Szinte egy időben látható a magyar és a nemzetközi kisjátékblokk mezőnyében három, a Szemlén bemutatott alkotás. Ami összeköti őket: az Idő és a valósággal körített szürreália. Komár István Pillangója réges-régi Seres Rezső dallamra bontja ki apa és fiú egy napját. A két hatvanon felüli férfi útja az uszodába valójában nem is egyetlen nap története, hanem maga az élet, az elmúlás fekete-fehérbe oltott szimfóniája. Cs. Nagy Sándor és Makkai Bence Holtvágánya különös, álomszerű útra invitál. A férfi kihalt szellemvonaton robog ismeretlen célja felé. Útitársa a vérző fejű kisfiú, az állomáson rozsdavörös harmóniában tovaúszó nőalak várja. A nyitott ajtón túl nincs senki, csak egy fotó a furcsa párosról, a vonaton felejtett bőrkabát, s maga a férfi húsz év múlva. A Buvári Tamás rendezte Posztkatona megdöbbentő utópia egy fizikailag és lelkileg végleg csontig rágott világról. A kamera romos gyárterületeken, vízben álló házakon és reménytelenül havas tájakon pásztáz, az emberek kétségbeesetten és üresen üldözik saját végzetüket.

A kisjátékok nemzetközi merítésében Marcin Wrona Mágnesembere. Andrzej Wajda tanítványa saját apját "filmesítette" meg. A néhol animációval kevert celluloid mulatságos kommentárokkal körítve meséli el a kicsapongó családapából gyógyítóvá avanzsáló boszorkánymester történetét - a fiú szemszögéből. A papa kezdetben saját felesége őrületbe kergetésével vezeti le fölös energiáit, de aztán felfedezi, hogy a kanalak nem állnak ellen a kezében rejtőző mágiának. Ugyanígy van ez a nőkkel is. Nők, de másképp F. Javier Gutiérrez filmjében. Ez a Brasil nem az a Brasil. Az asszony meginog, a férj dühbe gurul, az éjfekete mágus és a még feketébb vérben úszó madár akcióba lép. A bosszúálló méregnek pontosan a 666-os számú ásványvizes palackba kell kerülnie, ám a sors különös fricskája révén a 999-es sem ússza meg, így nemcsak a csalfa nő, de az álmai szigete felé tartó gyilkos férj is a sötét praktikák áldozatává válik.

Az animációk második blokkjában szívderítő, sűrű tapssal és dobpergéssel jutalmazott állatmesék. Vera Neubauer Lompos farkasa egy újabb verzió a Piroska-sztorira. A szerepek felcserélődnek. Ezúttal a textilbe animált kötött Piroska kebelezi be a farkast, miután az nem őt, hanem régi ellenségét, a bárányt választja ebédre. Aztán a főhősnő fonal formájában kiöklendezi gyomortartalmait, melyekből a nagymama csattogó kötőtűi újra alkotják az elveszett birkagyereket. Szintén juhközpontú az ismert gyermekmondóka címét viselő Little bo poop. A három birka útra kel, hogy a nagy múzeumban lefotózhassa a kos-szobrot. Az aggódó pásztorlány a megelevenedő birkabogyók segítségével a nyomukba ered, s bár az expedíció sikertelen marad, a holdfény már mindenkit a maga helyén talál. Kicsit más szemszögből fókuszál az állatokra William Ross filmje, a Rendhagyó bibliai történetek. A "Ne cs'áld ezt Elisával!" alcímen futó sztori arról szól, hogyan váltak a szelíd málnagyűjtögető macik vérszomjas medvékké, amikor az Úristen prófétája meglehetősen brutális módon leckéztette meg a South Park stílusában pimaszkodó gyerekeket. Ha már vér és rettenet, nem árt tudni, hogy a mexikóiaknak nincs szükségük Hasfelmetsző Jack-re, merthogy van nekik Rosita Guzmanjuk. A hiányzó hüvelyujjáról azonosítható gyilkosnő, becenevén La Moncha, megszökött a börtönből és nyoma veszett. Celia Galan Julve Sivatagi történetek című filmje nem kispályás módon, gyurmába oltott "ródmúvista" áldokumentumfilmmel ered a hírhedt "nemzeti hős" nyomába - negyven év múlva. Az eredmény több mint szórakoztató.