Vecsernyés János: Emelet

Az Emelet rendezője a többek között az Üvegtigris 2és a Mix operatőreként, és a Spiró György darabjából készült Kvartettrendezőjeként ismert Vecsernyés János. Az operatőri teendőket Lajos Tamás látta el, aki nem először dolgozik együtt Vecsernyéssel, legutolsó munkája a Fóton forgatott Harag napja volt.

filmhu: Novemberben még tartott az Emelet forgatása, jelenleg milyen fázisban van a film?

Vecsernyés János: Nem lesz belőle szemlefilm az biztos, (az interjú 2006. januárjában készült - a szerk.) volt némi reménykedés, de nem lehet ennyi idő alatt összevágni. Technikailag lehetséges, csak hiányzik a rálátás, ha az ember túlnézi az anyagot, akkor muszáj félretenni egy kicsit, nem lehet egy nap túl sokat vágni, nem látni az arányait, a ritmusát, elvész az ember az anyagban. Most félretettük egy kicsit, aztán megint vágjuk.

fimhu: Az előző filmed, a Kvartett, az Emelethez hasonlóan irodalmi témájú volt. Ez véletlen egybeesés, vagy van valami különleges vonzódásod az irodalomhoz?

VJ: Csak annyiban, hogy én is igaznak tartom azt, hogy nincs forgatókönyvíró Magyarországon. Egy-egy biztos van, de nincs forgatókönyvíró ipar, nincs infrastruktúra. A forgatókönyvírás mint szakma hiányzik, nincsenek jó forgatókönyvek, amiből lehet meríteni. Nekem meggyőződésem, hogy ez egy szakma, és igenis tanítható, tanulható, ha lennének mintái, iskolája, metódusa, akkor az üzemképes, működően elmesélt történetek állandóan érkeznének be a stúdiókhoz és gyártó cégekhez. Vannak próbálkozások, mindenki kinevezi magát forgatókönyvírónak - jobb híján-, így persze én is, de ez nem jó. Ezért azt mondom, hogy jó, ha legalább az alapötlet irodalmi alapanyagból van.
Az Emelet forgatókönyvét egy kisregényből írtuk, de megváltoztattunk egy csomó mindent, a helyszínt, a korszakot, csak az alapötlet maradt, és annak idején mikor Kertésszel - még a Nobel-díja előtt - leültünk erről beszélni, hogy szeretném a kisregény jogát megvásároltatni a gyártó céggel, akkor elmondtam, hogy mi az, ami engem ebből az anyagból érdekel, és mi az, ami nem. Az a mozgatórugó, amire jár - van benne egy alapötlet, ami az egészet működteti - az érdekel, de a többi nem. Azért fontos nekem az irodalmi alapanyag, mert én magam forgatókönyvíró nem vagyok, én alaphelyzetet kitalálni nem tudok, viszont ezt az irodalmi alapanyagban megtalálom.

Egy titkosan működő részleg mániákusan rendet akar csinálni

filmhu: A forgatókönyvet hárman írtátok, a rendező, Radnai Annamária, a film dramaturgja és Háy János író. Sikerült a három szempontot összegyúrni a könyvben?

VJ: Megkértem a Radnai Annamarit, hogy legyen ő a szőrős szívű szakfelügyelő, aki gatyába rázza a filmet, de aztán nagyon belemelegedett, úgyhogy ebből közös írás lett. A végén volt pár problémánk, ugyanaz, mint a vágással, túlságosan belemélyedtünk, és ezért kellett valaki, aki kívülről meggyógyítja ezeket a bajokat. Jött a Háy, és pillanatok alatt rendbe tett mindent.

filmhu: Az alapsztorit már ismerjük, de regénynek melyik oldalát domborítottátok ki a filmben?

VJ: Kertész egy fiktív dél-amerikai ország egy rezsimjéről írt, ahol a politikai rendőrség begyűjti az ellenzékieket és likvidálják őket. A mi történetünk is egy fiktív országban játszódik, de valahol Európában. Az Emelet ma játszódik, egy demokráciában vagyunk, és azon belül van a rendőrségnek egy titkosan működő részlege, amelyik mániákusan rendet akar csinálni. Különböző ambíciójú emberek ezen a részlegen belül abban egyeznek meg, hogy rendet kell csinálni, mert nagy a rumli az országban, és mindenféle titkos, erőszakos eszközökkel gyűjtenek be, vallatnak embereket. Ez egy „fedett” tevékenység – ahogy ezt a rendőrök hívják. Kertésznél egy nyílt rezsim van, itt pedig erről a titkos részlegről van szó, ez maga az „Emelet”, és arról az emberről – Kertésznél ezen nincs nagy hangsúly – , aki valami miatt kénytelen felvenni a küzdelmet a titkosrendőrökkel. A pasas nagyon gazdag üzletember, és azt hiszi, hogy átlátja a világ összes létező törvényszerűségét, de ebbe belebukik, az önhittsége a vesztét okozza.

filmhu: Ugyanakkor a film izgalmas detektívtörténetnek is ígéri magát.

VJ: Ez az elmesélés módján múlik. Sok minden lehet izgalmas, például egy autósüldözés, ugyanakkor izgalmas egy Agatha Christie is, amiben semmiféle verekedés sincsen. Valakit megölnek, és a végére kiderül ki a gyilkos, de az is izgalmas, mikor az elején tudjuk meg, ki a gyilkos. Például a Columbo nagyon izgalmasan van felépítve, ez egész más miatt izgalmas, amiatt, hogy a Columbo mit hogyan talál ki. Egész hétköznapi történeteket is lehet izgalmasan elmesélni, ez szerkesztés kérdése. Az Emelet olyan mint egy krimi, igyekeztünk úgy elmesélni, hogy ne tudjon mindent a néző az elejétől fogva, hanem szép fokozatosan kerüljön bele a történetbe. Legyen egy kérdés, ami ott tartja a székben, hogy nézze tovább és tovább.

Legyen egy kérdés, ami ott tartja a nézőt székben

filmhu: Főleg operatőrként dolgozol, sikereket is értél el ezen a területen, miért próbálkozol a rendezéssel, a játékfilmmel?

VJ: Az Árvai Jolán vezette Fiatal Művészek stúdiójában már elkezdtem rendezni, ez engem a főiskola után pontosan annyira érdekelt, mint az operatőri munka. A kettő sokban különbözik, de nagy átfedés van közöttük. Egy operatőrnek többet kell tudnia a rendezésről, mint amit gyakorol forgatás közben, és egy rendezőnek is jóval többet kell tudnia a rendezésről, mint amit forgatás közben gyakorol. Különben nem értené, mit csinál a másik. Engem ez az egész kezdettől fogva érdekel, ez egy ugyanolyan intenzív és jó játék, mint operatőrnek lenni.

filmhu: Az első filmed után nem keserített el a kritika, például Stőhr Lóránt írása?

VJ: Nem, olyan szinten fals, amit ő erről gondolt, hogy az már nem érdekelt. Azok a kritikák sokkal jobban elgondolkodtattak, amelyek elfogadták a filmet, de valamilyen komponensét kritizálták.

filmhu: Operatőrként mennyire vagy elégedett az operatőrrel?

VJ: Nagyon, Lajos Tamás remek operatőr, és ráadásul jól is tudunk együtt dolgozni, több reklámfilmet csináltunk együtt.

filmhu: Kertész Imre neve ismerőssé vált külföldön, és a forgatás sem csak itthon zajlott. Nem gondoltatok arra, hogy külföldi koprodukcióban próbáljátok megcsinálni a filmet?

VJ: Dehogynem, csak nem sikerült. Nem tudom, hogy Kertész neve mire elég, vagy mire nem elég, de azt tudom, hogy az én nevem nem elég semmire. A gyártás felvett embereket, hogy keressenek pénzt külföldön. Abba futottunk bele, hogy a Török Feri, a Fazekas Csaba, meg általában a fiatalok érdeklik őket, ami érthető. Rólam nem tudnak semmit, de miért is tudnának persze. Az is baj, hogy nagyon sokáig írtuk a forgatókönyvet, négy évig, amikor két évvel ezelőtt az utolsó köröket futottuk, akkor még egyszerűen nem volt jó. Ezt mi is tudtuk, csak hajtani akartuk.

filmhu: Az anyagi háttér akkor milyen forrásokból ált össze?

VJ: Az MMK megítélt pénzt nekünk kétszer is egymás után, az MTV is adott támogatást, meg kapacitást adtak sokat, és a filmtörvények köszönhetően a költségvetés 20 százalékát a Raiffeisen Bank intézte.

filmhu: Vannak már terveid a jövőre nézve?

VJ: Nagyon halványan. Én abban sem vagyok biztos, hogy nekem rendeznem kell. Nagyon hiányzik, de mégsem létkérdés. Nyáron az Üvegtigrist fényképeztem, most a saját filmemet csináltam, tavasszal az Andy Vajna filmet forgatjuk (Szabadság, szerelem). Nem terveznék ennél messzebbre.