A kosztümös romantikus dráma elég jól behatárolható célközönséggel rendelkezik, akik kiapadhatatlan igénnyel és lelkesedéssel fordunak az ilyen típusú alkotások felé. A Bridgerton család óriási sikere után – a Stranger Things 4. évadának megjelenéséig a streaming-oldal legnézettebb sorozata volt – a Netflix is meglátta a zsánerben rejlő üzleti lehetőséget. Ezúttal a lehető legbiztosabb forráshoz nyúltak: Jane Austen kézenfekvő választás, hiszen írásai sosem okoznak csalódást a gáláns románcra vágyóknak.
A Meggyőző érvek az írónő utolsó regénye, melyet sokan okkal tartanak legérettebb és legkifinomultabb, egyszóval legjobb munkájának. Nehéz feladat hárul arra, aki méltó adaptációt akar készíteni egy ilyen erős alapanyagból, a Netflix pedig nem meglepő módon csúfosan belebukott ebbe.
Lydia Rose Bewley, Richard E. Grant, Dakota Johnson, Yolanda Kettle / Forrás: Netflix
Anne Eliot csendes, megfontolt, jószándékú, introvertált, de annál műveltebb és empatikusabb nő, a család fekete báránya. Az elképesztően hiú apja és elkényeztetett testvérei levegőnek nézik, elengedik a fülük mellett Anne meglátásait és minden fontos családi döntésből kihagyják, röviden Hamupipőke sorsára ítélik.
Anne pártfogója édesanyja egykori legbizalmasabb barátnője, Lady Russell, aki Mrs. Eliot halála után is jó kapcsolatot ápol a családdal. Lady Russell szívén viseli Anne sorsát, egyetlen megbocsáthatatlan tévedése, hogy elutasítást csikar ki Anne-ből a fiatal, fényes jövő előtt álló Wentworth tengerésztiszt házassági ajánlatát illetően. A lány, bár sosem mondaná ki, de nem bocsátott meg sem önmagának, sem pártfogójának a döntés miatt, melyet Anne azóta is bán, hisz nyolc év után is hajadon maradt, boldogtalan és képtelen túllépni a szakításon. Ebből az alapszituációból indul ki a történet, amely az események szerencsés vagy éppen szerencsétlen alakulásával két ember ismételt egymásra találásának megható, reményteli példájává válik.
Bár a film igyekszik megőrizni a regény minden fontosabb momentumát, mégis tiszteletlenül és meggondolatlanul változtat olyan dolgokon, amelyeket jobb lett volna nem bolygatni. A leginkább sajnálatra méltó változtatás a főszereplő, Anne személyét érinti. Családtagjai hibáit és élete alakulását mindentudó szarkazmussal reagálja le, miközben jelentőségteljes pillantásokkal tekint ki a nézőre, lebontva a negyedik falat.
Henry Golding
Akár humoros is lehetett volna ez a megoldás, ha következetesen folytatódik a film egészében, azonban a bevezetés után elfelejtődnek a gúnyos baráti összenézések a nézővel, és egyre erőltetettebbé és idegesítőbbé válik Anne reményvesztett panaszkodása a Wentworth kapitánnyal való kapcsolatáról. A film megpróbálja kifigurázni az Elliot család tagjait a könyvben is szereplő negatív tulajdonságaik alapján, de ez visszafelé sül el, nem szórakoztat, hanem a feldolgozás egy újabb bosszantó részét képezi.
A kifigurázás a múltbéli szakítását feldolgozni képtelen Anne-t sem kíméli, úgy ábrázolja őt a film, mint a modern romkomok eltúlzott, bor mellett kesergő, párnába zokogó hősnőjét. Wentworth kapitányról nem is beszélve, akiben nyoma sincs a könyvből ismert udvarias, az érzelmein tökéletesen uralkodó úriembernek, a Meggyőző érvek második felétől kezdve úgy néz Anne-re, mint egy gazdátlan kölyökkutya. A túlzott ironizálás minden eleganciát és illendőséget kiöl a szereplőkből, illetve a történetből is, elveszik belőle a lényeg, a Jane Austen műveire jellemző báj, finom humor és lovagiasság.
Nikki Amuka-Bird és Dakota Johnson
A film másik nagy hibája, hogy túl szókimondó és túl sokat közöl, ahelyett, hogy a könyvhöz hasonlóan a gesztusok és a pillantások mesélnének. A túlzottan érzelmes párbeszédek és monológok a regénnyel ellentétben közönségesek és együgyűek, a nyílt és korhoz nem illő flörtölés a futószalagon gyártott romkomok szintjére alacsonyítja a filmet. Arról nem is beszélve, hogy rögtön az első jelenetnél lelövi a poént és összegzi Anne és Wentworth kapitány múltját, hogy utána a regény szerkezetét alapul véve sorban bemutassa a szereplőket, így oda nem illőnek tűnik a szerelmi szál komoly és érzelgős felvázolása a családi viszonyok ironikus kibontása mellett.
A Meggyőző érvek kudarcot vall abban, ami az Emma 2020-as adaptációjának sikerült, az utóbbiban jól megfért egymás mellett a korabeli társadalmi normák álszentségének és a romantikus jelenetek bugyutaságának kiparodizálása. A film közepétől megszűnik a könnyed, gúnyos jelleg, teljesen átfordul komollyá és érzelgőssé, ami furcsán hat a kezdeti könnyed felütéshez képest.
A rendező, Carrie Cracknell sajnos elköveti azt a hibát, melyet számos elsőfilmes és túl sok, gyakran összeférhetetlen dolgot próbál belesűríteni a filmjébe, például az érzelgős romantikus film és az erőteljes iróniával élő komédia elemeit. Dakota Johnson A szürke ötven árnyalatával robbant be a köztudatba, később viszont számos kiváló alakítást láthatunk tőle. Bár elmarad Phoebe Waller-Bridge a nézőhöz szintén kibeszélő Fleabagjétől, kifejezetten szórakoztató a játéka, akár szimpatikusnak is hathatna a komika szerepében, de sajnos idővel a szerelmes pillantások veszik át a főszerepet.
Dakota Johnson és Cosmo Jarvis
Sajnos a streaming-szolgáltató sikerhajhász felfogásának köszönhetően kevés olyan női alakkal találkozunk a kínálatában, amilyen Anne, hiszen ódivatúnak számít a maga szelíd, visszahúzódó és önfeláldozó jellemével, ezért kellett kifordítani, öniróniával és szarkazmussal teli szereplőt faragni belőle, aki nyomban észreveszi mások jellemhibáit, és a nézővel összekacsintva kifigurázza őket, de ennél tovább nem lép, és passzív marad. Beletőrödve vénlány státuszába, saját problémáin a jól ismert borozós, önsajnáltató módon kesereg.
Visszatérve a cikk elején felvetett kérdésre, a Meggyőző érvek alapján a Netflix passzív, a szerelemről már-már giccsesen idilli fantáziákat hajszoló lényként festi le az egyedülálló nőt, és ehhez az alakhoz illő felszínes és bugyuta filmet készített. Azt viszont elfelejti, hogy van egy szűkebb, szintén lelkes rajongó réteg, amely nem szeretné Jane Austen regényeit elbagatellizálva, lebutítva látni.
A Meggyőző érvek elérhető a Netflix műsorán.
