Makk Károly – Visconti és Bo Widerberg társaságában – rendezői különdíjat kapott az 1971-es cannes-i fesztiválon. A zsűritag Michele Morgan a díjkiosztás után elmondta a rendezőnek, hogy nagyon meghatotta a film, különösen a színészek játéka, melegen gratulál tehát, csak azt nem érti, s kicsit hiányolja is a magyarázatot, hogy miért van évekig börtönben a férfiszereplő, hiszen a Darvas Iván játszotta figuráról alig képzelhető el valamifajta súlyos bűntény...
Boldog, vagy ostoba utókor lesz-e, melynek már hazai nézői sem nagyon értik ezt a börtön-dolgot? Vajon közeledünk, beléptünk már ebbe a boldog-tudatlan korszakba? Fogalmam sincs, talán érettségizőknek volna érdemes időnként levetíteni Makk remekét (történelem óra előtt, után, helyett). A Szerelem persze azért a legszebb és legigazabb magyar filmek egyike, mert nagy ívben fütyül a történelem „igazságaira”: inkább az emberek és a tárgyak, emlékek sokkal erősebb igazsága érdekli.
A börtönbe zárt férfi matróna korú, német anyanyelvű anyja nem éri már meg fia szabadulását. Halálához közeledve saját gazdag múltjában él. Ez a múlt olyan erősen különbözik a jelentől, mintha másik bolygón járnánk. „A bolygó neve: 1900”, mondhatnák a mai filmek némileg harsány modorában. 1900, vagyis a szecesszió, a bécsi és budapesti századforduló kora. Emlékképek töredékei, arcok, fénykép-részletek, múlt-pászmák, halványulóban is villódzóan szép napsugár- és árnyéksávok. Az árnyéksávok és fénypászmák varázsát az egyik legnagyobb magyar operatőr, Tóth János kamerája teremtette meg. Tóth János: ismételjük el néhányszor a nevét. A legszebb tárgyak fekete-fehérben nála csodálhatók meg, de a tárgyak igazsága Makk és Tóth János számára természetesen nem valami szépelgően hamis szecessziós múlt-idézés jegyében fénylik fel. Rácsok, korhadt lépcsők, fáradt arcok, vakolat-hullatta nagy falak, Szabad Nép, Népszabadság, Kossuth-cigaretta, Terv-cigaretta, rútul kisszerű és szürke, fáradt „valamik”... a film igazsága egyáltalán nem századeleji, még kevésbé szecessziós: a tovatűnt szépség csak felidéződik a csúfságok takarásában, ettől igazabb is, mint a sivár jelen csúnyácska kelléktára, de a film igazsága 1956-os és 1970-es.
Mondhatnám: eléggé jelenidejű. Makk Szerelem című filmje mai film.

Bikácsy Gergely

Szerelem (1970) – Rendezte: Makk Károly. Írta: Szerelem és Két asszony című novellájából Déry Tibor. Kép: Tóth János. Zene: Mihály András. Vágó: Sivó György. Hang: Réti János. Díszlet: Romvári János. Jelmez: Katona Piroska. Szereplők: Darvas Lili (A mama), Törőcsik Mari (Luca), Darvas Iván (János), Bitskey Tibor (Feri), Szakács Eszter (Erzsi), Orsolya Erzsi (Irén), Mensáros László (Az orvos), Ambrus András (A börtönőr), Káldi Nóra (A mama fiatalkorában), Halda Aliz (A tanárnő), Petur Ilka (Luca anyja), Máriáss József (Tanár). Gyártó: Mafilm 1. Játékfilmstúdió. 84 perc.

M1 -- május 12. 20.10 – 21.35. „Az új budapesti 12” sorozatban.