Magács László: Az első hullám alatt született meg az Első Magyar Karanténszínház, amit először még csak a fiam kamerájával vettünk fel, aztán komolyabbra fordult a dolog, egyre többen kezdték el nézni. Először kaptunk három Black Magic kamerát, később egy komplett Sony stúdiókamera szettet, az SZFE operatőr osztályából pedig diákokat hívtam, hátha van valakinek kedve és ideje dolgozni benne. Ingyen. Hiszen mindenki, aki dolgozott ezen, ingyen csinálta. Színészek rendezők, dramaturgok, írók, színházi emberek... Egyszer csak Nati kopogott az ajtón és beállt a kamera mögé. Ezután elég sokszor hívtam dolgozni, idővel behozta a saját kameráját és elkezdtünk kísérletezni.
Hogyan fordult át az Első Magyar Karanténszínház a Shakespeare 37 websorozattá?
M.L.: Jók voltak a visszajelzések (430.000 néző) a karanténszínházra, és amikor vége lett, rájöttem, hogy a békebeli közvetítésekhez képest új műfajt teremtettünk. Folytatni akartam, ezért felvettem a kapcsolatot a Literával, akikkel még a karantén idején közösen írtunk ki drámaíró versenyt, amiből 22 drámát be is mutattunk felolvasószínházi formában, és meg is jelent a Literán. Ezeket az írókat akartam egy nemzetközi alkotóval összekötni, így jött Shakespeare, akit legalább a fele ismer a Föld lakosságának. Mivel nem vagyok filmrendező, fel sem merült bennem, hogy olyan kisfilmeket csináljunk, amiknek nagy technikai igényei vannak. Lefektettem a szabályokat: legyen mindegyik egy snitt, nagyjából 20 perc, nem épített díszletben, talált helyszínen. Nati is benne volt.
Rómeó és Júlia, avagy Montague és Capulet / Szikszai Rémusz, Tóth Ildikó, László Zsolt és Györgyi Anna
Nati, mit szóltál az egysnittes ötlethez?
Meister Natália Nóra: Elsőre meghökkentem. Az elején még kisebb kamerával, csak külsőben forogtunk, kevésbé volt technikailag profi, aztán idővel rájöttünk, hogy jó csinálni, csak meg kellett találni a módszert. A Rómeó és Júlia volt az első, ott még sokat kísérleteztünk. Rögös út volt, de harmadik vagy negyedik felvételre meglett, amit akartunk.
M.L.: Abba a kedvemért szálltak bele régi jó színész barátaim (Györgyi Anna, Tóth Ildikó, László Zsolt, Szikszai Rémusz – a szerk.), nem hiszem, hogy bármelyikük hitt is benne. Az első megnézésre mindenki komoly kételyekkel jött, hogy mi lesz belőle, aztán ők is látták, hogy működik. Addigra már túl voltunk egy nehéz felvételen, amikor a TRIP bemutatóját, a Tranzitot streameltük, ahol Nati 6-7 táncossal mozgott együtt a színpadon, értettük egymást annyira, hogy tudjuk, működni fog.
Nati neked nagyjából fejből kell tudnod a forgatókönyvet, hogy tudd, kire kell éppen fordítani a kamerát?
M.N.N.: A Rómeó és Júliánál nagyon hasonlóak voltak a szövegek, és a színészek sem tudták pontosan a sorrendet, néha teljesen másképp mondták, mint ahogy le volt írva. Laci állt a hátam mögött és jó irányba irányította a vállamat. Az összes többi epizódnál viszont együtt alkottuk meg a koreográfiát Lacival, természetesen pontosan észben is kellett tartanom.
M.L.: Fantasztikus volt Erdős Virág szövege, de nagyon repetitív. Az olvasópróbán fellázadtak a színészek, hogy nem tudják megtanulni, mert nem tudják mihez kötni, kvázi ugyanazok a mondatok hangzanak el újra és újra. Szétszedtük a szövegeket és versesítettük, így már meg tudták tanulni. Ahogy forgattuk a kisfilmeket, Natinak is egyre több ambíciója lett, leszerződtünk a Kraft rental céggel, onnantól nagyon jó kamerával dolgoztunk tovább.
Meister Natália Nóra és Magács László / Fotó: Kuttner Ádám
A 37 rész drámaíróját hogyan választottátok ki?
M.L.: A Literától Szekeres Dóra foglalkozik vele, együtt kerestük fel újra a karantén drámapályázat íróit, de volt egy-két új ötletem is. Elkezdtem telefonálgatni, elmondtam az íróknak a szabályokat, és hogy melyik Shakespeare dráma szabad még. Erdős Virágnak volt a legkönnyebb, ő 37 darabból tudott választani.
M.N.N.: Az íróknak az időmúlást és az egy helyszínt kellett tudniuk. Volt, ahol így is több lett belőle, de megoldottuk.
M.L.: Onnantól, hogy bele lett írva, már az én dolgom volt kitalálni, hogyan legyen az időmúlás vagy a helyszínváltás vágás nélkül megoldva, Nati dolga pedig képileg egységessé tenni. A Szeget szeggel-ben úgy oldottuk meg, hogy a színészek fekete-fehérben magukat adták, ki lettek ugrasztva a szerepből, színesben pedig ment a dráma. Volt, ahol úgy oldottuk meg az időugrást, hogy a film részeként váltottak jelmezt két jelenet között.
Mekkora a csapat?
M.L.: Nagyjából öt ember az állandó csapat. Nati, mellette van egy állandó hangos, Necz Balázs, a sminkes Farkass Flóra, és a jelmeztervező, Bartos Letícia. Natinak van kedvenc focuspullere, ha tudja, mindig őt hívja.
Melyik részt volt a legnehezebb leforgatni?
M.L.: Szabadkán csináltuk az Athéni Timont egy egészen új csapattal. Egy fűtetlen díszletraktárban forgattunk, ahol áram sem volt.
M.N.N.: Két reflektort beraktak, ezzel lehetett látni a teret. De hatalmas küzdelem volt az egész, négykor lement a nap, egy fűtetlen helyen, sötétben, áram nélkül egy teljesen új csapattal forgattunk. Szerbiában el is tévedtünk, a határon nem akartak visszaengedni.
Fotó: Kuttner Ádám
Minden forgatásra egyetlen napotok volt?
M.L.: Körülbelül hat óra. A legtöbbször úgy megy, hogy elkészül a darab, az íróval még belenyúlunk, megkeresem a színészeket, utána jön egy bonyolult elemzős olvasópróba. Ők megtanulják a szöveget, mi megtaláljuk a helyszínt, kitaláljuk a stílust, van egy lejáró próba. Itt általában kétségbe esnek a színészek a hosszú snitt miatt, de a végén mindenki meg tudja csinálni.
Van egy pár színész, aki többször is visszatér, például Hartai Petra és Szőke Abigél. Ezek szerint ők élvezik a hosszú felvételt.
M.L.: A Troilus és Cressidát kifejezetten Kerekes Vicára és Podlovics Laurára írattam, szeretem őket és ők is szerették a drámát, és az előző filmet. Nem célom, hogy mindig más színészek legyenek, se az, hogy egy szűk társulat legyen. Porogi Ádám a Falstaffban a II. Richárdban és a Tituszban is benne van, Hirtling István is több filmben szerepel. Vadászom azokat a színészeket, akik egy bizonyos típusú karaktert meg tudnak csinálni. Az a fantasztikus, hogy gyakorlatilag bárkivel dolgozhatunk, mert nem kell senkit egy bonyolult hat hetes próbaidőszakra elhívni. Itt van egy olvasópróba, és utána találunk fél napot a forgatásra. Ha valaki próbál, akkor este forgatunk. Tényleg bárkivel lehet dolgozni.
Melyik drámát viszik a legnehezebben az írók? Melyik maradt bent a legtovább?
M.L.: A VI. Henrik maradt a végére, az lesz az utolsó rész, Színész Bob fog benne slammelni. Az egész kisfilm egy koncertfelvétel lesz, amire meghívjuk az összes korábbi színészt és csinálunk egy bulit.
Fotó: Kuttner Ádám
Pontosan mikor indult a forgatás és hol tartotok most?
M.N.N.: 2020-ban forgattuk a Rómeó és Júliát, majd jött a Szeget szeggel, a Lear és a Hamlet, ezek 2021 tavaszán jöttek ki.
M.L.: Eredetileg hetente akartam kijönni egy résszel, de ahogy vége lett a karanténnak, mindenki újra elkezdett dolgozni. Lett egy 12 részből álló első évad, utána volt félév szünet, és most indultunk a második évaddal.
Nagyon sokféle helyszínen forgattatok, a Gellért szállóban, a Nanushka üzletében és Szabadkán is. Ezeket hogyan találtátok meg?
M.L.: A Gellért szálló zárva volt és már el is adták, mégis odaengedtek minket, és a Danubius hotel csapata is nagyon segítőkész volt velünk. Az egyik szobában forgattuk a Szentivánéji álmot, a Lear királyt meg a konyhában, egy szakács is segített nekünk. A Lóvá tett lovagokat a Halászbástyán forgattuk, és a Hiltont használhattuk öltözőnek. A Rómeó és Júliát a Törley Mauzóleumban vettük fel, ami alapból nem látogatható. Volt ott egy harangtorony is, amit használni akartunk, de bokáig lehetett sétálni a madárszarban. Néha a körülmények alakítottak a történeten. Most szeretnénk bejutni a Párizsi udvar egyik szállodai szobájába, egy elnöki lakosztályba, aminek van jacuzzija, mert Kemény Zsófi beleírt egyet a Troilus és Cressidába.
Sokszor rendeztél már színházban Shakespeare-t, köztük ott van a S.Ö.R. , a Shakespeare Összes Röviden is. Éreztél párhuzamot a websorozat és a darab között?
M.L.: Azzal nem, de egyszer megcsináltam angolul a Szentivánéji álmot a Merlinben, azzal érzek kapcsolatot. Három hétig próbáltunk, és egy héten át adtuk elő. Kitakarítottuk a Merlint, lehoztuk a padlásról az összes vasat, és elkezdtük össze-vissza hegeszteni őket. Tudtam, milyen helyszínek kellenek és hogy hogyan akarom megcsinálni. Leraktunk egy szőnyeget és elkezdtem ráönteni 50 liter festéket, amitől lett az egésznek egy furcsa világa. Utána lebontottuk, kidobtuk és kész. Szeretem a helyspecifikus színházakat.
Célkereszt, vagy amit akartok / Döbrösi Laura, Borbély Alexandra, Hirtling István, Rába Roland, Lábodi Ádám
Nati, technikailag melyik rész volt a legnagyobb kihívás?
M.N.N.: Koreográfiában a Célkereszt, amit a Nanushkában forgattunk. Technikai problémák is voltak, besötétedett, minden elkezdett tükröződni, és két emeleten játszódott. Káosz volt. Hosszban a Shylock volt a nehéz, ott egy embert kellett követnem 40 percen keresztül. A tág optika miatt nehéz is volt a hangosztálynak lekövetni a színészt.
M.L.: Volt egy olyan vágyam, hogy minden filmben legyen legalább egy hiba, hogy lehetőséget adjak a sasszeműeknek a felfedezésre. Végül csak egy általános visszatérő dolog van mindegyikben, a Shakespeare-fej.
Volt olyan, hogy valamelyikőtök nagyon ragaszkodott egy koncepcióhoz és nagyon kellett győzködni a másikat?
M.N.N.: Nagy veszekedés nem volt, néha mást gondoltunk egy-egy felvételről, és ez a helyszínen derült ki.
M.L.: Ez egy nagy posztgraduális képzés Natinak. Az elején még szaladgált a barátaihoz hogy fényeljék együtt, de most már egyedül csinálja.
M.N.N.: Mesterszak extra. Nem lehetett ennyi szívességet kérni a barátoktól, meg kellett tanulnom összefényelni a különböző jeleneteket.
Fotó: Kuttner Ádám
Ez a harminchét rész hatalmas vállalás, a lelkesedés végig kitart, vagy néha tolni kell a másikat előre?
M.N.N.: Változó, volt, hogy leálltunk egy hónapra, máskor meg négyet leforgatunk egyszerre. Néha fárasztó, de a lelkesedés megvan.
M.L.: Volt, hogy két nap alatt forgattunk le kettőt ugyanazzal a főszereplővel, Kocsis Palival. Megcsináltuk hétfőn a Téli rege átiratát , szerdán meg az Antoniust, és rajta láttam, hogy össze van zavarodva. De próbáljuk mindegyiket egy kicsit másképp csinálni. Jó helyszínt találni, más kamerát, más fényeket használni. A színészeknek is ad egy extra feszültséget ez a gyorsaság, és ez sokat segít abban, hogy erős legyen a felvétel. Egyszer próbáltunk csak előtte két héttel, az egy fiatal csapat volt. Annak ment gyorsabban az alkalmazkodás, akinek volt filmes tapasztalata, a színházi színészek bizonytalanabbak az elején, de eddig mindenki szerette csinálni.
Milyen volt a váltás színház és filmrendezés között?
M.L.: Ha nem találkozunk volna Natival, nem tudtam volna megcsinálni. Hamar összehangolódtunk, a karanténszínházzal gyakoroltunk, ha ő nem lett volna, nem jut eszembe továbbvinni.
Miből finanszírozzátok a sorozatot?
M.L.: Az Angolnyelvű Színház Közhasznú Alapítványon keresztül, ezzel csináltuk a Merlint és a TRIP-et is, kulturális tevékenység a profilja. Ezzel párhuzamosan létrehoztunk egy céget, hogy profi filmes csapat álljon mögöttünk. Csutak Tamás és Herner Dani a két producertársam. A hajót most éppen felújítják, így az én stábomnak is van ideje a filmekkel foglalkozni.
III. Richárd, avagy Gloster Kft. / Petrik Andrea és Znamenák István
Szerintetek miért olyan érdekes még mindig Shakespeare? Miért születnek róla még mindig feldolgozások?
M.L.: Tehetséges színházi alkotóként olyan történeteket mesélt el, amik benne voltak a köztudatban. A kelta mondavilágtól, az angol királyi történelemig, fantasztikusan tudott mindent integrálni és hozzáadni valamit, amitől nagyon egyedi lett. Mi a kisfilmekben azt csináljuk, amit Shakespeare csinált, ellopunk a drámáiból egy gondolatot. Az írók döntése, hogy mit kezdenek velük.
Kemény Zsófi Liebermanja előtt ez volt kiírva: “Shakespeare eredeti szövege az erdő, és mi bujkálunk a fák között.”
M.L.: Tökéletes megfogalmazás. Nem az volt a cél, hogy zanzásítsuk az eredeti drámákat.
Nati, neked milyen volt Shakespeare-rel a kapcsolatod előtte és most?
M.N.N.: Nem volt különösebb viszonyom hozzá, a kötelezőket olvastam, egy-két filmet láttam. Most nyilván megismertem sok művét, de Lacinak volt a kérése, hogy ne olvassam el őket, mielőtt leforgatjuk, mert látni akartuk, mennyire látok bele önálló sztorit. De így is sok drámát megismertem, filmes szempontból sokkal közelebb kerültem hozzá. Ezek azért erősen adaptált kisfilmek, asszociatívabbak.
M.L.: Ezt a sorozatot nem azoknak csináljuk, akik baromira ismerik Shakespearet, hanem teljesen hétköznapi embereknek. Mindennek van eleje, közepe és vége, az írók döntése, hogy mennyire csatolják rá az embert az elején azzal, hogy elmondják a történetet, vagy ezt sem érzik fontosnak.
Fotó: Kuttner Ádám
Mi a tervetek, ha véget ér a sorozat?
M.L.: Fesztiváloztatni fogjuk, az a kérdés, hogyan tegyük, mert egyben nem lehet. Kész van 16 rész, jön a második évad. A filmesek azt mondják, hogy ez nem film, de színháznak sem színház, valahol a kettő között mozog. Nem is baj, hülyét kapok a színházi közvetítésektől. Nem kísérleti film, és nem is klasszikus értelemben vett rövidfilm vagy tévéfilm, egy furcsa valami. A Netflix-szel és a Filmioval is tárgyalunk.
Szeretném, ha születne lengyel, cseh, vagy akár francia és angol Shakespeare 37 sorozat. A formátumot szeretnénk eladni egy V4-es projekt részeként, ebben a magyar Shakespeare Társaság a partnerünk. A fejemben van egy egész estés film is, amiben csak Shakespeare női karakterei szerepelnének, ő maga is nő lenne. Egy nő életének különböző fejezetei lennének benne, a fiatalkoráról, a szerelméről, anyaságról, ezek lennének egy-egy snittek, és különböző ajtókon lépnénk át a következő fejezetbe.
Melyik részre vagytok a legbüszkébbek?
M.L.: A stábnak is fel szoktam tenni ezt a kérdést, állandóan változik. Nekem a 2. évad nagyon egyben van, de a kedvencem továbbra is a Lear király. Különös dolog lett, mindenki hülyét kap tőle, nem értik, mindenki az eredetihez akarja kötni, ahelyett, hogy hagynák, hogy végigvigye őket ez a történet.
M.N.N.: Az első évadból én is azt szeretem, nagy kihívás volt felvenni. A 2. évadból a János király, izgalmas volt a történet, a szereplők, a technika is, amivel forgattuk.
Lear király, avagy A plüss / Mészáros Béla és Láng Annamária
Van kedvenc Shakespeare filmes feldolgozásotok?
M.L.: Én nagyon szeretem a Baz Luhrmann féle Rómeó+Júliát, ahogy meghagyta a klasszikus szöveget, és ettől van egy hihetetlen izgalmas kontraszt. Ezen kívül a Polanski féle Macbethet szeretem.
M.N.N.: Azt a Rómeó+Júliát kívülről tudtam kiskoromban, és amikor gimibe kerültem, akkor jöttem rá, hogy az nem az eredeti dráma. Viszont amikor meg kellett belőle tanulni egy részletet, nem volt gond, fejből ment az egész.
Van ennek a sorozatnak itthon fizető közönsége?
M.L.: Vannak nézők, de nem sokan. Volt egy elképzelésem, hogy hányan nézik majd, azt nem értük el, de szerintem ez át fog fordulni és visszamenőleg is elkezd majd működni. Ez mégiscsak 37 író, akit bemutatunk, ami a kortárs magyar irodalom jelentős részét képezi. Pár év múlva, ha valaki kíváncsi lesz arra, hogy a magyar írótársadalom milyen állapotban volt 2021-2022-ben, ebből meg fogja ismerni.
A Shakespeare 37 első és második évada itt érhető el.
