Hogyan kaptad a felkérést a Fehér éjszakák-ra?
Az egyik producerrel, Ben Rimmerrel korábban együtt dolgoztunk egy National Geographic sorozaton, amiben On Set VFX Supervisor voltam. Ő hívott fel a Fehér éjszakák kapcsán, hogy be tudnék-e nézni, mert lesz egy pár trükk a filmben, amit felügyelni kéne.
Általában mi a VFX Supervisor dolga a forgatáson?
Az On Set VFX Supervisor feladata, hogy felügyelje azoknak a jeleneteknek a felvételét, amelyekbe az utómunka során vizuális effektek kerülnek. Nem mindegy, hogy vesszük fel ezeket. Gondoljunk a zöld háttérre, erről mindenki tudja, mire való, de azzal kevesebben vannak tisztában, miért vannak rajta azok a kis narancssárga háromszögek. Ha mondjuk mozgásban van a kamera, és utólag be kell tenni egy várost a háttérbe, feltűnő, ha a városkép nem fordul el a kamerával együtt. A markerekkel lehet lekövetni a kamerát, ezt trackelésnek hívják. Supervisorként neked kell eldönteni, hogy hány ilyet helyezel el a háttérben, azt is te döntöd el, hogy milyen távolságra kerüljön a zöld vászon, hogyan legyen megvilágítva, stb. És ez még csak a zöld háttér, ezen kívül millió más technikai megoldásért is te felelsz a szettben. A te dolgod gyakorlatilag, hogy optimalizáld a munkafolyamatokat, hogy belátható időn és a költségvetésen belül maradjon a projekt.
Takács Gergely
Hogyan alakult úgy, hogy effekteket is te tervezhetted meg?
Találkoztunk a rendezővel, Ari Asterrel, az operatőrrel és a többi producerrel, hogy átbeszéljük, hogyan is fog kinézni a film. De miután elolvastam a forgatókönyvet, kiderült, hogy itt nem csak néhány virág animációról lesz szó. Sok mindennel kapcsolatban nem számoltak úgy, hogy VFX-el kell majd megoldani. Először is, amikor kiderült, hogy ezek az effektusok nincsenek kidolgozva, a forgatókönyv alapján megterveztem az összeset. Nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy utána a megvalósításra is felkértek. Aztán 11 szekvenciára osztottuk a filmet, magyar, angol norvég és amerikai cégek között. Viszont az alkotók már az első találkozáskor elmondták, hogy nagyon utálják a számítógépes effekteket. Olyan értelemben, hogy nagyon precíz, analóg gondolkodású csapatról van szó, akik szeretik, ha a néző azt látja a vásznon, amit ők maguk is láttak a kamerán keresztül, és nem akarják, hogy sérüljön ez a fajta minősége a filmnek.
Az volt az elvárás, hogy minél jobban rejtsétek el a munkátokat?
Külön kérés volt, hogy nagy hangsúlyt fektessünk a fotórealizmusra. A filmben több mint 250 VFX snitt szerepel, nagyon büszke vagyok arra, hogy a 90 százaléka láthatatlan, olyasmi, mint amikor helyszínhez kellett digitálisan hozzáépíteni díszlet kiegészítéseket. Voltak biztonsági dolgok is, a filmben sok helyen szerepel tűz, aminek a közelében természetesen nem lehettek színészek vagy épületek. Nagyon izgalmas feladat, hogy külön veszed fel a tüzet és utána illetszted bele egy jelenetbe.
Ari Aster rendező és a szereplők (fotó: ADS Service)
A markánsabb látványelemek közül melyik kidolgozását élvezted a legjobban?
A legnagyobb örömöt az a jelenetet okozta, amikor begombáznak a szereplők. Nagy szabadságot jelentett a hallucinogén vizualitás kidolgozása. Végtelen számú verzió készült belőle, mert a trip nem egy egzakt dolog, mindenkinél más. Az első pár próbálkozás viszont nagyon elvett a színészi játékból, így vissza kellett venni az effektekből. De akkor meg a rendező részéről jött az, hogy srácok, nem nagyon látszik semmi az egészből. A későbbi változat viszont annyira megtetszett Ariéknak, hogy a végére megháromszorozódott a hallucinogén jelenetek száma. De emellett nagyon szerettem a sziklaszirtes rituálén és a befejezésen is dolgozni, mindig lelkesen, egy órával hamarabb keltem fel aznap, amikor ezeken volt a sor.
Nem szűkölködik véres jelenetekben sem a film, ebből mennyi volt a ti részetek és mennyi készült hagyományos módon?
Gore-enchancement-nek hívják az effekteknek ezt a típusát, ami a brutalitás fokozására szolgál. Az elején egy kicsit ezt is túltoltuk, aztán ránéztek és azt mondták, hogy na, ezt ne. A véres jeleneteknél szinte mindent digitálisan raktunk hozzá, de nagyon sokat segítettek a Pohárnok Ivánék által készített bábuk, azok csodálatosan sikerültek. Az a legjobb, ha van valamennyi eredeti felvétel és mi ahhoz dolgozunk hozzá, mert így tudjuk a legmeggyőzőbb fotórealizmust biztosítani.
(Fotó: ADS Service)
Számodra mi volt a legsokkolóbb?
Amikor az egyik szereplő betört koponyáját kellett bescannelni. Nagyon sok időt kellett kettesben tölteni a fejjel, nem éreztem magam túl jól vele. Nézni viszont a lábtöréses jelenetet volt a legrosszabb. Itt ugyanis rászáll egy darás a színész törött lábára. Mindig is irtóztam a darazsaktól és a szúrástól. De nem fogod elhinni, ezt nem mi csináltuk, hanem a természet, tényleg belerepült a felvételbe.
A Fehér éjszakák és az Örökség alapján Ari Aster egy nagyon erős vizuális stílussal bíró rendező. Milyen volt vele együtt dolgozni?
Ari szereti ha a dolgok kicsit érdekesek, de nem ütnek el nagyon a valóságtól. Általában nem is szóban tudtunk a legjobban kommunikálni, mert az nagy teret ad a félreértéseknek. Inkább mindent leírtunk, vagy még jobb volt, ha lerajzoltunk, esetleg Photoshopban készítettünk egy kompozíciót. Nagyon maximalista. Az apró részletek kidolgozása a közös munkánkra is jellemző volt, mint ahogy a díszletek, a jelmezek és a dialógusok terén is megnyilvánul. A film első verziója három és fél órás lett, Ari pedig tökre ki volt, hogy ebből neki még ki kell dobnia majdnem egy órát. Történetmesélős típus, jól meg akar mutatni mindent, ezért nem kapkodós a történetvezetése.
Felkavaró látomás a sátáni skanzenben
Az utóbbi évek legeredetibb horrorját, az Örökséget jegyző Ari Aster Magyarországon forgatta új filmjét, amely az örök nyári napsütés földjén, egy furcsa svéd kommunában játszódik. A Fehér éjszakák kevésbé borzongat meg elődjénél, de a bizarr rituálékat és a fantasztikusan megalkotott közeget így sem fogjuk egyhamar elfelejteni.
Általában nem annyira jellemző, hogy a nálunk forgó külföldi filmek vizuális effektjeit is itt gyártsák. Hozhat most ebben változást a Fehér éjszakák?
Ez egy hatalmas előrelépés és jó alkalom arra, hogy felkeltsük a filmservice-szel foglalkozó magyar producerek figyelmét arra, hogy nem csak forgatási szolgáltatást tudnak kiértékesíteni a külföldi produkcióknak, hanem utómunkát is, méghozzá a VFX-et. Erre ugyanúgy érvényes a filmtörvényben meghatározott adókedvezmény, ami nagyon kecsegtető ajánlat. A sok tehetséges hazai szakembernek pedig végre nem fogkrémet kellene animálnia tévéreklámokban.
A magyar VFX csapatok mellett külföldi cégeket is bevontál. Vannak olyan feladatok, amit itthon kevésbé lehet kivitelezni?
Nagyobb feladatokba eddig azért nem tudott belemászni a hazai VFX, mert nagyon szét van darabolva a szakma. Ebben a filmben viszont egy sokfős gárdát vezettem úgy, hogy igazából több különböző csapatról van szó, akik különállóan dolgoznak, egy nagyobb projekt érdekében mégis összehangoltan tudtak működni. Tök jó lenne ezt egy picit többször eljátszani itthon, mert így nagyobb és érdekesebb munkákhoz lehet hozzájutni.
