A főhős miután tehetetlenül végignézte, hogyan nyírják kopaszra a cigányokat, hogyan alázzák meg őket, kétségbeesetten elrohan, mérhetetlen feldultságát csak a hatalmas bükkfák elsuhanó képe csillapíthatja. Útban Pest felé a vonaton ott kísértenek az előhívott fotográfiák, rajta a fekete-fehér arcokkal: cigányok, tanyasi szegényemberek. Lehet-e ezt elfeledni? Mit kívánnak ezek az arcok? Számonkérik rajtad a valóságot, a történelmet. S a főhős cselekvő és pozitív választ tud adni a látottakra, filmrendezőként nyúl vissza az elmondhatatlan érzésekhez. Sára Sándor állítólag hasonlóan hőséhez, egy hatalmas befőttesüvegben ázó fotográfiákkal érkezett meg a főiskola felvételijére. Az üveg tartalmának, a benne rejlő fotóknak köszönhetően a magyar filmtörténet egyik legnagyobb alakját tisztelhetjük ma Sára Sándorban.

Sára Sándor kiállítására nem lehet csak úgy elmenni. Készülni kell rá. Monumentális életműve, s az azt következetesen végigkövető fotográfiák (filmekhez készült tanulmányfotók, riportok) feladat elé állítják a nézőt. Mint ahogy filmjei után sem, a kiállítás megtekintését követően sem lehet békésen korzózni az Andrássy úton, beülni egy kávéra. A feladat: meglátni az embert minden egyes élethelyzetben, minden egyes arcban, meglátni és nem elmenni az elesettek, a szerencsétlenek mellett.

Sára Sándort nem a fényképezés tette híressé, de az élete nagy részét filmkamerák mögött operatőrként vagy a rendezői székben töltötte. A később a legjobb kulturális tévé díját elnyerő Duna Televízió elnöki íróasztala mögött ülő Sára jelentős, autonóm fotós életművet is létrehozott, amivel ezidáig egészében senki nem foglalkozott, porosan feküdtek a rendező padlásán.

Bár életét végigkísérte a fotó, főszerephez mégsem jutott soha. Filmes, mozgóképes szemléletét ugyanakkor erősen meghatározta az a komponálási, képszerkesztési rend, amit az állóképeknél megtanult. Ember a tájban, az arcokon látható élet.
Ez legpontosabban korai szociofotóin (például a Cigányok című filmjét megelőző képeken; Cigánycsalád a putri előtt Pátka, 1961; Cigány lókupecek Turán 1952 k.; Keceli cigánytelep gyerekekkel 1961) és időskori indiai felvételein követhető nyomon. A fotós életmű két pillérét jelentő munka fél évszázadnyi távolságból rendezi keretbe Sára fotós életművét, és mutatja meg, mennyire következetes utat járt be az alkotó.