Szomszédunk, a Karóbahúzó
Drakula valódi megfelelőjének, Vlad Tepesnek élete több ponton összefonódik a magyar történelemmel. A XV. században élt fejedelem apjának, II. Vlad Draculnak Luxemburgi Zsigmond király adományozta rangját és a sárkányos címert, amiből a jól ismert név is származik. Az ifjabb Dracul Hunyadi János segítségével lett az Erdéllyel szomszédos Havasalföld vajdája 1456-ban. III. Vlad messze földön hírhedtté vált vérszomjáról, a törököktől még ifjúkorában ellesett embertelen módszer, a karóbahúzás iránti szenvedélyéről. Ragadványneve, a Tepes abból ered, hogy Havasalföldön és Brassó környékén is egész falvakat irtott ki így, férfiak, nők és gyerekek tízezreit tűzte karóvégre. Kegyetlenkedése nem korlátozódott saját portájára, behatolt Erdélybe is, ahol a szászokat tizedelte. A sors fintora, hogy ugyanide menekült 1462-ben, miután a törökök elűzték otthonról.
Gary Oldman, mint Vlad Tepes - Francis Ford Coppola: Dracula
Biztos, hogy érdekesen alakult a tárgyalás az éppen ott állomásozó Mátyás királlyal, hiszen őt az utókor a véreskezű fejedelem teljes ellentéteként, bölcs és igazságos királyként, népi hősként mitizálta. Sajnos a Mesék a Mátyás királyról című sorozatból kimaradt, de Janus Pannonius megemlékezik arról, hogy „Dragula” nem számíthatott segítségre a magyar királytól, végül börtönbe is zárták a parancsára. Vlad előbb Visegrádon, majd Budán raboskodott, összesen 12 évet töltött így el Magyarországon. Mátyás végül elengedte, visszahelyezte trónjára, hogy őrizze a határt a törököktől, és még egyik unokatestvérét, Szilágyi Jusztinát is feleségül adta hozzá. Ebben az időben Vlad házat vásárolt magának Pécsett, de végül 1496-ban alul maradt a törökökkel szemben, négyfelé vágták, a fejét elküldték a szultánnak - a ház pedig a korabeli iratok szerint özvegyére maradt.
Az elfeledett magyar Drakula
A közhiedelemmel ellentétben a világ első Drakula-filmjét nem amerikaiak, még csak nem is németek, hanem magyarok forgatták. A Drakula halála 1921-ben készült, egy évvel megelőzve Friedrich Wilhelm Murnau Nosferatu-ját, tíz évet verve a Tod Browning-féle adaptációra. Bécsben már 1921 februárjában bemutatták Lajthay Károly némafilmjét, a magyar közönségnek 1923-ig kellett rá várnia. Mai viszonylagos ismeretlenségnek oka, hogy az utolsó kópiájának nyoma veszett a II. világháború alatt. Lajthay Károly (1885-1945) sem tartozik a legismertebb magyar alkotók sorába, pedig a marosvásárhelyi születésű filmes rendezőként és színészként egy tucatnyi filmet készített, és saját filmgyártó vállalatot is alapított.
A filmregény borítója
A Drakula halála forgatókönyvén 1920-ban kezdett dolgozni, egyes források szerint Kertész Mihály, azaz a Casablanca későbbi rendezője, Michael Curtiz segítségével – az alkotók meglehetősen szabadon értelmezték Bram Stoker eredetijét, a címszereplőn kívül egyik regénybeli alak sem jelenik meg, és a cselekmény is egy teljesen másik vágányon halad. Minderről az 1924-ben kiadott, a film szövegkönyve alapján íródott regény tanúskodik.
A film főszereplője egy szegény varrólány, Mary Land, akinek hátborzongató kalandjában összemosódik a valóság és a képzelet. Éppen a bolondokházába zárt édesapját látogatja, ahol összetalálkozik régi zenetanárával, aki a halhatatlan Drakulának képzeli magát. A lányt megtámadják az ápoltak, de az orvosnak sikerül kimentenie őt. Mary ezután kénytelen az elmegyógyintézetben éjszakázni, rémálmában az igazi vérszívó elrabolja és kastélyába hurcolja, hogy feleségül vegye. Drakulát egy bécsi színész, Paul Askonas, Marty-t pedig Lux Margit alakította. A hivatalos jegyzékekből és korabeli folyóiratokból tudható az is, hogy film belső felvételei Budapesten, a Corvin Filmgyárban zajlottak, a külsőket pedig Bécs közelében vették fel, ami végül egy 60 perces alkotást eredményezett - ebből csupán néhány rossz minőségű fotó maradt az utókorra.
Lugosi Béla átka
Ha az 1921-es, feledésbe merült magyar filmnek nem is jutott rá esélye, hogy érdemben befolyásolja a Drakuláról alkotott képet, egy magyar származású színésznek mindenképpen óriási hatása volt arra, hogyan jelenik meg a vérszívók hercege a tömegkultúrában, egészen napjainkig. Lugosi Béla eredetileg Blaskó Béla Ferenc Dezsőként született a Temesvárhoz közeli Lugoson. Színpadi pályája egészen a Magyar Nemzeti Színházig ívelt, de a Tanácsköztársaság bukása után politikai szerepvállalása ésa színész szakszervezetben betöltött tisztsége miatt el kellett hagyja az országot.
Tóth Roland: Bela (fotó: KAFF)
Egy ideig osztrák és német filmekben játszott, 1920-ban pedig az Egyesült Államokba emigrált. Drakula gróf szerepe 1927-ben találta meg, egy sikeres Broadway darabban alakította a vérszívót – volt ideje, hogy magáévá tegye a figurát, két éven és több mint 500 előadáson keresztül. Nem kellett hozzá sok idő, hogy Hollywood is kopogtasson a kripta ajtaján - a Universal stúdió 1931-ben szerződtette a Drakula címszerepére. Tod Browning filmje kasszasiker lett, amit Lugosi játéka tett a horror klasszikusává. Tört angolsága, hipnotikus tekintete, arisztokratikus megjelenése épp olyan elmaradhatatlan részeivé váltak a vámpír mítosznak, mint a kihegyezett karó és a fokhagyma. Lugosi és Drakula képének végleges összeolvadását Tóth Roland némafilmes stílusban készült animációs kisfilmjével örökítette meg. A 2019-es KAFF legjobb rövidfilmnek járó díját elnyerő Bela a színész életének egy-egy fontos pontjára vetíti ki a filmbéli vámpír figuráját.
De Lugosi nem tudott kilépni a vámpír árnyékából. Részben amiatt, hogy sosem sikerült megtanulnia folyékonyan angolul, részben pedig egyre erősödő morfium függősége miatt a producerek alkalmatlannak tartották más, drámaibb szerepekre. Pályája hátralévő szakaszában főképp másodrangú horror- és szörnyfilmekben szerepelt. Bár vámpírt csak elvétve játszott, egyszer nagy riválisa, Boris Karloff helyére léphetett szörnyként a Frankenstein egyik folytatásában, kétszer pedig az őrült tudós púpos hátú szolgáját, Ygort játszotta el. Némi kései igazságtételként értelmezhetjük, hogy 1995-ben Martin Landau Oscar-díjat nyert az idős Lugosi rendkívül hiteles megformálásáért, amit az Ed Wood című filmben nyújtott. Tim Burton életrajzi filmjének fontos eleme volt az idős magyar színész barátsága a borzasztó lelkes, de annál tehetségtelenebb B-filmessel, akivel élete legvégén két hírhedten rossz, de kultikussá vált filmen is együtt dolgozott.
