Alice Rohrwacher
A toszkán származású Alice Rohrwacher vallomásos filmjeinek különös univerzumát az elzárt közösségek, a naivitás és az együgyűség határmezsgyéjén lévő alakok, profán és szakrális, reális és fantasztikus ellentéte, és a bizarr motívumok alkotják. Rohrwacher világa titokzatos, figurái egyediek. Első munkája, a Corpo Celeste Cannes-ban a Quinzaine des Réalisateurs szekció nyitófilmje volt, a Csodák a zsűri nagydíját nyerte el, legismertebb műve, A Szent és a farkas pedig már az Arany Pálmáért versenyzett és a legjobb forgatókönyv díját nyerte. Legutóbbi mozija, a Le pupille egy bentlakásos katolikus iskolában történt incidenst dolgozott fel: a karácsonyt az intézményben ünneplő kislányok egy nehezen beszámítható helybéli asszonytól különleges csemegének látszó tortát kapnak, ám a felügyelők megpuccsolják a desszertevést. Rohrwacher ebben a filmben végre bátran mutatta meg humoros oldalát és filmjeinek korábbi játékosságát hagyta uralkodó tényezővé előlépni.
A mitologikus szimbólumok és az olasz identitást felfedező munkák sorát folytatja a friss cannes-i versenyfilm, a La chimera (Ábránd), melynek főbb szerepeit nővére és állandó színésznője, Alba Rohrwacher, valamint Isabella Rossellini alakítják. Mindenkinek megvan a maga ábrándja, valami, amit szeretne elérni, de sohasem találja meg. A sírrablóknak számára az ősi etruszk sírok kincse, az archeológiai csodák – a Chimera jelentése feloldozás a munka alól, a könnyen jött gazdagság álma.
Az ifjú brit archeológus, Arthur (Josh O’Connor, Károly A koronában) számára a Chimera az elvesztett nő, Beniamina. Hogy megtalálja, Arthur a láthatatlan felé fordul, mindenhol kutat, a föld mélyére kalandozik – a mitikus túlvilág kapuját keresi. A film kalandos utazás élő és halott, erdők és város, ünnep és magány, a Chimera után kutakodó szereplők összefonódó sorsa között. A rendező azt nyilatkozta, ez a film a Csodákkal indult „triptichon” lezáró darabja, mindhárom film (a harmadik A Szent és a farkas) központi témája a múlt felfedezése. Rohrwacher 2019-ben a zsűri tagja volt a fesztiválon.
Kaouther Ben Hania
A tunéziai rendezőnő, Kaouther Ben Hania Four Daughters című filmje már csak azért is különleges, mert idén ez az egyetlen arab alkotás a versenyprogramban. Ben Hania közismert névnek számít a nemzetközi fesztiválvilágban, 2017-ben Beauty and the Dogs (A szépség és a kutyák) című filmje az Un Certain Regard szekcióban szerepelt, legutóbbi filmje, a 2020-as The Man Who Sold His Skin (A férfi, aki vásárra vitte a bőrét) pedig Velencében debütált. Eddigi munkáiban komoly társadalmi problémákat dolgozott fel, például azt a szörnyű esetet, amikor 2012-ben egy tunéziai, tengerparti szórakozóhely előtt egy rendőr megerőszakolt egy fiatal lányt – a bűncselekmény közfelháborodást váltott ki, és az arab tavasz után az egyik meghatározó, szimbolikus pillanattá vált az ország történetében. Ezt dramatizálja a Beauty and the Dogs: Ben Hania a lány megaláztatását és küzdelmét kilenc fejezetre osztotta, és mindegyiket egy-egy hosszú snittben ábrázolta. „Olyannak akartam mutatni ezt az estét, mint egy alagút – egy hosszú éjszaka, aminek a végén ott világít a reggel fénye” – mesélte Ben Hania egy interjúban. Legutóbbi filmjében egy, a szíriai polgárháború miatt szétszakított szerelmespár történetét mutatta be, melyben azt is éles kritikával illeti, ahogyan a nyugati művészvilág kulturálisan kizsákmányolja a fejlődő országokat.
Idei filmjében, a Four Daughters-ben Ben Hania bátran játszik a műfaji határokkal, a dokumentumfilmes megközelítést fikciós elemekkel ötvözi. Egy tunéziai édesanya, Olfa és négy lánya történetét meséli el, akik közül a két idősebbik egyszer csak eltűnik: kiderül, hogy mindketten Líbiába mentek, hogy az Iszlám Állam szolgálatának szenteljék az életüket. A rendező egyszerre dolgozik a 2016-os valós események szereplőivel és profi színészekkel, a főszerepet például Hend Sabri tunéziai sztárszínésznőre osztotta.
Justine Triet
Sandra Hüller, a Toni Erdmann sztárja idén két mozival érkezik Cannes-ba: Jonathan Glazer holokausztfilmjével (The Zone of Interest) és Justine Triet friss alkotásával (Egy bukás anatómiája – Anatomie d'une chute). Triet filmjében Hüller egy német írónőt alakít, aki elzártan, a Francia Alpok egy kis házában él férjével, Samuellel és látássérült fiával, Daniellel. Amikor Samuel rejtélyes körülmények között lezuhan egy magaslatról és meghal, az esetet vizsgáló nyomozás próbálja feltárni, baleset vagy bűntény történt-e. Sandrát végül őrizetbe veszik gyilkosság vádjával, a tárgyalás pedig nem csupán szenvedélyes viszonyukat veszi górcső alá, de a nő ambiciózus természetét is. Amikor fiára, Danielre kerül sor a tanúk padján, kettejük kapcsolatáról is új dolgok derülnek ki.
A rendező negyedik nagyjátékfilmjével ismét egy művész-alteregó szenvedélyes viszonyait és morális dilemmáit vizsgálja. Korábbi munkája, az Egy ágyban Victoriával klasszikus hollywoodi screwball vígjáték volt, a Szex és pszichoanalízis azonban már Triet komfortzónáján kívül eső drámai hangvételt ütött meg, ezt a filmet pedig a magyar nézők is láthatták. Virginie Efira (ő a most futó Mások gyerekeiből és a Benedettából lehet ismerős) játszott pszichológusból íróvá avanzsáló, középkorú nőt, akinek színésznő páciense iránti kíváncsisága izgató mániává alakul át. A Szex és pszichoanalízis dialógusközpontú (kritikusai szerint jócskán túlbeszélt), realista hangvételű melodráma volt, amit sok néző számára a túlfűtött erotika, az örökösen kéjelgő test központi témája tett érdekessé. Annyi biztos, hogy a művészalteregót a rendező most sem spórolja le, Sandra Hüllerrel ráadásul nem először dolgozik együtt: ő alakította a Szex és pszichoanalízisben a szerelmi háromszög egyik résztvevőjét, történetesen a filmrendezőt.
Bár a jelek szerint Triet Cannes kegyeltje, hisz immár harmadik filmjével szerepel a fesztiválon, nem versengő alkat: „a versenyben nem hiszek, ha szembejön egy díj, az olyan extra, mint a koktélban az olívabogyó” – nyilatkozta a Népszavának három éve. Meglátjuk, idén pottyan-e valami az italába.
Catherine Corsini
.jpg)
Catherine Corsini idei filmje, a Le retour (Homecoming, Hazatérés) a hosszú szünet utáni visszatérés lélektanáról szól, a motívum pedig már évtizedek óta foglalkoztatja a rendezőnőt. Az első Cannes-ban versenyző filmje, a La répétition két nőről, Louise-ról és Nathalie-ról szól, akiknek féltékenység és tragédiák mérgezték viszonyukat, most pedig tíz év hallgatás után kell egymás szemébe nézniük. A kihagyás és a szembenézés mellett az önpusztító szerelem és a leszbikusság is Corsini fontos témái közé tartoznak, a La répétition pedig a rendező egyik legemblematikusabb filmje.
Az Un certain regard szekcióba válogatták be a 2012-es Trois mondes-ot (Three Worlds), amely a társadalomkritikus francia filmek legfontosabb problémájával, a menekülteket és bevándorlókat érő igazságtalanságokkal foglalkozik. Egy illegális bevándorló cserbenhagyásos gázolás áldozata lesz, a balesetben érintett férfiak pedig mind igyekeznek eltussolni az ügyet. Egy fiatal lány azonban az egész eset szemtanúja volt, és nem hagyja annyiban a dolgot. Corsini megrázó képet ad az igazságérzet nyughatatlanságáról.
A rendezőnő harmadjára szerepel Cannes-ban Le retour című filmjével, amely egy középkorú nő, Kheìdidja, és két lánya, Jessica és Farah történtét meséli el. A három nő tizenöt év távollét után tér vissza Korzika szigetére, amelyet tragikus körülmények között kellett elhagyniuk. Kheìdidja egy gazdag párizsi család alkalmazásában áll, a korzikai nyár alatt ő vigyáz a nyaralók gyerekeire. A munka azonban Kheididja és lányai saját emlékeit is felkavarja, akik kénytelenek kezdeni valamit a hátrahagyott szigettel. Míg Kheìdidját kísértik az emlékek, a két tinédzser kihasználja a nyarat, hogy új élményeket szerezzen.
Az idei fesztivál egyik botránya Corsini nevéhez fűződik, filmjét egy időre felfüggesztették, a sajtó azt is híresztelte, hogy kizárhatják a versenyből, mert anonim bejelentések nyomán fölmerült, hogy egy fiatalkorú színészt mutató szexjelenetet nem engedélyeztettek előre, illetve Corsinit zaklatással is vádolták. A rendező és producere nyílt levélben tisztázták magukat.
A cikk második részét ide kattintva olvashatod.
