A bajban kitart mellette és mindenben támogatja unokatestvére, Skylar (Talia Ryder). Bár egyidősek és hasonló társadalmi helyzetűek, Skylar sokkal jobban feltalálja magát és sokkal bátrabb is, mint Autumn, amit a lány hol rejtett rajongással, hol csillapíthatatlan irigységgel figyel. Mégis, a két lány közötti, a nehézségekben tovább erősödő szeretet a film legérzelmesebb része, gondoskodásuk, egymás iránt érzett féltésük és ragaszkodásuk megható és szívet melengető a szörnyű körülmények mellett is.
Eliza Hittman korábbi két nagyjátékfilmjében is a perifériára szorult, szorongó fiatalok problémáival foglalkozott, a 2013-as It Felt Like Love azt mutatja meg, hogy egy fiatal lány önbizalomhiánya hogyan fordul észrevétlenül veszélyes kiszolgáltatottságba, míg a 2017-es Beach Rats egy brooklyni fiú szexuális orientációjával való bizonytalanságairól mesél. A rendező formanyelve nagy mértékben alapoz a Dardenne testvérek vizuális világára, a kamera dinamikusan követi a szereplők mozgását, közel marad hozzájuk és hétköznapi feladataikhoz, benyomásaikhoz, érzéseikhez.
