Mindkét rész Che saját írásain alapul – az elsőnek a Reminiscences of the Cuban Revolutionary War, míg a film második részének a Bolíviai napló képezi az alapját. Ennek köszönhetően a film a forradalom hétköznapi arcát mutatja be: nincsenek „hőstettek”, nincsenek anekdoták, csak logisztika, pragmatizmus és stratégia. A harc azonban csak azért járhat sikerrel, mert az ideológia szolgálatában áll. Éppen ezért a Che – Az argentin lényegében az ártatlanság, az idealizmus filmje, igazi tündérmese, melyben a kitartás, a bajtársiasság, a hit ereje győzedelmeskedik az imperializmus sárkánya felett, hogy végül elnyerje méltó jutalmát, Havannát.