A Webszínház csapata 2021-ben kezdett bele a különleges vállalkozásba, mely során a klasszikus angol szerző összes drámáját új kontextusba ültették át. A mester 37 művéből kortárs magyar drámaírók és írók készítettek nagyjából félórás átdolgozásokat, melyek Shakespeare történeteinek gondolatiságára koncentrálnak, ugyanakkor hangsúlyosan kortárs fénytörésben, egy-egy érzékletes jeleneten keresztül. Ezekből az írásokból forgatta le Magács László rendező-producer és csapata a sorozat epizódjait, többnyire egysnittes, a színház és a dogma-filmek világát is megidéző stílusban. Az új évadban olyan népszerű színészek tértek vissza vagy csatlakoztak újonnan a projekthez, mint Kerekes Vica, Wunderlich József, Nagy Katica, Szamosi Zsófia, Ember Márk vagy Szőke Abigél.
Az új évadban 14 film készült el, melyek az eddigi koncepcióhoz hasonlóan épülnek fel: formailag az egysnittes kézikamerás felvételek (egy kivételtől eltekintve), a gazdag hangkulissza, valamint egy gipszből készült Shakespeare-mellszobor állandó jelenléte teremti meg a kapcsolatot a részek között. Azonban az alkotók nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy minden film egyedi és a többitől élesen elkülönülő atmoszférát kapjon, szorosan illeszkedve az adott mű hangulatához és tartalmához. Így lesz a trójai Helénából megkeseredett luxusfeleség vagy Boleyn Annából egy éjszakai klub táncosnője.
Cymbeline
Az alkotók egyik legfontosabb érdeme, hogy a drámákat szabadon és vakmerően alakították át, mégis képesek voltak megőrizni azok szellemiségét. Shakespeare rendkívül pontos megállapításai többek közt az emberi természetről, vágyakról, gyengeségekről, a hatalom működéséről rendkívül friss és frappáns módon kapnak új színezetet. Sokkal nagyobb a fókusz a női perspektíván, a harmadik évad filmjeiben különösen hangsúlyossá válnak az eredeti drámákban olykor csak mellékszereplőként felbukkanó hősnők. A szerzők attól sem ijedtek meg, hogy társadalmi és politikai aktualitásokat csempésszenek a történetekbe.
A Julius Caesart feldolgozó Caesar igazi halála röviden a C1G címet kapta, melynek eredetét mindenki könnyen kitalálhatja. A filmbeli Caesar ehhez mérten számos olyan vonással bír, amelyek nyílt és félreérthetetlen párhuzamot képeznek valóságos politikusokkal, vezetőkkel. A drámát átdolgozó Mohácsi István egyébként különösen fanyar humorú szatírát kerekített a Julius Caesar meggyilkolása köré szerveződő történetből, melyre a Novák Eszter és Selmeczi György zenés színművész osztálya diákjainak parádés alakításai teszik fel a babérkoszorút.
Az egész sorozatról elmondható, hogy nagy hangsúlyt fektet a sokak által ismert és népszerű színészek bevonásán túl a fiatal színművészek bemutatására is. Egyetemi hallgatók, pályakezdő színészek és határon túli magyar társulatok tagjai is felbukkannak, akik érzékeny és frissítően érett alakításokkal adják bizonyságát annak, hogy a hazai színjátszás (filmes értelemben) tele van kihasználatlan lehetőségekkel és számos olyan művész dolgozik határon innen és túl, akikre nyugodt szívvel lehetne rábízni komoly filmszerepeket.
Caesar igazi halála
A Shakespeare/37 projekt egyik leghúsbavágóbb tanulsága, hogy ha megváltozna az alapvető hozzáállás a szerzői filmgyártás folyamatához, jó eséllyel sokkal több és izgalmasabb alkotás készülhetne el. És ezalatt nem csupán a filmfinanszírozás rendszerének átalakítása értendő, hanem kiváló íróink szorosabb és gyakoribb bevonása, ugyanis az elkészült művek narratív szerkezete és a dialógusok minősége is feltűnően magas színvonalú, illetve nagyobb bizalmat, teret és valódi lehetőséget érdemelne sokkal több színművészünknek a bejáratott kevesek állandó szerepeltetése helyett. Ez az önmagában is izgalmas és értékes projekt ezáltal egy kezdetleges, de érdekes lehetőséget is felvet az évek óta (nagyrészt) felismerhető karakter nélkül tengődő magyar film számára. A nagy koncentrációt igénylő, ám gyorsabban leforgatható, a jelenlétet ritkábban megakasztó forma alkalmassá teszi a színészeinket, hogy a megszokott színházi játékstílust könnyedebben és organikusabban alakítsák át filmszínészetté.
Félreértés ne essék, ezeket az epizódokat természetesen nem egy önálló filmművészeti irányzat indulásának kell tekinteni, a készítőknek is elsődleges célja a színház intim közelbe hozása volt, nem több. Olykor emiatt a formai szabályokhoz való ragaszkodás kifejezetten a filmélményt gyengíti: hiába válna érezhetően a film hasznára, ha olykor több beállításból is ráláthatnánk egy adott pillanatra, vagy ha jobb lehetőségek lettek volna a helyszíni hang rögzítésére, nem törik meg az egy jelenet-egy snitt szabály. Egyetlen, meglehetősen látványos kivételtől eltekintve.
V. Henrik
Kácsor Zsolt V. Henrik adaptációjának helyszíne ugyanis egy edzőterem, a dráma központi eseményének számító agincourt-i csatát pedig ezúttal egy boxmeccs keretei között mesélik újra a szerzők. A különös koncepció azonban nem csupán ennyiben lóg ki a többi közül. Főszereplői ugyanis nem profi színészek, még csak nem is művészek, hanem Kovács István „Kokó” és Bogdán Zsolt „Golyó” profi ökölvívók, akik Anglia és Franciahon uralkodóiként láthatók. A két bunyós remekül helytáll a tőlük csak részben idegen feladatkörben, amit a készítők extrém vizuális ötletekkel tarkítanak. Folyamatos vágások, állandó játék fénnyel és időkezeléssel, valamint erőteljes trash behatások teszik emlékezetessé a sorozat legkülönösebb kakukktojását.
A Shakespeare/37 harmadik évada, akárcsak a teljes sorozat, figyelemre érdemes, számos, a szakma és a közönség számára is érdekes tanulságot hordoz magában. Hiába váltakozó a filmek színvonala, vagy zökkent ki olykor a formájából eredő esetlegesség, a lényeg ugyanis, hogy sokkal maradandóbb hatást kelt egy hitelesen életre keltett, pontosan megírt történet, mint az alaposan megkonstruált, mégis semmitmondó szépelgés.
A sorozat epizódjait a Webszínház weboldalán lehet megtekinteni.
