Maïwenn
Két botrányoktól megtépázott sztár, Johnny Depp és a rendező Maïwenn főszereplésével nyitja meg május 16-án a 76. cannes-i filmfesztivált a Jeanne du Barry című film, mely a hivatalos versenyprogramon kívül szerepel a fesztiválon. A világpremiert követően a filmet Franciaországban még aznap bemutatják a mozikban, Magyarországra októberben érkezik. A rendező korábban már szerepelt a rangos filmfesztiválon: 2011-ben a Polisse című filmmel, amely elnyerte a zsűri díját, valamint 2015-ben Az én szerelmemmel, amelyért Emmanuelle Bercot a legjobb színésznőnek járó díjat kapta. Ez a hatodik rendezői nagyjátékfilmje.
A színész-rendező anyától született Maïwenn Le Besco családi nyomásra már gyerekként megkezdte modell- és színész karrierjét, és részben legismertebb filmjében, a Polisse-ban dolgozta fel a bántalmazó szülei okozta traumákat. Igazán híressé azonban Luc Besson feleségeként vált – a lány 15 éves volt, amikor járni kezdtek, és később azt nyilatkozta, a Léon, a profi kettőjük kapcsolatát dolgozza fel. Maïwenn fő védjegye a szerzői önreflexió, készített leleplező áldokumentumfilmet a francia film sztárjairól, a remekműként számontartott rendhagyó zsarufilm Polisse pedig a rendőrség ifjúsági különítményéről szól, melyhez a rendező által eljátszott nő fotósként csatlakozik.
Depp az Amber Heard-per után most XV. Lajosként tér vissza a filmvászonra. Az 59 évig uralkodó király szenvedélyes szerelmi viszonyba bonyolódik Jeanne-al, akinek kurtizán státuszáról eleinte mit sem tud, és aki minden etikettet felrúgva Versailles-ba költözik hozzá. Kapcsolatuk komoly botrányt okoz. Maïwenn így nyilatkozott Deppről: „komplex színészt akartam a szerepre, olyasvalakit, aki egyszerre gyönyörű és destruktív. Olyan embert, aki előtt térdet akarsz hajtani, amikor meglátod.” Depp nem beszél franciául, de a hírek szerint ez nem jelent problémát, a filmben kevés szövege van.
A Maïwennről szóló legfrissebb hírek nem a filmről szólnak, hanem arról, hogy nemrég zaklatott egy francia újságírót: a vádak szerint egy étteremben szó nélkül megragadta a férfi haját és arcon köpte, majd távozott. A színésznő elismerte, hogy a támadást ő követte el.
Catherine Breillat
1968-ban, 17 évesen már regényt írt, amelyet a francia cenzúra döntése értelmében csak 18 éven felüliek olvashattak, ekkor már a női de Sade-ként tartották számon. Breillat radikális feminista, filmeket a hetvenes évek óta készít, írt forgatókönyvet többek között Fellininek (És a hajó megy), de arról talán híresebb, hogy filmjeiben olyan pornósztárok játszanak, mint Rocco Siffredi (A pokol anatómiája). Nagy rajongója David Cronenbergnek. „A pornószerző” Breillat filmjei explicitek, de nem erotikusak, a Románc (1999) volt az első mainstream mozi, amelyben erektált péniszt lehetett látni. Már húsz éve, hogy a ma 74 éves Breillat sztrókot szenvedett, majd filmet készített egy sztrókot szenvedett filmesről, akit Isabelle Huppert alakított. 2007-ben, Az utolsó úrnővel szerepelt először Cannes-ban.
A tabusértő Breillat idei filmjével, Az utolsó nyárral (L’Eté Dernier) egy mostohaanya és fia szexuális kapcsolatról rántja le a leplet. Anne (Léa Drucker) sikeres ügyvéd, férjével, Pierre-rel és két lányukkal él Párizsban. A férj előző házasságából született 17 éves fia, Théo (Samuel Kircher) beköltözik a pár otthonába, és Anne viszonyt kezd a fiúval. A főszereplő Léa Druckert utoljára a Közelben láthattuk, ahol a főszereplő, Léo édesanyját alakította.
Jessica Hausner
Fotó: Lukas Allmaier, Filmakademie Wien
Hatodjára tér vissza Cannes-ba az osztrák rendezőnő, Jessica Hausner, mégpedig a Club Zero című filmmel, melyben Mia Wasikowska radikalizál egy elit gimnáziumi osztályt. Novak kisasszony visszafogott fiatal tanárnőként érkezik a nemzetközi bentlakásos iskolába, hogy egy látszólag teljesen veszélytelen, sőt mi több, kívánatos dologról okítsa a fiatalokat: a tudatos, egészséges táplálkozásról. Kevesebbet enni egészséges! – valahogy így hangozhat a mottója. És mire a szülőknek és a tanároknak feltűnik, hogy valami nincs rendben a gyerekekkel, a Zéró Klub eszmeisége már túlságosan elhatalmasodott a diákokon.
Hausner rendkívül perfekcionista, a munkatársai arról számolnak be, hogy már az előkészítés alatt pontos terveket készít, a forgatáson pedig a kameramozgásról, a színészek mozdulatairól, az összes részletről pontos utasításokat ad a stábtagoknak – talán ennek is köszönhető filmjeinek kissé kimért, precíz, feszes stílusa. 1995-ben készítette el első rövidfilmjét, második, Inter-View című munkájával pedig már Cannes-ban debütált. Azóta számos filmmel jelentkezett, melyek közül a legismertebb talán az Őrült szerelem (Amour Fou), amely a német író, Heinrich von Kleist és Henriette Vogel szerelmét mutatja be, azt a folyamatot, ahogyan a férfi megpróbálja belecsábítani a fiatal, férjezett nőt egy közös öngyilkossági tervbe.
A rendezőnő legutóbbi, hasonlóan hátborzongató munkája, A boldogságvirág is nagy sikerrel szerepelt a 2021-es fesztiválon: a főszereplő Alice Woodardot alakító Emily Beecham elnyerte a legjobb színésznőnek járó díjat. A film eredeti címe, a Little Joe arra a növényre utal, amelyet Alice fejlesztett ki házi boldogságtermelőnek. A genetikailag továbbfejlesztett növény, kis Joe a boldogság kibocsátásáért cserébe nem locsolást, hanem szeretetet, elkötelezettséget vár, és amikor Alice hazavisz belőle egy prototípust, jelentősen felforgatja a saját és a fia életét is. Már filmjei történetéből is látszik, hogy Hausner mennyire fogékony a kissé abszurd, hátborzongató világokra, a sötét társadalmi szatírára. A steril téboly fokozatosan keríti hatalmába a hőseit, a megfontolt őrület kiszámíthatatlan, mikor robban.
Ramata-Toulaye Sy
Cannes a visszatérő sztárok, a jól ismert rendezőlegendák és az évente jelentkező kismesterek fesztiválja, talán ezért is lehet máris az idei fesztivál egyik legnagyobb híre, hogy a szenegáli Ramata-Toulaye Sy első nagyjátékfilmje bekerült a versenyprogramba. Ez a stábot is óriási meglepetésként érte, hiszen a zsűri először az Un Certain Regard szekcióban fogadta a filmet – itt szokták bemutatni a tehetséges fiatal rendezők munkáit. Már csak egy nap volt hátra a legjobb film díjáért versenyző alkotások listájának bejelentéséig, amikor a filmfesztivál egyik legfontosabb vezetője, Christian Jeune felhívta a rendezőt, és elmondta neki, hogy a Banel & Adama Wes Anderson, Aki Kaurismaki és Ken Loach filmjeivel fog versenybe szállni az Arany Pálmáért.
Ramata-Toulaye Sy már több rövidfilmet is rendezett, melyek közül a legnagyobb sikert Astel című 2021-es munkájával aratta, mely a Torontói Nemzetközi Filmfesztivál Share Her Journey-díját is elnyerte. Az Astel egy fiatal szenegáli lány történetét meséli el, akinek szoros a kapcsolata az édesapjával, és szereti őt elkísérni dolgozni, teheneket terelni. A közös munkát megzavarja, hogy az apa észreveszi egy másik pásztor kéjes tekintetét a lányán, akire ezek után az a sors vár, hogy maradjon otthon az édesanyjával és tanuljon bele a háztartásbeli nő szerepébe.
A rendezőnő idei filmje, a Banel & Adama is szenegáli fiatalok történetét meséli el, akik különböző természetük ellenére egymásba szeretnek: Banel szenvedélyes és lázadó nő, míg Adama sokkal zárkózottabb. Az igazi konfliktusba mégsem egymással, hanem a közösséggel kerülnek, amikor Adama lemond születési előjogáról, hogy a falu vezetője legyen.
A cikk első részét ide kattintva olvashatod.
