Első szín: forgatás, 3. nap
A stáb a Járműjavító egyik melléképület előtt értekezik, a rendező instruál, egészséges munkastressz a levegőben. Kívánatos állapot: kell ennyi, hogy elhiggyem, az ügy komolyan veendő. Bámészkodnánk kicsinyt, lesnénk kifelé a nagy titkokat, ám ekkor pakolni kezdenek - be, a szűk folyosóra fűzött, keskeny épületbe. A tudósító ide legfeljebb azért megy be, ha el akarja szabotálni a stáb munkáját- jusson eszembe, ha George Lucas esetleg ide hozza az Indiana Jones IV: Rákosi szarkofágja című mozit, majd jól rákapok a partizántevékenységre. A gyártásvezetőtől frissen átvett infócsomag szerint némi csúszás támadt, belsőket forgatnak, külső talán egy-másfél óra múlva. Sebaj, húsz méterrel lejjebb láttunk egy szimpatikus oldschool Presszó-táblát. A büfé nemkülönben dermesztő: ami fa, azt libazöldre mázolták, a falakon vastag okkersárga festék, a szocio-kubista stílusú járólap az optikai csalódás élményével kecsegtet, hátul termetes vízesés-poszter, vécén felirat: kulcs a pultban. Ezt a kocsmát ugyan hiába takarítják, menthetetlenül koszosnak látszik. Ha kacsintós Éva vermuth-tal helyettesítenénk a bárszekrényen sorakozó palackokat, és Danubius helyett egy nyávogósra hallgatott Dolly Roll kazetta szólna az eredetét tekintve vitathatatlanul lengyelpiaci magnóból, fel se tűnne a dátum. Hatvan forintba nem fáj egy kávé. Jó presszó, évekre el lehet veszni itt, és évek vesztek el benne.
Könnyű léptekkel iramodnak tova a percek, lesz még ebből kültéri? Fotós barátom gyanúsan startrekes ketyerével méricskéli a fotonok mennyiségét, nyolc-tizenegy, szól. Talán belefér, de kétséges: konokul ereszkedik a Nap. Rövidre rá kiderül, nem érdemes várni, már nem lesz külső forgatás. Odabent dolgoznak, halljuk, Szőke instruál, valaki visszakérdez, akkor gyerünk, nyomás, csapó.
Szőke András, a kortárs magyar film leginkább szeretetre méltó alkotója, négy év szünet után ismét rendez.
Második szín: nyílt stábértekezlet
Aggódom, bizton fáradtak lesznek az alanyok, még egy interjútömeget rápúpozni a hátukra, kegyetlenség. Az ülés félórás késéssel nyit, a stáb szembeszökően kimerült, héttől-hétig forgattak, ez lenne a napirend, ráadásul késve értek vissza, csontig nyúzott, de – ami a legfontosabb -- elégedett arcok. Kulcsszavak repkednek, szigorú az ütemterv, már a hétvégére gyúrnak: kamion, borulás, meteorológiai jelentés, daru, beállítás, dinnyék és fegyverek. Eksön lesz. Roland Emmerich helyébe képzelem magam: egy harminc méter magas Szőke András-robot Godzillaként csavarja fel a Tisza-hidat, a folyásirány mentén haladva széttapossa a medret, majd belecsap a huszonnégy emeletesbe, záporoznak a vasútállomásra a toronyház tonnás vasbeton-darabjai, tető beszakad, gyerekkocsit toló nő menekül kétségbeesetten - no, erre azért nem elég a szűkösnek is csak nagy jóindulattal nevezhető költségvetés. Közben zajlik az ügymenet, egy-két tréfától eltekintve kevéssé jellemző a virgonc bohóckodás, próbálják elcsalni az időt, melyből nem sok adatott: 16 forgatási nap, ez még nem nejloninges funky-funky. „Nem egyszerű ez az egész. Izgulok nagyon.” – zárja rövid beszámolóját Szőke András.
Ennyivel ugyan nem érjük be, hadat üzenek a félmegoldásoknak.
Első kör: Szőke András, rendező
...akit nem lehet nem szeretni. Szőke András számomra: keleti-európai, no-budget Woody Allen. A magániskolák, az intellektuális fölényeskedés, a menő éttermek, flancos miegyebek kivonása után maradt lényeg, amiből már nem lehet és nem is szabad elvenni: roppant érzékeny és jóindulatú, élénken fogékony az emberi konfliktusokra és az élet feloldhatatlan abszurditásaira. Abszolút kamumentes figura, s mint ilyen, megérdemli a tiszteletet. Szőke szemlátomást kimerült, de az előzékenységig udvarias. Elnézést, ha picit odébb ülnél, csupán a háttér miatt, mert fotó is készül, feltett szándékunk: jól eladjuk a képeket a Playboynak. Szőke rögvest rátol a témára, kapkodva billentem piros gombon a diktafont.
Szőke: Csináltunk egy nagyon szép kis fotót, boák voltak a nyakamban és klottgatyában álltunk, a Pálos Gyuri, a Czabán, ……?…….., meg én, és amikor ez elkészült, a cikk is elkészült, rögtön utána csődbe ment a Playboy. Tíz év múlva jelent meg újra. Jóba találtál bele.
filmhu:Sebaj, értékesítünk. Jól jöhet a zseton. Ha már egy interjúban említetted, hogy hiányos filmeket csinálsz – pénzhiányos filmeket. Most, ebben a filmben van némi költségvetés, ez váltást is eredményezett, például hozott anyagból dolgozol. Hegedűs Bálint jegyzi a forgatókönyvet.
Szőke: Ez így nem pontos. Megkértük, hogy segítsen be a forgatókönyvbe, közösen írtuk. Volt egy alapanyag, amit egy barátomnak a valódi eredeti történetéből írtunk. Jó vele dolgozni, jól ír.
filmhu: (nagyot nyel, beégés, első menetben TKO) Rengeteg jó figura lesz a filmben. Nagy munka volt összehívni ezt a csapatot? Személyes ismeretségek által sikerült?
Szőke: A meghatározó színészi munkákra, a főszerepekre, általam nagyon tisztelt színészek jönnek el, ilyen például Gáspár Sándor, Gazdag Tibor... Sok epizódban is nagyon jó, nekem nagyon fontos színészek lesznek. Emellett lesznek olyan emberek, akiket én tisztelek, és úgy tűnik, ők is szeretnek, mert megtisztelték a filmet, azt mondták, eljönnek és segítenek. Hajós András egy nappal ezelőtt itt volt, egészen abszurd helyzetben, egy tévébemondót alakított. Ez a tévé ez igazi tévé, amit szétszereltünk, és ráraktuk András fejére. Egy szekrénybe volt bezárva két órán keresztül. Két nap múlva Demjén Feri, Fábry, Somló, Kokó, Madár, Szegő András jön. Jakupcsek Gabi egy rendőrtisztet fog alakítani. Ezeket az embereket nem tudnánk megfizetni. Hanem barátilag jönnek el, valószínűleg tisztelnek bennünket. Ennek nagyon örülök, mert a film ettől gazdagabb, érdekesebb lesz.
filmhu:Nehéz jelzőt társítani, mert nem nagyobb, nem nagy, csak van valami költségvetés-szerűség. Ennélfogva feszesebben, precízebben kell dolgozni?
Szőke: Nagyon feszesen dolgozunk, ennek egyik oka: behatárolt a költségvetés. Zárójeles megjegyzés, amit nem szoktak meghallani. Jelen pillanatban lehetne azt is csinálni, hogy (kezeit összecsapja, sértettséget mímel) mér’ ennyi? Ugyanis ez egy állami támogatás. Egy mai olcsóbb magyar film árának fele. Inkább én azt mondom, amikor nincs semmi lobbytörténet mögöttünk, akkor nagyon nagy dolog, hogy ennyi bizalmat kaptunk. Nagyon nagy kihívás, nagy megtiszteltetés, hogy azt mondták: na jól van, nincs olyan nagyon sok, de próbálja meg a Szőke. Ezt egyrészt meg kell köszönni, másrészt bizonyítani kell. Lényeges, hogy egyáltalán még lehet ilyen történetet csinálni, mert más lett ez a világ. Az átlagemberek, akikkel találkozok, szeretik ezeket a dolgokat, és annak kell örülni, ha mesélhetünk-beszélhetünk.
filmhu:A feszített munkatempót azért kérdeztem, mert... az improvizációra való hajlamod valami legendás.
Szőke: Van itt egy fontos dolog. Többször elhangzott régen, hogy a Szőke improvizál.
filmhu:...én ugyan nem ’tom, soha nem dolgoztunk együtt. De sokan mondják.
Szőke: Azt kell, hogy mondjam erre, mindig is nagyon szerettem az improvizációt, de a filmnek van egy nagyon feszesen, pontosan megszerkesztett forgatókönyve. Van egy jó kottánk. Ez teszi lehetővé, hogy tudjunk működni. Régebben is voltak forgatókönyvek, most ennél a filmnél fázisrajzokat is csináltunk.
filmhu:Storyboard? Teljes?
Szőke: Azért nem ezt mondanám, mert nem tudok külföldiül - ezek grafikák, képzőművészeti alkotások. Megrajzoltuk a figurák karakterét, orrát, gesztusát, hogy felkészítsek másokat is arra az álomra, ami a fejemben kattog.
filmhu:Magáról a forgatókönyvről kevés szivárgott ki. Vagy én vagyok tudatlan.
Szőke: A film alapvetően a valóságból táplálkozik, de azért fikciós történet, egy magyar mese. Amely a kilencvenes évek elejére tevődik. Két kis normál, egyszerű rendőr, két ember története, emberi módon hibáznak, gondolkodnak, vágyakoznak, és ennek a két rendőrrel történik valami, amibe belekavarodnak, ez indítja el az egész történetet, ennek alapján elrendelnek egy nyomozást. Az alapvető humorhelyzetet az okozza, hogy a két kisrendőr a maga módján életben akar maradni. Megpróbálja másként értelmezve, összekavarva a szálakat, más-máshogy elmondani mindazt, amit keresnek a történet szerint, és emiatt nagyon-nagyon sok abszurd-furcsa emberi helyzet adódik. Azt a Magyarországot próbáljuk bemutatni, amelyben már megtörtént a rendszerváltás, de sok mindenben, formai hagyományaiban, berögződéseiben még mindig keverék világ maradt. Az ábrázolás módja a szokásos Szőke filmekhez fog hasonlítani Tehát van egy másik célja: megpróbál szubjektív lenyomatot adni a kilencvenes évekről, arról, amit az ember megélt. Vannak még csettegők és Pannóniák, Jawa motorkerékpárok. Ez nem nosztalgia, inkább jelzés: hogyan történnek a változások, hogyan formálódnak a dolgok, a kis emberek jövőképei hogyan működnek.
filmhu:A járműjavító, ahol a forgatás zajlik, épp ilyen múltba ragadt hely. Azok a hamutálak, a gusztustalan libazöld fafelületek a presszóban.
Szőke: ...nem mondanám meg, melyik az épület, de van Szolnokon olyan hely, működő hely, ahol van blokkolóóra. Nem tudom, ez mond neked valamit?
filmhu:Gyűlöletes lelemény. Ez esetleg a dohányfermentáló üzem?
Szőke: Inkább nem mondom, mert.... Szóval mennyire összetett ez a valóság, 2004-ben is. Szétnézel, sok minden a múltból ott van.
filmhu:Kicsit esetleg vissza forgatókönyvhöz. Hegedűs Bálint nemrég kapott egy szép díjat, ti már jóval korábban bizalmat szavaztatok neki, és az idő igazolta a döntést.
Szőke: Nem először van így, most mondhatnám, hogy a Yengibarian Dávid, a Lajkó Félix tizenhét évesen a Kiss Vakondban.
filmhu:Akartam is zenéről kérdezni, számomra nagyon kedves téma, ugyanis zenebuzi vagyok.
Szőke: A filmben is van egy ilyen mondat. Egyik szereplő mondja: motorbuzi vagy. Másik azt mondja, persze: NEM. Őt Endúrósnak hívják a filmben.
filmhu: Több ízben dolgoztál zenészként is a filmjeidben. Ebben is benne leszel?
Szőke: A film zenei világát az az anyag fogja meghatározni, amit Tisza Sándor nevű barátommal fogunk csinálni. 12-én várom ide a forgatásra, hogy a forgatás bizonyos hangjait is rögzítsük. Zeneileg. Aztán elvonulunk egy vidéki házba. Főleg fafúvós és ütős hangszereket használunk.
filmhu:Meleg, organikus hangzás?
Szőke: Van a filmnek egy nagyon fontos zenei világa, amelyekben hangok-dialógok a szövegek és hangmobilok megjelennek, és emellett lesz konkrét zene is, amit használunk a filmben. Nagyon sok érdekes karakter megjelenik, és a zenének nagyon fontos szerepe lesz. Picit másként fogom fel a Zsiguli hangi világát: a hangnak ugyanolyan fontos dramaturgiája lesz, vagy szeretném, hogy legyen, mint a képnek. A kettő együtt fog kiadni valamilyen élményt, ha sikerül.
filmhu:Nagyon úgy tűnik, hogy élvezed a dolgot, holott négy éve nem rendeztél. Ismét kedvet kaptál hozzá?
Szőke: Nem igazán erről van szó. Van, amikor működnek a dolgok, van, amikor nem működnek. Nagyon sok jó filmes alkotó van. Az állami támogatásoknak van egy záros határa. Úgy gondolom, ez nem csak rólam szól, bárki más, aki aktív alkotó volt, aki komolyabbat letett az asztalra, elmondhatja, hogy „figyelj, de hát mi is szeretnénk dolgozni”. A Tündérdomb és e között eltelt időben is voltak gondolatok és ötletek, hogy nem valósultak meg, azért van, mert nem volt rá vágy, hanem tudomásul kellett venni, hogy nagyon nehéz világ van. És örülni kell, hogy ez a mostani lehetőség van. Örülni kell ennek. Most ezt kell fontosnak tartani.
Már pakolunk, rég szunnyad a diktafon, mikor András elejt egy-két kedves szót.
Szőke: Jó volt, hogy nem bulvárkérdéseket tettél fel.
A tudósító ezt hallván beleszédül a Lilu-féle riporttechnika végtelen perspektíváiba, csalfa ötlettől vezérelve kipróbálja magát a számára ismeretlen fegyvernemben.
filmhu:András, mi a kedvenc színe? És ki a kedvenc Spice Girl-öd?
Az operatőr válaszol, egy bizonyos kéket emleget, amely nem szerepel a színskálán. Mindenki röhög.
Második kör: Szohár Ferenc és Demeter István, producerek
filmhu:Kimerültek vagytok, de úgy látszik, piszkosul élvezitek a munkát.
Szohár: Szerencsés a stábunk. Ezek az emberek szeretik egymást, magasabb szintű kapcsolatok ezek az egyszeri barátságoknál, ezért aztán a munkát is élvezni tudjuk. Ismerjük egymás képességeit, könnyű így tervezni és dolgozni is.
filmhu: Mellékszerepekben rengeteg híresség bukkan fel. Gondolom, jelenlétük produkciós szempontból is előnyt jelent.
Szohár: Nem titkoljuk, számítunk is arra, hogy a népszerű közreműködőkkel – és persze a remek színészgárdával- könnyebb a nézőt becsalogatni a moziba.
filmhu: ...mindenki benne lesz, aki számít, mint egy Andy Warhol-féle házi dokuban?
Szohár: Bizonyára érdekes lehet majd 10 év múlva ez a sok - manapság igen népszerű- híresség együtt. A ma sztárjaival együtt bukkannak fel a korábbiak.
filmhu:Érzékeny ügyre kérdeznék rá: forgalmazás. Ugye több kópia lesz, mint kettő vagy három?
Szohár: Tíz fölötti kópiaszámmal kell indulnunk, ez nem vitás. Nagyon bízunk benne, hogy jó filmet készítünk. A forgatáson sokszor egymást kell lefogni, hogy senki ne röhögjön bele a jelenetbe. A stáb is érzi, hogy jó film készül. Ennek a filmnek nagyon jó forgalmazói feltételeket kell biztosítani, s arra számítunk, hogy a közönség is szeretni fogja.
A diktafon leáll, de a további interjúk után kajtatva még rákérdezek a holnapi napra, kiderül, nem nagyon hiányzom: intim jeleneteket forgatnak.
filmhu: Blockbuster készülődik? Intim jelenetek és kamionborulás? Karambol és konkrét kúrás?
Szohár: Györgyi Anna egy roppant érdekes rendőrnőt játszik a filmben, kurválkodik is a cél érdekében. Van néhány intim jelenet, de erről nem mondhatok többet, mert lelövöm a szerep poénját.
Hát ehhez nekem is lesz egy-két kérdésem. De most jöjjön Demeter István, a film társproducere.
filmhu:Te voltaképpen a szolnoki kapcsolat lennél, aki a helyi munkát koordinálja?
Demeter: Voltaképpen igen. Mi Szőke Andrással elég régóta jó kapcsolatot tartunk fenn, ha filmünk nem is volt, volt már közös rendezvényünk a Művészetek Völgyében. És helyi segítséggel, az összefogással részben pótolhatóak a hiányzó pénzek.
filmhu:Szolnok különböző forrásokból pótolta azokat a hiányokat, melyek kitöltése nélkül a produkció nem indulhatott volna el?
Demeter: Így van, így van. A város vezetése is a film mellé állt, és nagyon sok olyan szolnoki vállalkozó, aki nem kérdezte azt, hogy az ő számára ez mit hozhat, hanem azt kérdezte, hogy miben tud segíteni. Nem olyan egyszerű segítségek ezek, hogy gyertek a kertembe forgatni. Remélem, nem tűnik dicsekvésnek, de az a munka, amit csinálunk, az úgy látszik elnyerte a városlakók tetszését, és szívesen melléállnak.
filmhu: Tervezitek-e bevinni a filmet multiplexbe?
Demeter: Ezt nyilván majd a végeredmény fogja megmutatni. Az elkészült anyag láttán azt gondolom, ez a film akár bekerülhet a multiplex hálózatba is. A plázákért mindenki versenyez, de ha jó a termék, jó az árú, akkor az könnyíti a tárgyalásokat.
Harmadik szín: Györgyi Anna, színésznő
Ismét a Járműjavító, színészek és statiszták vonulnak a forgatási helyszínen, dermesztő látvány fogad: két hölgy videósárga biciklisnadrágban, frufru-melír-tupír frizurákkal, korhű és megrendítő erejű divatmerénylet. Az infarktusközeli élményt Györgyi Anna készségessége orvosolja: elővigyázatosságból korábban érkeztem, mégis feláll befejezetlen ebédje mellől: nem, semmi baj, mehet az interjú. Hiába nógatom, hogy falatozzon kedvére, én ráérek, nem mészárolja le a félig elfogyasztott csemegeuborkát. Ettől kicsit kellemetlenül érzem magam, a jól megérdemelt ebéddel szemben nem igazán versenyképes alternatíva a diktafonos zaklatás.
filmhu: Színházban rengeteget dolgozol, méltató jelzők tömegével illettek, legutóbb „nagy és jelentős színésznőként” aposztrofált egy kritika (szemöldökét ráncolja az alany). Tényleg így volt, olvastam. Filmekben kevesebbet játszol. Nem kapsz ajánlatot? Vagy válogatós vagy?
Györgyi: Nem vagyok válogatós, hanem szerintem ez úgy megy, hogy valaki bekerült ebbe a forgásba-pörgésbe, és akkor látja a többi filmes, hogy benne van ebben a filmben, meg nem is néz ki olyan rosszul, és akkor hívják. A rendezők nem nagyon járnak színházba. Volt a Balekok és banditák, hat évvel ezelőtt, és akkor én hat évig semmit nem csináltam, és tavaly a Pacskovszkyban (A boldogság színe), Böszörményi Zsuzsával a Mélyen őrzött titkokat, itt a Világszám!, az új Pacskovszkyban is benne vagyok, őszre is van dolgom. Ez teljesen kiszámíthatatlan.
filmhu:Ha jól tudom, ehhez a filmhez a producer személye volt a kapocs.
Györgyi: A Ferenc?
filmhu:Igen, a Szohár.
Györgyi: Igen, nyolc évvel ezelőtt csináltuk Erdélyi Jánossal Az asszonyt, és akkor együtt dolgoztunk, és nagyon megszerettük egymást. Utána dolgoztunk volna egy Zsigmond Dezső-filmen, csak azt a színház miatt nem tudtam elvállalni.
filmhu:A színház elsőbbséget élvez?
Györgyi: Akkor kerültem a Bárkába, és akkor volt egy koprodukció a győri padlásszínházzal, az lett volna az első bárkás szerepem, nagyon sokat gondolkoztam, hogy mit válasszak: filmfőszerep vagy színház, és akkor az utolsó pillanatban színház. Így éreztem etikusnak De végül is nagyon bejött, mert ott ismertem meg a férjemet.
filmhu: Volt hát némi hozadéka a színházi munkának. Ebben a filmben egy „roppant furcsa kurvát” játszol. Miért „roppant furcsa” ez a figura?
Györgyi: Ez egy rendőrnő, Szabó Piroska őrnagy. A film nagy része egy kihallgató szobában játszódik, ahol kihallgatom ezt a két rendőrt, és mellékesen – vagy nem mellékesen - a belügyminiszternek vagyok a szeretője. Én mozgatom a szálakat. Minden eszközt igénybe veszek, még le is fekszem velük...
filmhu:...célratörő vagy?
Györgyi: Célratörő vagyok, és sokféle színt lehet használni, tehát hol úgy nézek ki, mint egy kihallgató tiszt, szürke kiskosztümben, hol pedig mint egy démoni figura (Grand Canyon-szélességű mosoly), bejövök egy piros nadrágkosztümben, kibontott hajjal, iszonyatosan kifestve, hol visszafogott vagyok, hol intrikus, hol kőkemény, aztán csábító...
filmhu:Mondják rólad, hogy nagyon értesz a jellemformáláshoz. Akkor ezt most tudod használni.
Györgyi: Igen, igen, és ebben a Szőke abszolút partner.
filmhu: Jól instruál?
Györgyi: Naaagyon jól!!!
filmhu:Most először forgattok együtt...
Györgyi: Nagyon jól esik, komolyan mondom, ilyen jó hangulatban még nem dolgoztam (tündéri mosoly deluxe kivitelben), rengeteget röhögünk, és sok az improvizáció. Van a helyzetleírás, nekem nagyon sok jelenetem abból áll, hogy a két rendőr dumál, én pedig reagálok. András azt kérte, hogy ne csak némán figyeljek, hanem végig improvizáljak - bármit, ami az eszembe jut…
filmhu:A színház és egy kevés forgatási nappal rendelkező produkció közt komoly különbség van, biztos több spontaneitást kell a játékodba vinni...
Györgyi: Ez abszolúte spontán, egyszer elpróbáljuk, aztán durr bele. A háttérdolgok megvannak, a szöveget teljesen pontosan kell mondani. András kérte, hogy a szöveget tudjuk, hogy ne legyenek problémák. És annyira körülményes szöveg, a nem tudom milyen bétékának az iszonyatos mondatai, ezt pontosan meg kellett tanulni. De sok van hely improvizálni.
filmhu:A Gáspár Sándor által játszott belügyminiszter szeretőjét alakítod. Az, hogy együtt forgattatok a Világszámban, és színházban is dolgoztok együtt, értitek egymás nyelvét, az sokat segíthet.
Györgyi: A Koltai filmjében (Világszám!) is egymás szeretői voltunk (felkacag), ez már ilyen bevezetés. Szeretek vele dolgozni, remélem, ő is velem.
filmhu: Megvan a kémia köztetek...
Györgyi: Persze! (kacag)
filmhu:Kis magánügyi turkálás. Fura volt, hogy kérni akartam mailcímet, de kiderült, nem vagy egy villanyhuszár Se mail, se zsebtelefon.
Györgyi: Még vezetni se tudok. (gyöngyöző kacaj) Mobilom sincs, nem értek ezekhez - nem vagyok rá kíváncsi, meg ez így nekem kényelmes is. Egyrészt biztos lustaság, de én úgy érzem, hogy erre nincs szükségem, mert ha valaki el akar érni, az elér.
filmhu:Viszont irdatlan nagy filmrajongó vagy. Mindent megnézel.
Györgyi: Mióta gyerekem van, annyira nem, de előtte mindent megnéztem, még a legborzalmasabb filmeket is. Még a Terminátor 2-t is. Megnézi az ember a félkettes, a hatos, a nyolcas vetítést. Nekem ez arra volt jó, hogy kiszakadtam a hétköznapokból. De most már nagyon ritkán.
Váltunk még néhány szót a mindennapokból való kiszakadás nemesebb módozatáról, felszínre kerül Lars von Trier, Kitano Takeshi, a Dolls-t nem látta, a férje igen, de nagyon kíváncsi rá, mert imádja „a pasast”. Közben a félbehagyott csemegeuborkának is annyi, bevégzi a tápláléklánc aljára száműzött tudatlan teremtmények jellemzően méltatlan sorsát. Minden a helyére került, szép tempóban, lelkesen zajlik a munka, már csak arra vagyok kíváncsi, Szőke András tényleg fülön csókolja-e az operatőrt, mert „nagyon csodálatos képeket csinál”. Mert megígérte, hallottuk.
Fotó: Dankó Szabolcs
