A történet középpontjában Zofár, a roma rendőr áll, akinek egy bűnügy kapcsán nem csak szakmai, hanem érzelmi élete is felbolydul. Egy bonyolult gyilkossági ügyben nyomoz, mígnem a szálak felgombolyítása közben belebotlik egy kiskorú roma lányba, akivel szerelembe esik. Nehéz a történetet röviden összefoglalni, mert a film súlypontjai kevéssé vannak kitéve; a magánéleti szál mellett legalább ekkora hangsúlyt kap a filmben a roma rendőr társadalmi beágyazottsága, és az a szociológiai tabló, amire a film címe utal.
A Tabló alkotói mertek nagyot álmodni: megkísérelték a krimi szálat a szerelmi szállal és a társadalmi körképpel egy fedél alá hozni, a szerteágazó cselekményt egységes filmmé formálni. Amerikában az első kettő mindig, a harmadik ritkábban, de azért szokott sikerülni. A Tablónak nem igazán jött össze, pedig a klisék megvoltak hozzá. Flegma, ötvenes zsaru, aki iróniával nyeri meg magának a nézőket, és aki a nyomozás előrehaladtával mindazt az arcába kapja, amit tengerentúli kollégái: társai gáncsoskodását, főnöke lekicsinylését, sőt, még az ügytől való eltiltást is. A kurvának eladott lány megmentése, biztonságos helyre vitele és a kölcsönös vonzalom is jól bevett motívumok a zsaru-filmekben, és ugyanilyen könnyen mozgósítható sémák a főnökkel és a jóval tehetségtelenebb kollégákkal való konfrontálódás. Amit viszont nem sikerült átültetni, az a „zsaru partnere” panel. A mi romazsarunknak (Mucsi Zoltán) ugyanis nincs igazi társa, lehetne egy, a zsidó zsaru (Scherer Péter), akiről azonban csak vallási hovatartozása derül ki, semmi más. Hogy ők igazából társak, vagy barátok lennének, arról nem szól a történet. Van viszont rengeteg rendőr apró epizódszerepben, közülük három karakter rajzolódik ki élesebben: a főnök, a rasszista és a jazz-énekes (és két füstölgő puskacső…).
|
|
Nincs igazi társa Mucsi Zoltán |
A filmeket általában színessé tevő epizódszereplők aránya nem csak a zsaruk esetében van eltúlozva: a nyomozás során képbe kerülő embertömeg is inkább átláthatatlanná teszi a filmet, mint érdekessé vagy színessé. Négy öreglány helyett elég lett volna egy öreglány, az már ízlés kérdése, hogy inkább az alkoholista, vagy a gyáva mami legyen az. Az epizódszereplők közül a szomszéd fia; a gyanúsított roma; a bolond lány a másodikon; a roma iskolaigazgató; és a protézises zsaru valódi színt visznek a filmbe, a többi figura azonban nem elég érdekes, vagy színészileg nincs jól megformálva.
Az viszont érdeme a filmnek, hogy nem direktbe próbál vicces lenni, mint a tavalyi szemle bérház-tablója, a Noé bárkája, hanem a komikus elemeket a cselekménybe ojtja, és hogy ez időnként tényleg sikerül, az a hiteles karaktereknek köszönhető (lásd fentebb: bolond lány; szomszéd fia, vagy a főszereplők közül Mucsi Zoltán, Györgyi Anna és Fátyol Kamilla).
A film társadalmi kérdésekkel is erősen terhelt; az antiszemitizmus és előítéletesség témáját lépten-nyomon érinti az elbeszélés. Leginkább úgy, hogy az antipatikus szereplők állandó eposzi jelzőként használnak rasszista kifejezéseket, amitől még antipatikusabbá válnak a nézők szemében. A bölcs nevelőapa viszont ellene megy a faji motivációnak: a vérnek nincs szava, csak a szívnek van – néző: jegyezd meg! Ez egyébként a film egyik legjobb jelenete, a másik, amikor az addig alig látott zsaruk egy beállításban, háromszögre komponálva, pálinkásüveggel és poharakkal a kezükben deus ex machina-ként megoldják az ügyet.
 |
| Társadalmi kérdésekkel is erősen terhelt |
A dialógusok ironikus hangneme mellett a filmben a groteszk is felsejlik. A groteszkhez azok a jelenetek kerülnek legközelebb, amikor Zofár a vécében megrontja kiskorú védencét, miközben az iskola udvarán gyermekkórus énekli: We are the world, we are the children…; vagy amikor egy másik erotikus töltetű képre a protézisét behelyező rendőr képét vágják.
A Tabló próbál játszani az idővel, félreteszi a lineáris időkezelést. A film elejéhez képest az elbeszélés gerincét képző nyomozás-történet visszaugrást jelent az időben, és a film során többször látunk olyan képeket, amelyek a folyamatos téridő megszakításaként, jövőbeli vagy múltbéli képekként értelmezhetők.
A film alkotói talán túl sokat vállaltak, talán azt nem vállalták föl, hogy szelektáljanak. Világosan látszik, hogy a film nem bír el annyi történetszálat, karaktert és egymásra rétegződő mondanivalót, mint az irodalom. A film még így is túl hosszú, pedig alaposan meg van kurtítva. Megállapíthatjuk, hogy a film-tabló készítése nagyon kockázatos vállalkozás.
