Mert tulajdonképpen erre épít Lichter Péter és Máté Bori kísérletező játéka: a szó legszűkebb és legtágabb értelmében újrahasznosítanak. A film nyersanyagát, Arnold Schwarzenegger arcát, a Melankólia képkockáit, Shakespeare szövegét, Hamlet személyét és magát Hajdu Szabolcsot is. A sokoldalú rendező, forgatókönyvíró és színész ezúttal búgó hangjával van jelen, ő meséli el a dán királyfi történetét. Néha halkan, néha hangosabban szólal meg, miközben az eredeti angol feliratok hűen követik a történetet, egy idő után mégis az az érzésünk, hogy valójában nem a dráma a fontos, hanem a verselés, a szöveg sodrása, ami univerzális hatással van minden nézőre, attól függetlenül, hogy ért-e magyarul. (Ezt a két rendező is megerősítette a vetítés utáni beszélgetésen.) Hajdu Szabolcs ismételten nekiugrik egy-egy mondatnak, újratervezi, átértelmezi a szöveget, így a hozzá igazított képek is új jelentést kapnak.
Lichter Péter nem először nyúl irodalmi alaphoz: a Rimbaud-ban három költő – Kele Fodor Ákos, Nemes Z. Márió és Mestyán Ádám – verseire reflektál, a Polaroidok pedig Simon Márton azonos című verseskötetét dolgozza fel, családi archívok és más talált felvételek összeollózásával. A The Rub alapja Shakespeare tragédiája, amit nem csak Hajdu Szabolcs előadásában idéz meg: a roncsolt filmes fejezetek közé egy másik „haldokló” formátum, a VHS-kamera segítségével forgatott epizódokat is beépít – ezeken egy mozi -, és egy gépterem szentélyét mutatja be, az üres terekben csak a Hamlet korai filmes feldolgozását hallani. Ezzel a gesztussal az alkotók a klasszikus mozi, az analóg nyersanyag és a tömegkultúra előtt is fejet hajtanak.
Forrás: The Rub
A rendezőpáros továbbra is lelkesen roncsolja, karcolja, firkálja, ássa el és vagdossa össze kedvenc filmjeit, családi archívokat, oktatófilmeket és bármilyen más celluloidot, ami a kezük ügyébe kerül, hogy aztán a saját ötleteik és ösztöneik szerint újraegyesítsék őket. Jó látni, hogy a mozi iránti végtelen szeretetük egyre több nemzetközi filmfesztiválra jelent belépőt. A The Rub első hazai vetítése március 16-án lesz, az Art+Cinema moziban.
A Kritikusok hetének első felében látható volt még Lichter Péter és Máté Bori 2016. október 8. című rövidfilmje is, amihez helyben sajnos nem volt szerencsénk, viszont itt lent bárki bepótolhatja (Lichter Péter csatornáján az összes korábbi munkája megtalálható). A címbeli dátum a Népszabadság megszűnésének állít kísérleti filmes emléket, művészileg tiltakozva a sajtószabadság korlátozása ellen.
