Enyedi Ildikó, Csányi Vilmos, Muhi András és Fliegauf Benedek voltak a beszélgetés résztvevői, míg a szintén meghívott Kovács András Bálint betegsége miatt nem tudott eljönni. A moderátor Galamb volt, aki először is hivatkozott a film eddig elért sikereire, fesztiváldíjaira, -szerepléseire, köztük a legutóbbi, Torontói Filmfesztiválon való részvételre. Torontóban több, telt házas vetítés során, szintén nagy érdeklődés fogadta a filmet.

A beszélgetők elsőként azt a kérdést kapták, mi a véleményük a filmről.

Vélemények a Rengetegről

Enyedi Ildikó először csak ennyit mondott: "sárga irígység" - bővebben pedig ezt így tudta kifejteni: "nagyon sárga irigység", - amit Fliegauf filmje láttán érez. Később még hozzátette, hogy nem a film akart mondani valamit neki, hanem ő mondott dolgokat saját magának a film hatására, és egy ilyen élménytől "a néző elemi hálát érez". Az az erős közeg és intenzív szabadság, amit a film megteremt, arra inspirálja a nézőt, hogy ezt a szabadságot kitöltse. Az irigység pedig abból ered, hogy Enyedi immár lassan 4 éve nem forgatott, mert a kellő összegeket még nem sikerül előteremteni. A Rengeteg láttán viszont bebizonyosodik, hogy kevés pénzből is lehet szakmailag magas színvonalú, megalkuvások nélküli filmet forgatni.

Csányi Vilmos humánetológiai bemutatónak tartja a Rengeteg vetítését, melyben egy olyan modern társadalom képe rajzolódik ki, ahol nincs olyan kultúra, mely előírná, ki mit tegyen. Csányi szerint ez a globalizálódó világ egyik fontos tünete.

Muhi András így vélekedett: "nagyon jó a film". A kérdésre, hogy milyen okból vállalta a Rengeteg produceri feladatait, elmondta, hogy Fliegauf korábbi filmjei is az Inforg Stúdióban készültek. A Beszélő fejek, a Feldmár Andrásról szóló Van-e élet a halál előtt? illetve a Hypnos Muhi szerint fontos előtanulmányai voltak a Rengetegnek. A Hypnost például úgy készítették, ahogyan egy filmet 35mm-es nyersanyagra forgatni kell, és láthatóan különösebb probléma nélkül meg tudták oldani a feladatot. A producer számára nem volt meglepő és váratlan, hogy ezek után Fliegauf a Rengeteg elkészítésébe fogott bele, és pályáját szorosan nyomon követve, már most tudja vizionálni a következő 3 évet a fiatal rendező filmjeit illetően.
 
Fliegauf Benedektől pedig, annak kapcsán, hogy vajon "direkt hatásra hajtott-e", megtudhattuk, hogy a film készítésében sok múlott a szerencsén. Kezdetben csupán az izgatta, vajon tud-e színészt vezetni, és ehhez találta ki azt a nehéz feladatot, hogy mi történhet két ember között egy szobában.

Ilyenek vagyunk?

Csányi Vilmos szerint 6 milliárd féle ember van, és a Rengeteg éppen azon az alapon fogadható el, ha elfogadjuk, hogy mindenki külön kultúra. A filmben minden szituáció zárt, emiatt el lehet fogadni, amit a szereplők csinálnak benne. Végül, ha a közönség elfogadja a filmet, akkor ez éppen azt jelenti, hogy a világ ilyen, ilyenek vagyunk. 50 évvel ezelőtt a nézők bizonyára kimentek volna teremből, mert irreális baromságnak tartották volna a vásznon látottakat. Most azonban, az irreális baromságok között élve elfogadjuk a filmet.

Fliegauf Benedek is úgy vélekedett, hogy ilyen a világ, és elmondta, hogy olyan csomópontokat szeretett volna megjeleníteni a filmben, amelyekben egyébként nem merünk szembenézni a válságainkkal, önhazugságokkal kendőzzük e kríziseket. A film ezek mögé néz be: Fliegauf szerint ennek az életben is jótékony hatása van, és az lenne a jó, ha a világ olyan lenne, mint a filmben, de sajnos nem olyan.

Alkotói titkok

Kár, hogy nem akadt egy talpraesett vitapartner, aki Galamb kérdésére ("Van-e valakinek baja a filmmel?") szólásra jelentkezett volna. Talán felpezsdítette volna kicsit a langyos ámulatban és önjelölt filozófálgatásban ragadt társalgást. Így be kellett érnünk a szokásos naiv nézői kíváncsiság és a kulisszák mögé bepillantani vágyó kérdések mentén kialakuló melankóliával, mely a beszélgetés fölött eluralta a termet.

Így például sokat markolt, de keveset fogott Fliegauf vélekedése, miszerint a túlzott koncentráció megöli az alkotómunkát. Bepillantást nyerhettünk a forgatókönyvírás rejtelmeibe is: a rendező élő beszédet írt, amikor néhány éve papírra vette a Rengeteg alapjául szolgáló novellákat. Később átírta más színészekre, akik végül nem is kapták meg a szöveget, hanem a próbák során alakították ki a párbeszédeket. Elmondta, hogy a forgatókönyv megjelenéséről tárgyalásokat fognak kezdeményezni kiadókkal.

Mennyiben segítik a filmesek munkáját a kapott díjak? Fliegauf nem érzi segítségnek a díjakat, mert nem áll mögötte igazi menedzsment. Jó érzés ugyan, ha szakmailag elismerik a munkáját, de a következő film megvalósításához kevés új pénzforrást nyit meg. Enyedi szerint azonban lélektani szempontból, különösen a producerek számára - rövid ideig - nagyon fontosak lehetnek a kapott díjak. A filmrendező pályája ugyanis nem fokozatosan épül: bármikor semmivé válhat.

A továbbiakban szó esett még arról, mennyiben fontos a tudatosság a művészetben, melynek kapcsán Fliegauf Bergman munkásságában előforduló híres véletlenekkel szórakoztatta az egybegyűlteket (A hetedik pecsét zárójelenete, illetve amikor a mozigépész összekeverte a filmtekercseket, a kritikusok pedig zseniális időkezelésről beszéltek). A fiatal rendező elmondta még a Rengeteg egy másik, le nem forgatott befejezését is, melynek során egy kisgyerekekből álló osztályban elmesélik, ki mit álmodott, végül a tanár bácsi is elmeséli Rengeteg-szerű álmát, melyben megelevenednek bizonyos motívumok a látott epizódokból.

Hatásvizsgálat

A csaknem tökéletesen érdektelen beszélgetés közben egy fontos tapasztalat mégis megfogalmazódott bennem. A Rengeteg és közönsége találkozott, és valahogy így motiválták egymást. Ritka lehetőség a befogadói hatás mérésére. Kritikusok, hátra arc!