Viccet csinál a Kádár-korszakból a magyar vámpír

Titokzatos vámpír jelenik meg a kádár-kori Magyarországon. Már a jelenléte elég ahhoz, hogy felkorbácsolja a puha diktatúra langymeleg állóvizét. Micsoda hibbant ötlet már ez?! - törhet elő belőlünk a hitetlenkedés, pedig ez a párosítás legfeljebb itthoni környezetben számíthat szokatlannak, a világ sok helyén nagy hagyománya van a zsánerelemek merész újrakeverésének. Bodzsár Márk már az első nagyjátékfilmjében is – Quentin Tarantinót követve és megidézve - bátran kevert különböző műfajokat: Isteni műszak című, mentősökről szóló fekete komédiájának több jelenete is a spagettiwesternek időben széthúzott párbajainak felépítését és hatásmechanizmusát másolja ügyesen.

Az aránylag hamar kiderül a Drakulics elvtárs-ból, hogy a Nyugatról visszalátogató vámpír, Fábián elvtárs és a gulyáskommunizmus párosítása több egy látványos, de üres bűvésztrükknél. Bodzsárék nem csupán a meghökkentésre játszanak rá, Nagy Zsolt nehezen kiismerhető karaktere katalizátorává válik a film rendszerkritikájának. Humoros jelenetek egész sora teszi nevetségessé a Kádár-kort, vagy legalábbis rámutat annak kisstílűségére. Idealista gondolat fogalmazódik a filmben: egyetlen messziről jött figura képes megingatni egy diktatórikus rendszert.

Nagy Ervin (fotó: InterCom)

A Drakulics elsősorban vígjáték, amely minden lehetőséget megragad arra, hogy humorforrásként aknázza ki a természetfeletti erővel bíró lény és a feladatra alkalmatlan kémelhárítás küzdelmét. Nagy Zsolt a tőle megszokott macsó férfit hozza, akinek már a nézésétől a karjaiba hullanak a nőt. Nagy Ervin viszont új arcát villantja fel: sokszor láthattuk már heroikus-szerelmes szerepben, itt viszont kétbalkezes ügynökként nagy lelkesedéssel csinál hülyét magából és ezzel a Drakulics legemlékezetesebb szereplőjévé válik. Bamba arckifejezése vagy orgazmust kísérő kellemetlenül hangos hörgése olyan emlékek, amik mélyen belém égtek, de ezekkel együtt sem válik visszataszító karikatúrává Kun László figurája. Megmarad szerethetőnek, együtt lehet érezni erősödő féltékenységével.

A remekül eltalált mellékszereplők további színekkel gazdagítják a film humorát, amely így széles skálán mozog - több poén értelmezéséhez is szükséges a Kádár-kor ismerete, a másik végletet pedig burleszkbe illő jelenetek, látványos ájulások jelentik -, mégsem nevezhetjük térdcsapkodós vígjátéknak a Drakulics-ot. Nagy, kitörő nevetések helyett inkább csak kedvesen elszórakoztat. Nincsenek igazi csúcspontjai, egy kellemes, masszaként összefolyó utazásként írható le.

Walters Lili és Nagy Zsolt (fotó: InterCom)

Nagy erőket mozgósítottak azért, hogy a vámpírfilmek jellemzőit minél szellemesebben ültessék át magyar viszonyok közé. A fokhagymában gazdag magyar konyha például többször is megnehezíti Fábián elvtárs életét, illetve az is ügyes húzás volt, hogy Kun László és barátnője, Magyar Mária (Walters Lili) ponyvaregényekből és egy amerikai vámpírfilmből próbálnak utánajárni a vérszívó életmódjának .

A tudomány viszont elfogyott, mikor elértek Fábiánhoz. Titokzatoskodó viselkedése állandósul, ami egy idő után érdektelenséget szül. Nincs valódi, hőshöz méltó célja: néha beszól a rendszernek, issza a vietnamiaknak összegyűjtött vért, egyre közelebb kerül Máriához és ennyi. Végig azt vártam, hogy majd lesz egy csavar, hogy kiderül, valójában miért jött haza, de ez fájó módon elmaradt. Hősnek unalmas, vámpírnak pedig túlságosan is tökéletes: senkinek nem harapja meg a nyakát, alig érzékelünk valamit ragadozó mivoltával. Valószínűleg izgalmasabbá lehetett volna tenni Fábiánt, ha jobban kidomborítják ezeknek a gyakran fenségesnek ábrázolt teremtényeknek a sötét oldalát, amikor ösztöneiktől és éhségüktől vezérelve gyilkolnak.

Bödőcs Tibor (fotó: InterCom)

Ha kémfilmként tekintünk Bodzsár Márk művére - már pedig ebből a műfajból is bőven merít –, akkor válik leginkább láthatóvá a Drakulics legfőbb gyengesége: hiányzik belőle egy fordulatos történet. Az elején megtudjuk, hogy Brezsnyev parancsára Kádár János (Rába Roland) ráállítja Fábiánra a magyar kémelhárítást, hogy megszerezze tőle az örök élet titkát. Elindul a megfigyelés, majd Magyar Máriát bízzák meg azzal, hogy férkőzzön a vámpír bizalmába. Valódi meglepetések nélkül minden úgy történik, ahogy az a film elején felvázolt információkból kikövetkeztethető: Kádárék egyre elkeseredettebben próbálnak a vámpírvér birtokába jutni, Mária egyre inkább belezúg Fábiánba.  

Kiszámítható, de egyben szívderítő az az út, amit Mária bejár a filmben, Walters Lilitől nagyszerű alakítást láthatunk. Az Egynyári kaland szélsőségesen önfejű, szórakoztatóan kattant Lucájaként még egy kamaszlétben megragadt lányt alakított, most viszont bebizonyította, hogy felnőtt, munkája iránt elhivatott, kapcsolatával egyre kevésbé elégedett nőként is meggyőző tud lenni a vásznon.  Nagy Ervin új arca mellett ő a másik nagy felfedezése a filmnek.

Amilyen merésznek hangzik a Drakulics alapötlete, annyira erőtlen és túlbonyolított a befejezése. A látványban viszont nincsen hiba, részletgazdag és tetszetős módon teremtették újra a hetvenes éveket, ha csak a felszínt nézzük, néha annyira vonzóan jelenik meg benne az évtized tárgyi kultúrája, hogy az erre fogékonyakban akár még erősítheti is a Kádár-kor iránt érzett nosztalgiát.

Igényesen kivitelezett vámpírtörténet lett a Drakulics elvtárs-ból, amely kreatív módon helyezte bele a vérszívó lényt Magyarország 20. századi történelmébe, kezdetleges történetszövése miatt azonban többször is kifogy belőle a lendület. Rendkívül rokonszenves számunkra a rendező egyszerre rajongói és szerzői hozzáállása a műfajokhoz, ezzel együtt a Drakulics távol van attól, hogy remekműnek nevezhessük. Viszont azt érzem hogy előbb-utóbb arra is képes lehet Bodzsár Márk.