Török film nyerte az első Lux-díjat

Természetesen politikai jelentősége is van annak, hogy a filmpiac 70%-át amerikai filmek uralják, s könnyű nekik – mondjuk mi, európaiak – Hollywood nem ütközik nyelvi korlátokba. Az Európai Unió filmdíja kulturális hadüzenet is a földrészről, ahonnan a filmgyártás elindult.

„Filmünk eredetileg háromnyelvű (török, német, angol), és már elkészült a francia és az angol feliratozás, de azért még mindig van 20 nyelv Európában… Sok kis forgalmazónak nem könnyű finanszíroznia a feliratozást, így ezzel a támogatással hatalmas előnyhöz jut egy-egy alkotás a kisebb országokban is. – mondta Klaus Maeck producer, aki Hanna Schygulla színésznővel együtt vette át a filmtekercsből tekeredő kis Bábel-tornyot a strasbourg-i plenáris ülés alatt. Szerintük egyáltalán nem szimbolikus segítségről van szó. 

Az elmúlt év európai filmterméséből szakmai zsűri válogatta ki azt a tízet, melyek a legszorosabban kötik össze Európa népeit az érzelmeken keresztül. A filmek között a hetedik helyen végzet Iszka utazása, a szakemberek között pedig Báron György kritikus képviselte országunkat. Végül három film maradt versenyben, melyekből az Európai Parlament azon képviselői szavazhatták meg a győztest, akiknek interpellációk, törvénymódosítások és fogadások sodrában idejük jutott a német-török film mellett a Cannes-i nagydíjas román alkotást a 4 luni, 3 saptami si 2 zile-t, és Manoel de Oliveira Belle toujours című francia-portugál Bunuel-folytatását is megnézni. Szám szerint a 785 képviselő közül 54-en, mely adat első hallásra elszomorítónak tűnik, mégis a legnagyobb létszámú filmes zsűrit jelenti a világon. (Ezúttal két magyar taggal.)
 

Kulturális hadüzenet a másik oldalról Auf der anderen Seite

A kiírás szerint elsődleges szempont az is, ha egy alkotás az európai integrációról szóló vitás kérdéseket mutatja be. Ez utóbbinak egyértelműen a német-török koprodukció felelt meg leginkább, mégis egészen érdekes üzenetet hordoz, hogy az Európai Parlament kitüntetését az a film kapja, mely olyan kultúrát képvisel, melyet egyelőre az Unió nem hajlandó elismerni európainak. Hogy hordoz-e politikai üzenetet egy politikusok által megszavazott díj nem kérdés, bár a Parlament alelnöke, a zöldpárti francia Gérard Onesta hangsúlyozta, hogy a vetítőben végül úgyis a személyes esztétikai értékrendszer dönt. Azért hozzáteszi: „A német-török alkotás rendkívüli módon reményteli. Azt a Törökországot képviseli, amelyre Európa vár. Politikai üzenet? Az ajtók nyitva állnak!”

A strasbourg-i Európa Parlament igazi sztárvendégei ezúttal nem a győztes film képviselői, és a távol maradt fiatal alkotók voltak, hanem a franciák egyik legkedvesebb színésze a 70 éves Michel Piccoli, valamint a 99 éves portugál rendező Oliveira. Nem kevésbé lelkes hívei ők a humornak, mint amilyen Luis Bunuel volt, így filmjük a Belle toujours a mester emlékére és az őt tisztelők mulattatására készült az 1967-es Belle du jour (A nap szépe) című film folytatásaként. 

„Egy rémes dolog van a filmgyártásban, és ez a szinkron. – mondja Piccoli – Elvész a színész hangja, a szöveg, és gyakran a természetesség is. A legtöbb esetben, ez a film elárulása. Ezzel szemben a felirat, mely nem fedi el az eredeti hangot, precíz magyarázatot ad arról, mi hangzott el éppen. Mivel jómagam nem beszélek törökül, irtó boldog vagyok, hogy a győztes filmet feliratosan láthatom majd!”

Politikai üzenet? Hanna Schygulla a Lux-díjjal

Forgalmazás ide, kulturális korlátok oda, az Európai Parlament bábeli hangzavarában a portugál Oliveira folyékony franciasággal, halkan kuncogva, a következőképpen felelt a kérdésre, milyen nyelven kommunikált színészeivel a forgatás alatt: „Semmilyenen. Nem kellett azokhoz beszélni, tették a dolgukat. Nem volt instruálás. Csak azt hajtogattam „ Oui, c’est merveilleux!” (Csodálatos!) Nem tudom a többiek hogy vannak ezzel, számomra elsősorban a képek a fontosak, minden más csak ezután következik.”

Ami a magyar Iszka utazását illeti, Bollók Csabáéknak maguknak kell kiharcolniuk a nemzetközi ismertséget. „Az európai film kisebbségbe került az amerikai filmmel szemben, a magyar film pedig a nagyobb európai filmgyártókkal szemben. – mondja a rendező. – Minden, ami kulturálisan értéket képvisel, de kisebbségbe szorul, megérdemli az olyan támogatásokat, mint amilyen az Európai Parlamentnek ez a kezdeményezése. A Lux-díj az egyes országok filmgyártását erősíti, melyek pedig együttesen az európai film jelenlétét erősítik a világban. A filmesek számára az a feladat, hogy az 'európai' szónak  ne egyfajta uniformizálással, hanem regionális sajátosságokkal, a kultúrák sokszínűségével adjanak új jelentést.”
 
Tekintve az Iszka eddigi fesztiválsikereit Budapesttől Brüsszelen és Szarajevón át egészen Reykjavíkig, nem csoda, hogy bár a filmet itthon csak november végén mutatják be, egy Los Angeles-i forgalmazó már vállalta az amerikai terjesztést, és van már forgalmazója Ausztráliában, sőt Ázsiában is. „Utóbbiak a torontói és a pusani (Korea) filmvásáron kérték be a filmet, és már a szerződéskötés stádiumában vannak. – mondja Bollók. – Egyes országok mozi- mások tévé- és dvd-forgalmazásra veszik meg az Iszka utazását. Csere Ágnes színésznő-producer ez időben épp a londoni filmvásáron mutatja be a filmet, melytől nagyban függ majd az európai forgalmazás.

A filmesek, ahol tehetik, elmondják, hogy soha sincs, soha nem is lesz elegendő segítség művészetük kibontakoztatásához. Hogy, hogy nem, azért amióta megszületett, a hetedik művészet a legnépszerűbb mind közül, légyen szó akár a közönségről, akár díjazásról. Bár sok Európa Parlamenti képviselő szerint, akinek ideje marad az efféle mulatságra, az adja vissza a mandátumát. Mások szerint meg az nem tesz eleget a házszabálynak, aki nem fordít figyelmet az európai kultúra ápolására. S bár egyelőre utóbbiak vannak kisebbségben, 2007. október végén az Európai Parlament is beállt a filmművészetet támogatók sorába.