A Varga Csaba, Féjja Sándor és Báron György alkotta előzsűri nevében Báron foglalta össze a tapasztalatokat: "Borzasztó nehéz helyzetben volt az előzsűri, ugyanis az volt a feladat, hogy egy órányi programot válogassunk össze a mintegy 61 nevezett filmből. Ezt sikerült feltornászni másfél órára, de még ez is kevés - így az lett a megoldás, hogy különböző animációs programokat állítottunk össze. Egy külön sorozattal, Az animáció mestereivel adóztunk azoknak, akik sokat tettek már a magyar animáció hírnevének öregbítéséért - így a fiataloké lett a versenyprogram terepe." - beszélt a versenyprogram összeállításának hátteréről, az előzsűri rendkívül szimpatikus döntéséről. "Örömmel konstatáltuk, hogy a MOME rengeteg tehetséges fiatallal van tele, viszont ebből kifolyólag sok MOME-s film is kiszorult a versenyprogramból - ezeket mutatjuk be a MOME különprogramban. A gyerekfilmek is ezen okokból kifolyólag kaptak külön blokkot. Borzasztóan örülök, hogy végre bekerült a Magyar FIlmszemlére az animáció, még akkor is, ha pont az utolsó Filmszemlére sikerült megérkeznie" - fejezte be nyitó gondolatait Báron.
Varga Csaba animációs rendező, az előzsűri tagja már negatívabb hangot ütött meg: "Örökre emlékezetessé váló, igazán kimagasló film nem volt a nevezettek között - bár ez igen ritka. Nem érjük el az átlag világszínvonalat. A harmadik dolog, hogy általában az a tendencia, hogy az ifjúság elsöpri az idősebb generációk tagjait - ez sajnálatos módon ebben a mezőnyben nincs így, valami hiányzik, mégpedig az igazán mély szellemi tartalom" - mondta. Varga Csaba szerint az az akarás érződik a filmeken, hogy minél előbb elkészüljenek, az alkotók meg akarják úszni a munkát. Ugyanakkor azt is kinyilatkoztatta, szerinte nem szabad pusztán a számítógépes animációs technikákra hagyatkozni. Az előzsűri tagja végezetül az animációs szakma renoméjának mélyrepüléséről beszélt: "Az animációs forma elvesztette vonzerejét a '60-as, '70-es évekhez képest, ezt a tendenciát reklámmal lehetne megfordítani, illetve az is fontos, hogy egy tehetséges embert mennyire emelnek fel, mennyire mutatnak meg. A szakmai érdeklődés hiányzik, siralmas a helyzet, szinte alig olvasunk animációs filmről kritikát" - mondta.
Radu Igazság festőművész, animációs rendező első ízben a Szemle szervezőinek szigorát firtatta, szerinte legalább két 1,5 órás versenyprogram blokkot lehetett volna csinálni ebből a felhozatalból. "Manapság az animációt - a versenyfesztiválokat tekintve - a sportvilággal lehet párhuzamba állítani: a fiatalok versenyeznek, a trainerek pedig a tanáraik. A legjobb dolog, hogy a MOME-s oktatás szemmel láthatóan nagyon színvonalas, és ez egy hatalmas lépés a magyar animációs filmszakmának" - tette hozzá.
Varga Balázs filmtörténész a felvezetők után belevágott a filmes program tárgyalásába. "Elegáns gesztus volt az előzsűri által összeválogatott csomag: sokszínű, változatos, ugyanakkor egymással összemérhető filmeket láttunk. Jellemző volt a filmekre a rövid időtartam, 5-10 perces hossz, és ezt az alkotók nem feltétlenül történetmesélésre használták, gyakran csak egy-egy világot, hangulatot villantottak fel a filmek" - mondta a filmes szakember, aki a filmek elbírálásakor elsősorban azt tartotta szem előtt, hogy mennyire emlékezetes képekben teremtődik meg az adott alkotás által felépített világ. "Eléggé homogén ez az anyag, számomra egy szerzői filmes trend volt felfedezhető a versenyprogramon. Mintha az animációs film kizárólag a szerzői gondolkodás kifejezési formája lenne, miközben tudjuk, hogy az animáció ennél sokkal gazdagabb formákban, műfajokban mutatkozik meg. Érdekes volt látni ezt a klasszikus hozzáállást" - mondta Varga Balázs.
A zsűritag további szempontként a belevonódást, azonosulási lehetőséget említette meg: "azok a filmek fogtak meg, amelyeknek a világába nézőként be tudtam lépni és azonosulni tudtam a szereplőkkel. Sok filmnél éreztem a távolságot köztünk. Például az Orsolya című film és a Simon vagyok esetében egy hőssel tudtam azonosulni, de volt olyan is, amikor a hangulat adta meg az azonosulás lehetőségét, ilyen volt például a Villamos. A tiszta, leegyszerűsített formák, eszközök, letisztult megoldások is összekötik ezt a három filmet. A minimalista vonalvezetés nálam abszolút pozitívum volt." Varga Balázs megemlítette a képzőművészeti-kísérleti filmes irányvonalat is, amely a versenyprogram másik gócpontját képezte. "Ezek az alkotások az animációs filmet bölcseleti kifejezési formaként használják - mint például Hegedűs 2 László vagy M. Tóth Éva filmjei. Ezek veretes, klasszikus gondolat mentén próbálnak audiovizuális élményt adni a nézőnek, ami egy Filmszemle vetítővásznán működik, de lehet, hogy egy számítógép monitoron már kevésbé. Ezek az alkotók klasszikus tartalomként és klasszikus formaként képzelik el az animáció műfaját, ami nem feltétlenül tükrözi a magyar animáció 2011-es állapotát" - zárta le gondolatát a filmes szakember.
Báron György kiemelte az Izmos királylányok című, szintén MOME vizsgafilmként készült alkotást. Megemlítette továbbá a Mara műhelyt, amely inkább a középgenerációt fogja össze, illetve a Kecskemétfilmet, amely szintén képviselte magát néhány alkotással a versenyprogramban. Báron - az előbbi megszólalásra reagálva - fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy nem volt az előválogatásnál szempont a filmek hossza. A kritikus ezután a mesterek munkáiról beszélt: "egytől-egyig remekek, ám egyiknél sem tapasztaltam azt, hogy az alkotók eddigi munkáihoz képest új vagy más lenne, vagy ez lenne életművük legmarkánsabb alkotása - inkább csak egy sorozat következő darabja. Elfáradásra-megtorpanásra enged következtetni ez a tendencia számomra."
Báron gondolatait egy kérdésfelvetéssel zárta, mégpedig azzal, vajon miért nem képviseltették magukat többen a középgeneráció tagjai közül? A versenyprogramban Zenit című filmjével szereplő M. Tóth Éva válaszolta meg Báron kérdését, elmondása szerint több szakmai vita és nézeteltérés előzte meg a filmszemlét - valószínűleg néhány film ennek esett áldozatul. Ulrich Gábor hozzátette: "Nyílt titok, hogy a KAFF és a Filmszemle rivalizálásáról van szó, de a filmek mintegy 5%-a esett áldozatul ennek, tehát nem jelentős hányad" - mondta az animációs rendező, utalva a KAFF igazgatójának évekkel ezelőtt indított lobbijára, amelynek következményeként évekig kiszorultak az animációs filmek a Magyar Filmszemle versenyprogramjából. "A mi körünkben is kezd kialakulni a reményvesztettség és elkeseredettség, ami általánosságban jellemzi az egész magyar filmszakmát" - zárta Ulrich Gábor.
Radu Igazság ismét megpróbálta pozitív irányba terelni a beszélgetést, ezúttal a társművészetek, a képzőművészet, a művészettörténet, az irodalom és a zene jelenlétéről beszélt, amelyek a versenyfilmekre gyakorolt hatása kézzel fogható és örvendetes. Varga Csaba ezután a vágás problematikájára tért át: meglátása szerint a szerzők a vágásra szükséges rosszként tekintenek, alkotó módon szinte senki nem használja. "Nincs plánozás, vágással való ritmusteremtés - mindegyiket fel lehetne tenni egy kis bogarászásra a vágóasztalra, egy-két képkocka kivétele sokat segíthetne egy-egy film esetében." Varga Csaba végül a zenehasználatról tett említést: "ha a film és a zene időkezelése összevág, az maga a csoda!" - mondta.
Varga Balázs ezután a még nem említett filmekről mondott el néhány gondolatot. Az Ariadné fonalá-nál azt emelte ki, hogy "egy nagyon egyszerű történet másképp szervesül ebben a filmben, az alkotó újragondolta a mítoszt." Az Ára 2,70 forint alapgondolata véleménye szerint meglehetősen ismerős, "a kidobott tárgyak újrahasznosítása ezeregyedszerre elmesélve. Itt az indusztriális közegbe helyezés gesztusa volt érdekes." A Falun című animáció esetében az a műgond ragadta meg Vargát, ahogyan megteremtődött az ábrázolt világ, viszont ezen a filmen elmondása szerint kívül rekedt a filmes szakember. A Gondolatok a pincében című, Örkény István egyik egypercesét feldolgozó animációban Varga Balázs szerint "a fénnyel-árnyékkal való játéktól kelt életre a novella, így az adaptáció az animációs lehetőségek kihasználásáról is szólt."
Az Izmos királylányok egyszerű vállalás és az egyetlen igazán groteszk film a mezőnyben. Az Orsolya a másságról szóló allegória, amely alkalmat adott Varga Balázs számára az azonosulásra, ugyanakkor "érdekes döntés volt, hogy egy egyszerű szerelmi történetbe vezette ki a sok irányba kifuttatható történetet." A Rögtön jövök című kísérleti film esetében "elsősorban az a gesztus tetszett, ahogyan a végén össszeállt az idézet a sok-sok apró töredékből, összerendeződött egy súlyos, veretes gondolatba, mint egy kirakós játék." A Sellő és a halász kapcsán Varga abbéli kételyének adott hangot, vajon elegendő-e 2011-ben, ha pusztán elmesélünk egy mítoszt. A Simon vagyok esetében ismét azt emelte ki, hogy együtt tudott menni a filmmel, "nem sztoriként követtem, hanem élményként fogadtam be." A Villamos a maga egyszerűségével, puritánságával fogta meg a filmes szakembert, elmondása szerint ez a film működött, bevonta őt a megteremtett világba.
Varga Csaba némileg ellent mondott a két másik megszólalónak - ő a mezőnyből nem a MOME hallgatók filmjeit, hanem a Rögtön jövök-öt, a Villamos-t és a Zenit-et emelte ki. "Ez a három film képviselte az animáció eredeti, legsajátosabb fogalmazásmódját - vagyis azt a metódust, amikor a szóbeli gondolkodást kihagyva beszélünk valamiről." Báron György ezután a forgatókönyvekről ejtett szót, véleménye szerint "nagyon jó, hogy vannak erős szövegek és különösen jó, ha minőségi irodalmi alapanyagot sikerül találni és azt értő módon feldolgozni." Báron György a beszélgetés fináléjában az Inforg Stúdió animációs filmgyártásban vállalt szerepéről beszélt, (az Ariadné fonala és a Rögtön jövök az Inforg gyártásában készült) és a Magyar Filmszemle mellett már a magyar animációs szakma kimúlását is vizualizálta, ehhez kedvelt vonatos hasonlatát hívva segítségül: "pont akkor szállt fel az Inforg Stúdió, amikor az animáció vonata már a végállomás felé tartott."
