Te mit tennél meg halálosan beteg anyádért? Malkáv Tibor boncmester elég sokat, akár embert is öl, ha kell. Csitt-csatt, egy határozott döfés és rántás, a kiszemelt áldozat pedig már a túlvilágon. Egy másnap kézbesített levél azonban mindent megváltoztat, és kiderül, hogy Malkávnak sokkal több köze volt a halotthoz, mint azt valaha is gondolta volna. A nyomozó az igazi bizonyíték, hogy nem csak az élet lehet abszurd.
Három nap nem a világ – gondolhatta az őrnagy, miután visszatért a dobozolásba és az őrnagy skizofréniájába belefáradt Tótékhoz. Nem így gondolja Tót Lajos, aki kisebb sokkot kap az őrnagy újabb felbukkanásakor, a kertbe száműzött margóvágó azonban mindent megold. „Négy egyforma darabba vágtam”, leheli felesége felé, aki engedelmes asszonyként csak helyeselni tudja ura döntését, hiszen a jó Lajos mindig tudta, mit hogyan kell csinálni. (Isten hozta, őrnagy úr!)
Ki az urát nem szereti, nadragulyát főzzön neki – kántálja az asszonykórus a Hukklében. Amúgy meg marad a látszatra idillikus mindennapokat élő falut fojtogató csend, a sokat sejtető pillantások, néha egy-egy temetés, és a mindenkit körülölelő nagy titok. Az öreg még mindig csuklik a padon. Vagy már nem?
Van, aki bélyeget gyűjt, vagy papírszalvétát. Más meg tetoválásokat másol a boncterembe került hullákról, mint dr. Herbák Kálmán a Végtelen percekben. A nagy tanulság: ha vízágyon szexelünk, soha ne gyújtsunk szivarra. És mindig nézzünk alaposan körül a mentőkihajtóknál.
Lajoska tiszta ideg. „Dögölj meg” – kiáltja vissza az ajtóból az apjának, de a fiú talán legrosszabb rémálmában sem gondolta volna, hogy éppen a vajon, és egészen addig gondosan rács mögött tartott, majd onnan kiszabaduló macskák jelentik a végzetet az egykor szebb napokat látott Balatony Kálmán számára. A széthúzott, iszamos belek még a sokat látott Lajost is megdöbbentik, pedig az a vég, amit saját magának szán is minden, csak nem éppen hétköznapi. (Taxidermia)
Van-e abszurdabb annál, mint mikor az ember saját halálának krónikásává válik? Nádas Péter könyve óta tudjuk, hogy időről időre az abszurd is lehet természetes. A halál felé vezető stációkon az elbeszélő szenvtelenül vezet végig bennünket, minden ember legszemélyesebb élményét pedig objektíven, már-már kívülállóként bontja ki nekünk. (Saját halál)
Valószerűtlen ez az egész – sajnálkozik a tenyérbe mászó, és állandóan a kamasz Robi körül sündörgő Laci, miután szeretője, Robi anyja, kivetette magát a lichthof ablakán. Kiszolgáltatottság és érzelmi terror tombol a Mielőtt befejezi röptét a denevérben. És ami ezután jön: rugdosós verekedés, idegek tánca, hazug könnyek. Majd egy lehangoló fürdőszoba, egy nyitva felejtett ablak, és némi trükközés. Na, meg a tökéletes gyilkosság.
Feketére égtem bazmeg – hörgi egy talpig gyolcsba csavart alak a Dealerben. Kékes fényű, drogos világ ez, melyben élni gyakran nehezebb, mint meghalni.
A dunaújvárosi Cruel World Team 1999-ben nem szerénykedett, és a Hasfalmetszőkbe aztán tényleg belegyúrt minden zsánerelemet. Adott a két botcsinálta bérgyilkos, és persze a nagybetűs Megbízás. Arról már tényleg nem ők tehetnek, hogy útjuk éppen a titkok lepattant házába vezet. Levágott fejek, élőhalottak, meg a nyakon szúrt lányka. Isteni low budget horror még a múlt századból.
