiában nincs adóvisszatérítés, csekély a filmipari felszereltség (stúdiók, infrastruktúra), ellenben, és épp ezért kiterjedt koprodukiós kapcsolatokkal rendelkezik a szlovák film. A fő partner persze Csehország, és a szlovák film emelkedőben van: 2006-ban a szlovák filmek nézettsége éves szinten 1% alá esett, ehhez képest mára sikeres szlovák filmek vannak, az idén 12 koprodukcióban készült film született (ebből négy a többségi szlovák). Egyszóval Szlovákia egyre feljebb jön, egyre sikeresebb, és ha létrejön az adóvisszatérítési törvény, komoly regionális versenytársa lesz bizonyos bérmunkáknak. És komoly potenciális koprodukciós partner is - tán érdemes a magyar filmiparnak ebből az aspektusból közelítenie északi szomszédja felé, hisz a regionális koprodukciók terén nem állunk olyan jól, mint a térség más országai.
 |
| A régiós koprodukcióban létrejött Janosik nagy siker volt mindenhol |
Ezután Aleksandra Biernacka, a lengyel köztévé (TVP) nemzetközi filmfesztiválokért felelős munkatársa ült le közénk. Az érdekesen hangzó pozíció mögött az a tény húzódik, hogy a lengyel film egyik legnagyobb támogatója (a Lengyel Filmintézet mellett, amely idén 6,7 milliárd forintnyi támogatást osztott szét a lengyel produkciók közt) a lengyel köztévé. Biernacka azért felelős, hogy a megfelelő lengyel filmeknek megtalálja a megfelelő filmfesztivált. A lengyel kulturális stratégia elég nagyratörő: a TVP kötelességének tekinti, hogy a lengyel kultúrát nemcsak a súlyponti helyeken jelenítse meg, hanem szerte a világon Indiától Afrikán át Ausztráliáig. A lengyel film évről évre fejlődik, az idei gdyniai Lengyel Filmfesztiválon 11 díjat elnyert Revers című filmnek 150 ezres nézettsége volt. Idén 48 lengyel film készült el, ami szép szám, ám 2008-ban még több, szám szerint 60 forgott le. A lengyel koprodukció is jól működik - annak ellenére, hogy nincs adóvisszatérítés -, olyan produkciók forgattak az országban, mint Lars von Trier Anthichristja, korábban pedig David Lynch Inland empire-je.
A következő vendég Marta Lamperova volt, az SPI tulajdonú Film Europe regionális koprodukciós cég vezérigazgatója. Lamperova beszélt az SPI változó regionális stratégiájáról, amit a (pl. a magyar piacról történő) kivonulások miatt sokan a rossz gazdasági eredményekkel magyaráztak, holott csak súlypontáthelyezés történt: a moziforgalmazást a cég átadta a multiplexek ellátását végző Forum cégeknek, és a tévéforgalmazás, tévécsatornák felé fordult. Az SPI nagyobb fantáziát lát a fizetős és/vagy tematikus csatornák üzemeltetésében, tulajdonlásában - ez a kérdés Lengyelországban még nem dőlt el, ám Szlovákiában, Romániában, Magyarországon, azaz a régió zömében igen. A filmes koprodukciók terén szerzett tapasztalatairól szólván Lamperova elmondta, hogy egy film régiós marketingje minden országban eltérő eszközöket, megközelítést kíván, nem működik az a sztereotípia, ami Amerikából nézve egy egységként kezeli Közép- és Kelet-Európát.
A legsikeresebb régiós koprodukció, a Janosik. Egy igaz történet (a film a szlovákok és lengyelek számára is nagy nemzeti hősként, afféle helyi Robin Hoodként tisztelt Juraj Jánošík betyár életét dolgozza fel, akiről mi magyarok keveset tudunk, holott kuruc volt: Rákóczi seregében is szolgált, ami miatt később kivégezték.) marketingje teljesen más stílusú volt Csehországban, mint Szlovákiában. Maga a forgatás is kalandos fordulatokat vett, 2004-ben kezdődött a munka, ám jogi problémák miatt 5 évig állt a forgatás.
 |
| A Lars Von Trier-féle Antichrist egy sikeres lengyel koprodukció volt |
A filmeseknek olyan helyzeteket kellett megoldani, hogy a 2004-ben 22 éves főszereplő, Vaclav Jiracek egy jelenetben bemegy egy szobába, és 5 év múlva, 27 évesen jön ki onnan. Az odaadó munkának köszönhetően azonban egyáltalán nem vehető észre, melyek a korábban felvett jelenetek (a filmnek magyar koprodukciós partnere is volt, az Eurofilm Stúdió). Érdekes forgalmazási tapasztalat, hogy a cseh filmek sikeresek Szlovákiában, ám fordítva egyáltalán nem működik a dolog, mint ahogy a cseh vígjátékok is sikeresek Lengyelországban, ám fordítva ez sem működik. Az eltérő nézői mentalitás miatt a Janosiknak volt egy véresebb, kegyetlenebb verziója Szlovákiába, és egy finomítottabb Csehországba.
A Film Europe fő tevékenysége koprodukciós partnerek keresése, PR, filmmarketing - erre más országokban vannak államilag alapított vállalkozások, mint a Filmunió, amelynek tevékenységét külön méltatta Lamperova. Ám a régió országaiban bőven akadnak fiatal alkotók, akik segítségre, támogatásra várnak, őket menedzseli a cég. Külön probléma egy ország filmiparának menedzselése, fesztiválmegjelenése, amellyel a szlovák film most szembesül, mivel a szlovák filmes hagyomány, stílus - ellentétben a magyarral - még nem tudatosodott a világ, Európa filmes világában, így sokkal nehezebb dolga van fesztiválokon megjelenni.
A workshop utolsó vendége Dariusz Kowalscy filmforgalmazó volt, főleg dokumentumfilmekben utazik, és a Docboat dokumentumfilm-fesztivál alapítója - a rendezvény egy Visztulán ringó hajón zajlik, és, gondolván azokra, akik nem férnek fel, az interneten. Kowalscy a lengyel dokumentumfilmek forgalmazásának rögös útjairól beszélt, illetve arról a lengyel jelenségről, amit, pontosabban akit Tadeusz Sobolewskinek hívnak, és a Gazeta Wyborcza kritikusa - annyira hatásos véleményformáló, hogy az a dokumentumfilm, amelyről ő ír, biztos érdeklődésre tarthat számot. Ezért a producerek folyamatosan bombázzák a filmjeikkel.
 |
| A Docboat: dokuk a Visztulán |
A lengyel dokfilmes forgalmazás leginkább a tévés megjelenésre korlátozódik, és hasonlóan a magyar helyzethez, a késő estétől délig tartó műsorsávban "adatik meg" a megjelenés. A beszélgetés közben felvetül egy ötlet, hogy lehet, hogy a dokumentumfilmes forgalmazás támogatását a fesztiválokhoz kéne kötni, ahol rendre telházakkal mennek a filmek, nem pedig a mozis megjelenésre, ahol általában megbuknak a filmek, már ha eljutnak odáig. A 2010-ben megrendezendő Docboaton mindenesetre díjat fog kapni egy produkció a legjobb forgalmazásért.
Amúgy a problémák hasonlóak mindenhol: a tévék kevés pénzt adnak a dokumentumfilmek forgalmazásáért (a játékfilmekhez képest harmad-, negyedannyi pénzt), ami egy ördögi kört indít be, hisz így nem éri meg gyártani. Ugyanakkor érdemes megfontolni a TVP gyakorlatát: a köztévé évről évre kiadja DVD-n az év kisfilmes és dokumentumfilmes termésének zömét.
Csak két napot töltött együtt pár filmes újságíró és filmes szakember a régióból, mégis rengeteg információ és hasznos ötlet cserélt gazdát. Mindenképpen érdemes figyelni a szomszédaink filmiparát, a trendeket, a problémákat és az azokra adott válaszokat, mivel ezek így vagy úgy de éreztetik hatásukat nálunk is.
