Pettersen napközben a padon üldögél, újságot vesz, nézi a nőket, a veszekedéseket, a dologtalan várakozásokat. A Vasvirág stilizált beállításaiban nincs dokumentarista törekvés, Pettersen megfigyelései, a város intenzitása mégis meghatározzák a film formáját.
Herskó János rendező és Szécsényi Ferenc operatőr kósza képekben rögzítik a megriadó madarak röptét, az önzést, a segítségnyújtást, a gyászt, a gyerekeket, a koldusokat, a bolondokat és a magányos asszonyokat, akik megosztoznak tereiken a főszereplőkkel. Miközben a cselekmény kibontakozik, a Vasvirágban mindenféle más is történik, Herskó képzelete részletgazdag Budapestet teremt.
Weiszhaupt úr figyeli Verát /Forrás: NFI-Filmarchívum/
Pettersen két pengőért elmegy cipekedni a mosodatulajdonos Weiszhaupt úr belvárosi irodaházába, nála ismerkedik meg a mosodai munkára jelentkező Czink Verával (Törőcsik Mari), akivel rövid idő alatt egymásba szeretnek. A film korát meghaladó fókusszal veszi célba a nők munkahelyi fenyegetettségét, és ez a probléma a mosodába való belépés pillanatában azonnal megmutatkozik. A felvétel kritériumát világossá teszi a parancsolgató matróna, aki félvállról odavetve küldi haza az egyik lányt: a munka feltétele az előnyös megjelenés. Weiszhaupt ugyanis levadássza vonzó alkalmazottait, ő választja el a szerelmeseket is. Vera lehetetlen helyzetben reked, Pettersen pedig nem tud megbocsátani neki. A felállás magában hordozza a moralizáló sematizmus veszélyét, a tulajdonságok nélküli tőkés puszta gonoszként való ábrázolását és a finom kelmékért megalkuvó nő elítélését. De a Vasvirág kitér a felsorolt csapdák elől.
Herskó bírálata épp annyira szól saját korának, mint a régi világ dölyfös urainak. Gelléri novellái és Weiszhaupt magánvállalkozása meghatározzák a történet időbeli helyét, a díszletek és jelmezek azonban nem választják el élesen fikció és gyártás idejét, Törőcsik stílusa nem különbözik markánsan a szinkronidejű Gyalog a mennyországba-béli (1959) önmagától, Weiszhaupt zaklatásában nincs semmi sajátos, ami azt sugallná, hogy ez egy államosított mosodában nem fordulna elő. Ugyancsak ötvenes évekbeli állapotokra utal, hogy Pettersen és Vera találkozásának színhelye, az álláshirdetésre jelentkezőktől baljóslatúan tömött lépcsőház emlékeztet Giuseppe De Santis Róma, 11 óra (1952) című filmjére, amelyben az állásinterjúra váró jelentkezők tömege alatt összeomlik a lépcsőház.
Lányok a lépcsőházban /Forrás: NFI-Filmarchívum/
Az igaz szerelmet bundára cserélő nő előítéletes alakját a kiszolgáltatottság árnyalásával iktatja ki Herskó. Vera nemcsak Weiszhaupt zsarolását szenvedi el, hanem Pettersen konokságát is, aki annak ellenére sem oldozza föl szerelmét, hogy maga is az alávetettség terhével küzd. Az engedni képtelen férfiasság büntetése a vágyak be nem teljesülése.
Az egymás iránti vágyakozás mellett, mindketten révülten beszélnek a művészetről is, Vera táncolni, Pettersen festeni akar. Párbeszédeik hívek maradnak Gelléri szövegeinek lényegéhez: az elbeszélt képzelgések, a színpad és a színes festékek megidézése forró leheletet ad, jótékony káprázatot hív életre.
Vera nem csak képzeleg, többször is táncol, egyszer mulatságból, egyszer nyomasztó önkívületben. Bár a figura kacérsága és élénksége jellegzetes, Törőcsik ekkori szerepeitől –, mint a Körhinta (1956) Marija – idegen, bonyolult lelkiállapotokat is kifejez. Vera kételyt, öngyűlöletet, viszolygást és megvetést épp úgy megtapasztal, mint szerelmet és csalódást.
Pettersen és Vera /Forrás: NFI-Filmarchívum/
Pettersen nem fest, de mielőtt a zárójelenetben nekiindul a havas Óbudának, szivárvány és mezei virág festését ígéri Róbertkének, az otthontalan kisfiúnak, akivel összebarátkozik. Pettersen nagyot viaskodik magával, hogy megőrizze büszkeségét, és részvétlen legyen Verával. Máskülönben tettre kész, empatikus, védelmező karakter, a szakszervezeti vezető archetípusa, aki gyermeket és koldust óv, de általában a környék minden szerencsétlenje észre veszi erőteljes profilját és meleg tekintetét.
Az irodalmi alapanyag értő adaptálása, Herskó finom motívumok iránti figyelme, mint a címadó vasvirág vagy a tükör, amelyet Pettersen vesz Verának, Budapest és a miliő egyedülálló filmre vitele, illetve a történet szélén föltűnő sok magával ragadó arc és el nem mondott viszonyaik teszik a magyar filmtörténet kiemelkedő darabjává a Vasvirágot.
A Vasvirág elérhető a Filmio kínálatában.
