1917-ben, az első világháború közepén mutatták be Herczeg Ferenc francia szalonvígjátékok stílusában íródott darabját, melynek fő kérdése hihetetlen lázba hozta a közönséget: járt-e Cecil a Török utcában? A férjezett nő állítólag a városban járkált, egy kék róka garnitúrára vadászott, ám ezt egy féltékeny barát másképp tudja. 

Kosztolányi Dezső az ősbemutatót követően így foglalta össze a hatalmas sikert, később még párizsi premiert is megélt színdarabot a Világ című lap hasábjain. “Íme egy unatkozó férj és asszony, akinek a házassága csak félreértés, mellettük pedig a házibarát, ki az elfoglalt férj helyett őrködik a nő erényén, minden megbízás nélkül a szíve sugallatára, minthogy ő szerelmes beléje. A nő állítólag megcsalja a férjet házibarátostul, vagy a házibarátot férjestül együtt, egy másik idegen férfivel. Szóval a háromszögből négyszög lesz. De a háttérben feltűnik egy fiatal rajztanárnő, ki a férjre veti ki a hálóját. A négyszögből ötszög lesz. Hol vannak az idilli idők, mikor a házasság a rendes, szabályos háromszög volt a férjjel, feleséggel és a házibaráttal? A modern házasság ötszög vagy mondjuk általánosan sokszög.

Száraz Dénes

1920-ban Erotikon címmel készült belőle némafilm Svédországban, de a színdarab annak ellenére is elkerülte eddig a hazai filmesek figyelmét, hogy a színházakban rendszeresen felújítják. “Volt korábban egy tévéfilmünk, a Don Juan kopaszodik, amit Herczeg Ferenc több novellájából készítettünk, és minden tekintetben nagyon jól sikerült. Onnantól kezdve tudtam, hogy Herczeg életműve remek alapot jelenthet. Az általam felkért íróval, Somogyi Györggyel végignéztük, milyen művei vannak, amelyek alkalmasak televíziós platformra a megvalósítás és a költségvetés szempontjából is. Így találtunk rá a Kék rókára, ami egy karakterdráma, nagyon jól passzol a tévés műfajhoz, ráadásul nem egy ismeretlen darab, a mai napig játsszák színházban” – indokolta a választást Helmeczy Dorottya, a készülő Kék róka producere.

Mint elmondta, Herczeg Ferenc művét nem volt nehéz adaptálni, a dialógusai jól működnek filmen, de így is nagy változásokon ment keresztül fejlesztés közben: “Nem modernizálásnak hívnám, hanem inkább átalakításnak. Somogyi György írt két draftot is, akkor még az alapműhőz hasonlóan romantikus komédia volt. Ezután kapcsolódott be rendezőként Pacskovszky József, akinek az volt az ötlete, hogy vigyük inkább drámaibb irányba. Ez egy kifejezetten felnőtt történet, a karakterek közötti szerelmi játékok miatt. Romantikus dráma lett, de közben nagyon játékos, és mindenképpen közönségfilm.”

Zsigmond Emőke

Pacskovszky József rendező szerint a komédia és a dráma között sajátos egyensúly van a filmben: “Azt gondolom, mindkét réteg megvan benne, a tét drámai, csak éppenséggel vígjátéki fordulatokkal zajlanak az események. Nem gegek sorozatából áll, inkább egyfajta finom humor, irónia szövi át a drámát, ami kis túlzással egy bergmani alaphelyzet is lehetne: van egy házasság, ami működik, mégis kevés a nőnek, nem tud kiteljesedni benne.” 

Ez alapvetően egy társalgási dráma, de mi megpróbáltuk akciódúsabbá, látványilag érdekesebbé tenni. Somogyi Györggyel és Gózon Francisco operatőr-dramaturggal alaposan átdolgoztuk a történetet.” Alapvetően meghatározza az is, hogy a cselekményt az 1930-as évekbe helyezték, de a politikai háttér helyett inkább a korstílus és a társadalmi élet modernizációja játszik szerepet: “Kitaláltuk, hogy a férfi főszereplő, Sándor egy jazz club tulajdonosa legyen. Az amerikai hatásra bejövő zene, a jazz és a swing az egésznek ad egy meseszerűséget, oldottságot.” 

Pacskovszky József

Az időszak megváltoztatásának fő szempontja az volt, hogy szabadabban tudják kezelni az alaphelyzetet. “A korai Kosztolányi műveket vagy akár a Szindbádot megnézve, az nem az a világ, amit mi szerettünk volna. Ahhoz, hogy ma élvezhető legyen, kellett, hogy egy modernebb, a mához közelebb álló időszakba helyezzük. A karakterek nincsenek annyira a földbe gyökerezve, a ‘30-as évek egy sokkal lendületesebb kor. Egészen más színezetet kap az is, ha egy nő elhagyja a férjét. Nem is látom magam előtt, hogy valaki a földig érő ruhában felkapja a bőröndjét és odébbáll a családi házból, de sokkal könnyebb elképzelni, hogy ezt egy miniszoknyás főhősnő teszi.”  

A játékosság a forgatásban is megjelent, volt egy erős alap és átgondolt forgatókönyv, de 10-20%-ban hagytam a színészeket improvizálni, amiből aztán kiválasztottuk, hogy mit tartottunk meg.” A rendező szerint jól működött a szereposztás. “Mind nagyon alapos színészek, és jót tett, hogy előtte sokat próbáltunk.” Zsigmond Emőke (Nagykarácsony) alakítja a főszereplőt, Cecíliát, aki a rendező szerint “vibráló személyiség, ugyanakkor egy eltartott nő, akinek nem kell dolgoznia, csak valahogy elütni az időt.” 

Cecília férje, Pál (Fekete Ernő) egy nála idősebb, jómódú egyetemi tanár. Sándort, a férfi főszereplőt Száraz Dénes (Hurok) játsza. Trill báró, a kalandor szerepében Schmied Zoltán lesz látható, akiből egy Amerikába vágyó filmproducer lett a filmben. Mellettük megjelennek olyan karakterek is, akik nem a színdarabból származnak, ilyen Viki, a jazz énekesnő (Bánovits Vivianne), vagy Cecília barátnője, Alíz (Sodró Eliza), akinek szintén komolyabb szerep jut. “Segítenek benne, hogy egy kicsit más optikán keresztül is megismerjük a főszereplőket.

Pacskovszky József elmondta, hogy a forgatás jó hangulatban telt: “Szabad kezet kaptam, az alkotó csapattal mehettünk a saját fejünk után. Természetesen mindig konzultáltunk a producerrel, de soha nem ütköztünk ellenállásba. Elég jó érzés volt így dolgozni.” Helmeczy Dorottya producertől megtudtuk, hogy a  filmet már tavaly le akarták forgatni, de a pandémia miatt csak idén májusban és júniusban kerülhetett rá sor. A 18 napos forgatáshoz igyekeztek eredeti helyszíneket találni, többek között egy korabeli budafoki villában, egy balaton-felvidéki nyaralóban és a fővárosi Cotton Clubban is dolgoztak. “A várban berendeztünk egy ‘30-as évekbeli utcát is, tele korabeli autókkal és jelmezes statisztákkal” — mesélte a rendező. 

Bánovits Vivianne

A látványról megtudtuk, hogy mozgalmas stílusra, sok steady-camre lehet számítani. “A filmnek több vizuális rétege van, az első filmemhez, az Esti Kornélhoz hasonlóan beleraktunk archív felvételeket a ‘30-as évek Budapestjéről. Beillesztettünk stock videókat is, amiket CGI-jal alakítunk át a korszaknak megfelelően, és lesznek olyan trükkök is, amik kifejezetten a meseszerűséget erősítik majd.” 

A Kék róka a Nemzeti Filmintézet 293 millió 900 ezer forintos támogatásával, a Megafilm Service kft. gyártásában készül. Producerei Kálomista Gábor és Helmeczy Dorottya. A film vágása lezárult, jelenleg a további képi és zenei utómunkálatok zajlanak. Helmeczy Dorottya szerint a film szeptember közepére készülhet el, ekkor láthatjuk majd az első előzetest is belőle.

Fotók: Hortobágyi Júlia és Takács Attila