Multiplexek tündöklése, mintaország filmtörvénye
(A hazai helyzet)

Mióta a film megszületett, művészi lehetőségei szorosan összefonódtak a szórakoztatással, a vállalkozói sikerrel. A moziüzemeltetés elsősorban üzleti vállalkozás. Kulturális küldetését csak akkor teljesítheti be – feltéve, hogy egyáltalán be akarja teljesíteni -, ha a piaci versenyben képes életben maradni. A mozilátogatottsággal összefüggő statisztikák rideg számokból épülnek fel ugyan, a belőlük levonható racionális következtetések azonban a kulturális misszió kérdésére is választ adhatnak. A moziüzemeltetők adatszolgáltatásai alapján elkészültek a 2001-es év statisztikái, ezeknek az ismertetésével kezdődött a találkozó.

Ebből kiderül például, hogy miközben a hagyományos filmszínházak száma folyamatosan csökkent, tovább bővült a multiplex hálózat. Az év végén a fővárosban 124, a vidéki városokban 326, a községekben 172 moziterem volt. Végérvényesen megszűnt a 16 mm-es filmeket vetítő üzemág, melyben a 80-as évek közepén még több mint 2000 keskenyfilmet játszó mozi volt. Az összes jegybevételből a községi mozik bevétele csupán az összes bevétel 0,6%-át tette ki. A mozitermek 1/3-át kitevő 4 és annál több termes mozikban realizálódott az országos jegybevétel közel 90%-a. Az adatokból az is megállapítható, hogy a vidéki lakosság jelentős része a hazai filmalkotásokat csak a fővárosban tekintheti meg. A mozinézők száma 2001-ben 15.704 millió fő volt.

Kálmán András, az InterCom Rt. forgalmazási igazgatója előadásában elmondta, hogy a látogatottsági adatok alapján Magyarország a Közép-Kelet-európai térségben mintaországnak számít, mégis több riasztó jelre hívta fel a figyelmet. A jegyárak növekedése bizonyos társadalmi rétegek lemorzsolódását okozhatja. A másik jelentős probléma, hogy a hazai nézőközönség jóval idősebb, mint a nemzetközi átlag, ez lehetett az oka például az InterCom által forgalmazott Pókember című film szerény sikerének. Miközben ugyanis a film eredeti célközönsége a 16 éves korosztály, idehaza a nézői átlagéletkor 25 körül volt.

Kálmán rávilágított a helyzet bonyolultságára: a mozik, a forgalmazók és a gyártó stúdiók erősen függenek egymástól, így a nemzetközi hatások és a regionális sajátosságok összehangolása komoly szakmai kihívás mindannyiuknak. Ráadásul a forgalmazás területére általában közgazdászokat vagy jogász szakembereket keresnek, s kevés közöttük a filmszakértő.
 
A konferencián Port Ferenc, a Budapest Film Rt. vezérigazgatója, a Filmszakmai Kerekasztal tagja tartott beszámolót a készülő filmtörvény jelenlegi helyzetéről. A rendszerváltás óta eltelt 12 év alatt összegyűlt és az eddig minden kormányzat által szőnyeg alá söpört problémahalmaz megoldására vállalkozott az önkéntes alapon – gyártók, terjesztők és szakszervezetek képviselőiből - szerveződött Kerekasztal, mely szakmai előkészítő munkát végzett a kormány számára a filmtörvényhez. Elmondta, hogy az eddigi sikertelenség fő oka lehetett az is, hogy a hazai filmszakmán belül sem született konszenzus a különböző érdekek között, emellett pedig a vitákat sokszor az indulat, s nem a józan ész vezérelte, pedig a politika elsősorban jogi és közgazdasági formában képes befogadni a szakma véleményét. További nehézségeket okozott, hogy a kívánt törvénynek tekintettel kell lennie a médiatörvényre és az európai integrációs kérdésekre is, illetve mind a pénzügyi, mind a kulturális tárca szempontjaira.

Port szerint a jelenlegi eredmény a korábbiakhoz képest lényeges előrelépés. A két említett tárca minisztere elfogadta a Kerekasztalt tárgyalópartnernek, s egy hónap alatt el is készült a szakmai koncepció. A lényegi kérdés az volt, hogy az állam milyen szinten vállaljon szerepet a gyártástól a nézői befogadásig terjedő összetett folyamatban. Többórás viták után létrejött a szakmai konszenzus, s a tervezetet elküldték a két minisztériumnak. Jelenleg a politika térfelén a labda, a szakma pedig várja a választ.

A filmterjesztés kapcsán Port kifejtette, hogy csak akkor van értelme magyar filmet gyártani, ha el is jut a nézőkhöz. Szükséges az art-mozi hálózat fejlesztése, továbbá a filmenkénti minimális 5 kópiaszám. Gondoskodni kell a külföldi terjesztésről, a videó- és DVD-kiadásról, az iskolai oktatásban való elérhetőségről.

Port Ferenc előadására Dr. Schneider Márta helyettes államtitkár (NKÖM) válaszolt, s elmondta, hogy a hozzájuk érkezett tervezet feldolgozása folyamatban van. A 2003-as költségvetést ugyanakkor egészében kell áttekinteni, s csak ekkor születhet határozat a törvénytervezet kormányzati támogatásáról. Fontosnak tartja továbbá, hogy a filmszakmába befektetett pénz hogyan hasznosul, s erre elsősorban az intézményi-strukturális háttér kiépítése lenne a garancia.  

Nyugaton a helyzet
(Az európai mozi kérdései)

A nemzetközi összehasonlítás is segítette a hazai állapotok értékelését. Az Osztrák Moziszövetség elnöke beszélt az ausztriai viszonyokról. Nyugati szomszédunknál a multiplexek révén ugyancsak jelentős koncentráció indult meg, idén azonban két soktermes mozit be kellett zárni veszteséges működése miatt. Vidéken jól működő, technikailag kiválóan felszerelt mozik üzemelnek, melyek versenyképesek a multikkal. Bécsben a 3 termes mozik maradtak életben, a csupán egy teremmel rendelkező filmszínházak tönkrementek. Összesen 10 művész-, és néhány idegennyelvű mozi üzemel, melyekhez bár vagy étterem kapcsolódik, ezzel is növelve az intézmény népszerűségét.

Ausztriában ugyancsak nagy probléma a filmkópiák alacsony száma. Nagy részük ugyanis itt is a multikhoz kerül, vidékre csak több hetes késéssel jutnak el a premierfilmek. A hazai filmek nézőszáma az osztrákoknál is alacsony, még az olyan különleges filmek esetében is, mint Michael Haneke Cannes-díjas Zongoratanárnő című filmje, melyet Franciaországban egy millióan láttak, Ausztriában viszont – jóllehet egy osztrák szerző, Elfriede Jelinek regényéből készült - mindössze 100 ezren.

Bemutatkozott a Nemzetközi Moziszövetség (UNIC) is, mely az európai mozisok közös érdekvédelmi szervezete. Fontos feladatuknak tekintik a digitális mozi előkészítését. A digitális mozi előnye a hagyományossal szemben, hogy a gyártónak megoldódnak a tárolással való problémái, míg a moziüzemeltetők számára elsősorban a kópiahiány nyomasztó terhe szűnne meg, hiszen akár műholdon keresztül is bármikor megrendelheti a filmet a kölcsönzőtől. Ugyanakkor mindmáig nem sikerült megoldani a kalózkodás problémáját, mely a digitális technika esetében nagyon is fenyegető veszély. A kalózkópiák elterjedése súlyos veszteségeket okozva nagy mértékben gyengítheti a piacot.

Átfogó képet nyújtott Elizabetta Brunella, a Media Salles titkára az európai mozis életről. A Media Salles non-profit szervezet 1991-ben jött létre az EU és az olasz kormány támogatásával, fő célja, hogy különféle szolgáltatásokkal lássa el az európai mozisokat, elsősorban az oktatás, a promóció és az információáramlás területén. Egyik legfontosabb kiadványuk az Európai Moziévkönyv, mely 32 ország nézettségi adatait közli, s mely megtalálható az intézmény honlapján is.

Brunella az európai mozilátogatottság növekedését egyrészt a multiplexek szaporodásával magyarázta, másrészt az egyes országokban elért hazai filmsikerekkel. Európában a franciák jelentik a legnagyobb piacot, s itt mindig is sikeres volt a nemzeti filmgyártás. 2001-ben az 5 legsikeresebb film közül 4 francia volt, mely összesen 15% piaci részesedést jelentett. Norvégiában hasonló helyzet állt elő, ott két hazai alkotás (köztük a nálunk is bemutatott Cool és Crazy) 11% részesedést ért el.

Petróczy Sándor, a Mozisok Országos Szövetségének elnöke, a konferencia szervezője ennek kapcsán megjegyezte, hogy míg Magyarországon az amerikai filmek nézőaránya a legnagyobb, s bár a francia siker a jó promóciónak is köszönhető, ugyanakkor a korábbi amerikai módszer, az európai filmek hollywoodi remake-je most visszafelé működik: gyakran a franciák utánozzák az amerikai sikereket.

Óriások és túlélők
(a mozis társadalom világai)

A konferenciát tovább színesítette, hogy a résztvevők megtekinthették a felújított Uránia mozit, s megismerkedhettek a magas állami finanszírozással működtetett filmszínház gyakorlati problémáival. A legmodernebb mozitechnikai felszerelések között láthatóan érdeklődéssel, mégis kissé gyanakodva mozogtak az életben maradásért küzdő kismozik üzemvezetői. A MOM Parkban tett látogatáskor, melynek során Kelet-Európa egyetlen digitális moziját tekinthették meg az érdeklődő kollégák, alighanem tovább erősödhetett kafkai balsejtelmük.

Nemzetközi eredmények, várható ütközetek
(a jövő körvonalai)

Kérdésünkre Petróczy Sándor összegezte a találkozó tanulságait. Elmondta, hogy olyan előadások hangzottak el, melyeket a mozisok a gyakorlatban is hasznosíthatnak a szakmájukban. Hasznos tanácsokat kaphattak a külföldi kollégáktól is. Rendkívül fontosnak tartja, hogy a Media Salles részéről érkezett egy felajánlás, mely szerint a 2004-ben az uniós pénzekből támogatott európai mozisok szakmai továbbképzését Magyarországon rendeznék meg. Petróczy szerint további fontos kérdések is vannak, melyekre a konferencián nem került sor részletesen. Ilyen például a vidéki mozik kópiaéhsége, s a multiplexek uralma a kópiák felett. (Lásd: Kópiaháború) Ennek megoldása hosszas érdekképviselet egyeztetés és tárgyalások útján mehet végbe, mely csatákat a mozisoknak egymással és a forgalmazókkal kell majd megvívniuk.