„Az első elképzelés az volt, hogy angol diákok szemszögéből mutatjuk be ’56-ot, angol helyszínekkel, nagy költségvetéssel” – mondja a rendező az eredeti tervről, amelynek alapját Szőcs Géza forgatókönyve képezte. Az író maga kereste fel Vidnyánszkyt azonos című könyvével, mondván: ezt neki kell filmre vinnie. A pénzhiány és az időközben átformálódott koncepció azonban egy másik Liberté ’56-ot eredményezett.
 |
| Egy színház bázisán nagyon jól lehetne filmet csinálni |
Nincsenek angol diákok, nincs külföldi helyszín, nincsen a 60-as években játszódó történet. Sőt, hagyományos játékfilm sincs, van viszont egy, a színpadiasságra épülő, a debreceni reptér hangárjai közt egy futballpályányi területen eljátszott előadás – filmszalagra rögzítve.
„Ha mindenképpen hasonlítanom kellene valamihez, akkor Kardos Ferenc filmje, a Petőfi ’73, illetve Lars Von Trier Dogville-je ugrik be” – ezek már Kántor László producer, az Új Budapest Stúdió vezetőjének szavai, némi fogódzót nyújtva a film által használt nyelv és az ábrázolásmód felől.
A Liberté ’56 az Új Budapest Stúdió és a Csokonai Színház közös produkciójaként valósult meg. Vidnyánszky ugyanis időközben művészeti vezető lett Debrecenben, így adta magát az együttműködés lehetősége: a színház jelmezekkel, díszletekkel, mindenekelőtt pedig társulatával vesz részt a vállalkozásban. Ráadásul a könyvből azóta színdarab is született, amely október 23-a óta szerepel a Csokonai műsorán.
Debrecen városa jó partner volt a rendező elképzeléseihez: az önkormányzat 25 millióval támogatta a film létrejöttét, míg a Magyar Történelmi Filmalapítvány további 10 millióval segített. „Cserében” a debreceni forgalmazás a város kezében marad, de a városhatáron kívül már az Új Budapest Stúdió a tekercs gazdája.
 |
| Kardos Ferenc Petőfi ’73-ja, illetve Lars Von Trier Dogville-je ugrik be |
„Mindig is volt valamiféle vágyódásom a film felé. Úgy gondoltam, hogy egy színház bázisán nagyon jól lehetne filmet csinálni. Nincs ebben semmi találmány-szerű, Bergman már megcsinálta ezt” – mondja Vidnyánszky a művészeti ágak összeboronálásáról.
A filmben tehát a Csokonai, valamint a szintén közreműködő Beregszászi Színház teljes társulata színre lép. A rendező szerint a színészek személye, életkora is hatott a feldolgozás módjára: „Úgy gondoltuk, hogy a mostani generációk már bőven kívül vannak ebből a történetből és nagyon keveset tudnak róla. Három színészünknek voltak emlékei ’56 kapcsán, a többiek újratanulták ezt az egészet. Már ezért is hálásak vagyunk a sorsnak, hogy volt egy ilyen évünk, hogy egyfolytában ezzel foglalkoztunk és egy kicsit bele tudtuk ásni magunkat ’56 történetébe.”
